15. Füttyögő — Törökország (2023)
Az 1970-es években Anatólia tengerparti sávjában
kamionok ezrei gördültek a Közel-Kelet felé. A kisgyerekek váratlanul a
járműszerelvények elé ugrottak, hogy a sofőröket megállásra
kényszerítve,édességet, rágógumit kunyeráljanak. Hiába fékezett egyikük, a
tragédiát nem kerülhette el. Segítségnyújtás céljából kiszállt a járműből,
agyonverték a falusiak. Az eset után a csendőrség a kamionosoknak megtiltotta a
közúton történő megállást. Csak az arra kijelölt, fegyveresek által őrzött
parkolóban tehették. Amennyiben útközben esemény történt, az első
ellenőrzőponton jelenteni kellett. Azóta nagyot fordult a helyzet. A katonai
junta végétől kezdődően, 1980 óta országszerte ezerszámra megjelentek az
építőiparban használt daruk. Az évezredforduló táján egy rohamosan fejlődő
országról számolhattak be, a turisták. A diktatúra óta megduplázódott a lakosok
száma. Jelenleg 85 millió. Körutazásunk során Isztambultól Ankarán és Antalján
át Isztambulig
A köztársaság kikiáltását követően, a katonailag
nehezen védhető Konstantinápoly helyett, 1923 óta az ország középső részén lévő
Ankara az új főváros. Lakosainak száma 8 millió. A körutazás kezdetekor a
parlament ellen robbantásos merényletet hiúsítottak meg. Napjaink politikai
szösszenete után tekintsünk vissza a gazdag emlékű múltra. Az ankarai Anatóliai
Kultúrák Múzeuma régi mecsetből lett kialakítva. Kertjében
Egész napos kappadókiai programsorozat vette kezdetét.
Ez a tájegység attól különleges, hogy az idők folyamán különböző anyagú
lávarétegek rakódtak egymásra. Keménységük eltérő. Ezt követően évmilliók alatt
végezte dolgát az erózió. A puhább rétegeket kimosta, a keményebbek
megmaradtak. Ettől a természetátalakító munkától elképesztően egyedi táj
kerekedett. Ismét meggyőződhettünk róla, hogy a természetnél nincs nagyobb alkotóművész.
Réges-régi kitöréseikért 3 tűzhányót illet dicséret. A lávák meghatározó
tartalma, a laza szerkezetű tufa. Nem csak az ezerarcú időjárás bánt el
könnyedén vele, hanem az ember teremtő keze is. Négy helyet fogunk felkeresni.
Kappadókiában a legismertebb földalatti város Derinkuyu. Előzetes adatgyűjtésem
alapján nagyon sokat vártam a
Újabb napra ébredtünk. Sultanhani karavánszeráj. A 13.
században a szeldzsuk időkben épült szálláshely biztonságos időzést nyújtott a
karavánoknak. A falak között elférhetett 50-100 sivatagi hajó málhával, meg az
úton lévők. A védett pihenőhelyek 40-50 kilométerre épültek egymástól, az
uralkodó jóvoltából. Egymástól való távolságukat a tevék napi járóképességéhez
igazították. 3 napig lehetett a falak között tartózkodni, nem kellett fizetni
érte. A következő nap reggelén, a kapun kívül találta lábbelijét a feledékeny
utazó. A tárgyi és személyi biztonság miatt fontos helyek voltak. Különösen itt
a selyemút mentén, ahol a kelet és a nyugat közötti kereskedelmet áruban gazdag
karavánok bonyolították. A szerájban a nyitott részek mellett különböző
rendeltetésű szobákat, termeket és tereket tartottak fenn az utazóknak,
állatoknak. Jelentős részük szinte az eredeti állapotában tekinthető meg. A
karavánszerájok egyben erődök is voltak, nem véletlenül. A robusztus, 3 emelet
magas és vastag falak, 7 hónapig állták a tatárok megújuló rohamait. Délen
Egyiptomig, nyugaton hazánkig pusztítottak a kutyafejűek. Az épületet bejárva a
falakra aggatott szőnyegek keltették fel az utastársak érdeklődését. Közülük az
absztrakt mintásat szívesen hazahozta volna, a feleségem. Konyába érkeztünk.
Magas lakóházak dzsungelében került elénk a harmonikus megjelenésű Mevlána
Múzeum. Központi része felett zöld kupola. Alatta nyugszik a kerengő dervisek
rendjének alapítója, Mevlâna Jelaleddin Rumî. A közösség filozófiáját a
következőképpen lehetne összefoglalni: amit az istentől kapnak, azt átadják a
népnek. Puritán életet éltek a rend tagjai. A jelentkezők közül keveseknek
sikerült 5-30 év várakozást követően, az emberpróbáló feltételeket teljesíteni.
A beavatás után megtarthatták eredeti foglalkozásukat. Szabad kijárásuk volt a
családjukhoz vagy máshova. Jövedelmük egy negyvened részét adakozásra kellett
szánniuk. Az alapítót ma is szentként tisztelik. Mohamed próféta állítólagos
szakállának egy darabját ereklyeként itt őrzik. A dervisrendet a Török
Köztársaság kikiáltása után Kemál Atatürk betiltotta. 1980 óta újra működhet. A
hosszas buszút alatt maradt idő nézelődésre. Ahol termőföld került elénk, ott
jellemzően kukorica és búza szökkent szárba. A Taurus-hegy felé tartva
eperültetvény és dinnyeföld gazdagította a termékskálát. A hegy omladékos
kőzetből állt össze. Az országutat a kőgörgetegtől magas támfalakkal, és
hálózással védték. Papírkartonból élethű rendőr és rendőrautó került az
országút mellé. A gépkocsi imitáció felett valódi villogó próbálta szabályos
közlekedésre késztetni, a gyér forgalmú autóút sofőrjeit. A közelgő ivókutat
közlekedési tábla jelezte — nem rossz. Törökországban az utóbbi 4 évtizedben
megduplázódott a népességszám. Néhány évtized múlva eléri a 100 milliót. Havi
500 euró az átlagkereset. Ebből bajosan lehet a mai kornak megfelelő minőségű
lakást vásárolni. A török állam szociális bérlakás-rendszert hozott létre
(TOKI). A szegény nagycsaládok számára 90-120-150 négyzetméteres bérlakásokat
épít. A havi törlesztő részlet 100 euró. Aki 30 évig fizeti, saját tulajdonába
kerül. Aspendosban felkerestük a világ legnagyobb épségben megmaradt, és még
napjainkban is működő ókori színházát. A rómaiak, hettita kori elődje helyére
húzták fel. A korabeli drámák előadásait, és a gladiátorok véres összecsapásait,
15 ezren izgulhatták végig. A kiváló akusztikájú épület kulturális programok
színhelye. Falai között minden évben opera és balettelőadásokat rendeznek. Itt
ért utol minket a körutazások átka, az időhiány. Egy-két órát szívesen
eltöltöttem volna a nézőtéren üldögélve, aközben elmélkedve. Egyedülálló
környezeti hely a befogadó, gondolkodó ember számára. Isztambultól Ankarán át
megérkeztünk a Földközi-tenger partjára. A belvárosi szállodában több éjszakát
töltöttünk, amelynek mindenki örült.
Csoportos óvárosi sétára indultunk Antaljában. Útba
ejtettük a római korból és a szeldzsuk időkből fennmaradt emlékeket. A 3
boltíves Hadrianus kaput 130-ban a császár bevonulásának tiszteletére emelték.
Nem messze tőle szűk sikátorban oszmán időkből való mecset előtt álltunk meg.
Régen középfokú oktatásban részesültek a janicsárjelöltek. Azoknak a
kereszténycsaládoknak, ahol legalább két fiúgyerek fogant, az idősebbet
janicsárnak kellett adni. Később ők képezték a szultán elitseregét. Busásan
megfizette őket az uralkodó. Szolgálatuk letelte után jövedelmükből főúri
életet élhettek. Ezt megirigyelte a török elit, és gyermekeiket megpróbálták
beprotezsálni janicsárnak. Ezzel kezdetét vette a sziklaszilárd katonai alapzat
erodálása. Tért nyert a megvesztegetés intézménye. Mindez hozzájárult a
szultánság hanyatlásához, majd bukásához. A politikát váltsa a természet.
Amiért érdemes felkeresni a Düden vízesést, nem más, mint a szemgyönyörködtető
természeti környezet. A karsztos vidéken kilométereken át a föld alatt bujkáló
kis folyócskák egyszer csak napvilágra törnek, egyesülnek, és létrehozzák a
Düden vízesés. Két egymástól távol eső részét ismerhettük meg. Az északi vége
számos lépcső közbeiktatásával, sétával felfedezhető. A vadregényes zöld
környezet mindenkit megérint. A vízpára lecsapódása miatt a csúszásveszélyre
mindvégig oda kell figyelni. Néhány kitüremkedő szikla miatt alkalmanként
derékban mélyen meg kell hajolni, de semmi különösebb. Emberarcú élményre is
találtunk. A természetvédelmi területre megérkezvén, a bejárattól pár 10
méterre felfigyeltem egy sztahanovistaszinten dalos kedvű madárra. Visszafele
jövet nyomára akadtunk. Kerekesszékében ülő középkorú török férfi, miniatűr
cserépkorsóra emlékeztető tárgyat árult potomárért. A csuprot félig feltöltötte
vízzel, majd az egyik nyíláson levegőt fújt bele, a másik lukon ujjbeggyel
ritmusosan ügyeskedett. A meggyőző bemutató alatt azon agyaltam, hogy vajon
kinek kellene egyet ajándékba vinni. Akkor nem, de később persze eszembe
jutott. A mestiai szállásadó 30 év körüli fia Down-szindrómás. Jótét lélek.
Nagyon megkedveltük. Jövőre övé lesz a füttyögő. Buszra szálltunk, és A folyam
végéhez tartottunk. A zuhatagot elhagyva a folyó kétfelé ágazik, és
Feladva eredeti tervünket, miszerint ezt a napot
Antalja felfedezésére fordítjuk, ahelyett elszántuk magunkat az érdekesnek
ígérkező fakultatív programra. Nem bántuk meg. Demre, és a Szent Miklós
templom. A melegszívű Miklós atya a szegény emberek házának ablakán néhanapján
bedobott némi aprópénzt, vagy oda csekély ajándékot tett a gyerekeknek.
Lassacskán rájöttek a helyiek, hogy ki az ő istápolójuk. Porhüvelyét legalább 2
helyen tették sírba. A kereszténykor végén, az érkező muzulmán sereg miatt, a
Demrében eltemetett Szent Miklós csontjait olasz halászok bárkájukba csenték,
és Bariba szállították. Azóta városuk védőszentje. A róla elnevezett Szent
Miklós bazilikában helyezték örök nyugalomra, ahol a falon rácson keresztül
benyúlva, megérinthető a szent ereklye. Szent Miklós csontjainak további része
az orosz cár kérésének megfelelően, Oroszországba kerültek. Ennek fejében
rendbe hozatta a romos állapotban lévő anyatemplomot. Az utcaszintről
Antaljából a Földközi-tenger partján elindultunk
Isztambul felé. . Pamukkale-i karsztos vidék. Az ókori rómaiak az itteni
természetes hőforrásokra alapozva hozták létre híres fürdővárosukat,
Hierapolist. A városból nem sok maradt. Itt volt a temetkezési helye a gazdag
római polgároktól, a gladiátorokig. Ennél érdekesebb a látványos természeti
képződmények világa. A feltörő termálvíz különböző képződményeket, medencéket
hozott létre, a mészkőben és gipszben gazdag vidéken. A sómedencékben pár éve
még csörgedezett a víz. Benne mezítlábasan lehetett gyalogolni. De ez már a
múlté. A források vízutánpótlása folyamatosan apad. Hogy mégis legyen
valamiféle turistaattrakció, mesterséges medencéket építettek az elmaradó
élmény visszacsempészésére. Aki akart, belehasalhatott a vízbe, aki nem, bokáig
gázolhatott benne. 3 hónapos babájával anyuka is ott ügyeskedett, igen
ügyeskedett, mert nagyon csúszott a járófelület. Fénykorában 50 ezren lakták a
várost. Két színháza volt, a belvárosi, és a városszéli. Gazdag rómaiak jártak
a messzi földön híres gyógyfürdőbe. A halálukon lévő patríciusok előrelátóan
szarkofágot készítettek maguknak. Amennyiben hatékonynak bizonyult a fürdőkúra
és velejárói, hátrahagyták. Maradva a vízforrásnál. Az ókoriak, ha tehették,
szabadtéri fürdőket építettek. Az itteni neve, Kleopátra. Nem nagy, de érdekes.
A 3 részre tagolt medencébe bővizű forrás zubogtatja a vizet. A termálvíz
mélysége beülésre teszi alkalmassá. Az első két meder alja kavicsos, a legtávolabbié
ókori kövekkel, oszlopokkal teleszórva. A délszaki növények igazi
édenkertfürdőt varázsoltak belőle. Mindketten belegázoltunk a kellemes
melegségű vízbe, és a babérkoszorúk hiánya ellenére is, megdicsőültünk. Egy
újabb vágya teljesült Katinak.
Új nap, újabb élmények. Marmarisban a görög
Rhodosz-sziget hajóval való felkeresése helyett, szabadnapot adtunk magunknak,
mely nem láblógatással telt. A 100 ezres várossal ismerkedtünk. A török
tengerpart ékköve jelzővel illetik. Egykor hetente több charterjárat
szállította ide a nyaralni vágyó honfitársakat. Természetföldrajzi szempontból
egyedi a környezete. Az öblöt a szárazföld felől hegykaréj öleli körbe. A
viszonylag nagy öböl majdnem teljes szélességét szintén magas hegy zárja el,
csekély helyet hagyva a vízfelületről járművel való kijutásra. Igen ám, de ott
egy újabb hasonló víz- és hegyfelület duplázza, ahonnan már a nyílt tenger
következik. Mindezt részben turistatérkép alapján írtam le. Amennyiben
hozzávesszük ehhez, hogy a város és az öböl partja déli fekvésű, már sejthetünk
valamit. Itt télen sincs
Ephesos közelében, a Koressos-hegyen található Szűz
Mária feltételezett háza. Utolsó éveit tölthette itt. A Vatikán két jelenkori
pápai látogatással, hivatalosan elismerte szenthelynek. Egy-egy olvasót hagytak
ajándékba, üvegfal mögött láthatók. Jézusnak a szent szellem által
megtermékenyített édesanyja keresztelő Szent János kíséretében érkezett ide,
mely az egyik fő érv a hitelesség mellett. Az oszmán telekkönyvben Panagia
(Szentséges Szűz) háromkapus kolostoraként volt beiktatva. Több dokumentum
említi hogy Ephesosban járt Szűz Mária. Közülük legtekintélyesebb az ephesosi
zsinat jegyzőkönyve (A Kaposvárhoz tartozó Kaposfüreden, az Állomás út 61/A
szám alatt a világon egyedüliként felépítették Szűz Mária utolsó földi lakhelyének,
az ephesosi háznak a pontos mását). Története. 10 ezer éve alapították a
települést. Fénykorát a Római birodalom idején élte. 200-300 ezren lakhatták. A
kultúra iránti igényüket a 18 ezer fő befogadására alkalmas színház is
szolgálta. Ez volt az ókor legmeredekebb nézőterű ilyen épülete. Időszámítás
előtt 6. században ezen a helyen állt az ókori világ 7 csodájának egyike,
Artemisz temploma. A többször leégett, és végül lerombolt istenházából, alig
maradt valami. Nem úgy a 300 fő befogadására képes, zárt, fagerendázatú tetejű
parlamentből. Napjainkban kulturális programok helyéül is szolgál. Volt mit
látni. Az oszlopokkal és épületmaradványokkal övezett díszes sétány végében,
nagyszerű állapotban elénk tárult az ephesosi könyvtár homlokzata. Az oszlopokon
látható furatok az esti kivilágítást szolgálták, sötétedéskor ide szúrták bele
a fáklya nyelét. Korának 3. legnagyobb bibliotékája volt. Mellette üzemelt a
városi bordélyház, melynek közelében közfürdőben áztathatták elgémberedett
tagjaikat a felfrissülésre vágyó polgárok. A sétány baloldaláról induló
kiépített útvonalon, a legvégén alapélményben volt részem. A régészek az egész
domboldalt tartósan lefedték, alatta feltárták az egymás fölé épített villákat.
A római birodalom 2. legnagyobb városának tehetős polgárai gyönyörű házakban
éltek, ahol természetes volt a folyóvíz, a fürdő és az illemhely, de nem
sajnálták a pénzt a művészetekre sem. A lakóházak falait virágokat és madarakat
ábrázoló freskókkal ékítették. Itt már létezett a távfűtés. Egy-egy kazánnal
akár 3 épületet is fűthettek. Fejlett vízvezeték-hálózat üzemelt a városban. Ha
a ciszternában csökkent a vízhozam, akkor elsőnek a gazdagoktól vonták meg a
szolgáltatást. Legutolsónak a közfürdőknek biztosítottak vizet. A városnak több
fürdője volt: a kikötő mellett, a városközpontban és a szélén. A kikötőnél lévő
fürdő a hajón érkező, esetleg betegséget magukkal hozó utasok számára, a
megtisztulás lehetőségét kínálta. Ám a város felett jelképes viharfellegek
gyülekeztek. Az Adriai-tenger végéből hódító szándékkal gótok érkeztek.
Elfoglalták a várost, és felgyújtották a könyvtárat is. A megszállók kiűzése
után rehabilitálták a települést, de egy földrengést követően végleg
elnéptelenedett. A romvárosban éppen a 4 személyes közvécé feltérképezésével voltam
elfoglalva. Mivel az eléje kifeszített zsineg miatt nem bírtam elég közel
kerülni hozzá, erősen behajoltam. Balról az egyik csoporttárs tartott, míg jobb
felől ismeretlen személy lett javamra, melyről illedelmesen lemondtam. A
történet az isztambuli Nagy bazárban fog folytatódni, és befejeződni.
A 10. nap Pergamonról szólt. Lifttel, majd felvonóval
lehet a felsővárosba jutni. A 19. században német régészek tárták vagy inkább
túrták fel az ókori város romjait. A török állammal kötött megállapodást a kutatók
nem tartották be. Az egyharmad rész helyett vitték az egészet. A mai modern
Bergama város fölötti dombon fekszik az Akropolisz. Időszámítás előtt 2.
században a Római birodalomban Pergamon lett Ázsia provincia fővárosa. Az ókori
település feltárt részét napjainkban, Törökország egyik legszebb
látnivalójaként említik. Az őskorban már lakták. A görög és a bizánci időkben
meghatározó jelentőségű településnek számított. Régészeti kincsei közül,
1980-ban a berlini Pergamon múzeumban, többek között a Zeusz-oltárt is
láthattam. Itt már csak a hűlt helyét nézhették a látogatók. Az ókori anatóliai
műkincsek és leletek java részét az országból egyszerűen kilopták az európaiak.
Mielőtt felháborodna valaki, ez fordítva is igaz, mert az oszmán hódítások
következtében töménytelen érték került török tulajdonba. A hellén világ második
legnagyobb könyvtára a pergamoni volt. Időszámítás előtt 200 körül hozták
létre. Ez volt a híres alexandriai bibliotéka legnagyobb riválisa.
Hozzávetőlegesen 200 ezer irattal rendelkezett. Korának második leggazdagabb
gyűjteménye lehetett mindaddig, amíg a római császár Kleopátrának oda nem
ajándékozta a dokumentumok 80 százalékát. Később teljesen megsemmisült a
bibliotéka. Sajnos, az alexandriai könyvtárat is lángra lobbantották. Érdekes adalék
a múltból. Az egyiptomiak a pergamoniak számára idővel féltékenységből nem
szállítottak papiruszt, melynek következtében a pergamoniak feltalálták a
pergament, és erre írtak a továbbiakban. Ezen a vonalon haladva, a másnapi
régészeti terület hozzáfűződik.
Időszámítás előtt 3000 és időszámítás után 500 között
létezett Trója. A régészeti terület 9 rétegből épül fel. 3. idősávja a
közismert trójai faló legendájának ideje, melyet időszámítás előtt 1250-1200
közé tesznek. Akkoriban a tengerparton élte világát a város, ma már attól 4-5
kilométerre található a romterület. Oka, hogy a folyó hordalékával fokozatosan
feltöltötte a tenger sekély vízparti részét. Az ásatási régióban pallón lehet
közlekedni. A terület 2 százalékát tárták fel eddig. Lényegében a semmit lehet
megcsodálni. A mai korban megépített, látványvilágnak szánt falovon,
összeomlott állapotában lehetett elszörnyülködni. Könnyen csalódást okozhat az
idelátogatónak a régészeti terület, mivel a Schliemann-féle barbár ásatások
során feltárt sok réteg között nem látni meg azt a Tróját, melyről Vergilius
Aeneisében lehet olvasni. A keresett aranyat megtalálta a kalandor, ezzel
teljesült fő célja. Vajon miért került sor Trója ostromára? Kereskedelmi
szempontból kiváló helyen feküdt a város. Sorra érkeztek az áruval megpakolt,
és a másféle áruféleséggel távozó kereskedőhajók. A vámok révén jelentős
bevételhez jutott a település. Idővel ez sokak szemét csíphette. Egyszer csak
felkerekedtek a spártaiak, idejöttek, és csellel vagy nem, de bevették Tróját.
Régebbi olvasmányaimból merítve, azt olvastam, hogy a trójai háború után, az
innen elmenekülő népcsoport eljutott a mai Olaszország területére, és
keveredéssel belőlük nőtte ki magát az olasz nép. Végül egy történelmi találós
kérdés: vajon lehet-e pozitív járuléka a tűzkakasnak? Az egyik trójai tűzvész
megégette a nyers agyagtéglákat is. Ekkor jöttek rá, hogy a kiégetett
agyagtégla sokkal erősebb építőanyag. Isztambulhoz közeledve betértünk a
Rákóczi házba. A hazájából menekülésre kényszerült fejedelmet egyik európai
királyi udvarba sem fogadták be 200 vitézével. Más lehetőség híján, a szultán
meghívására Konstantinápolyba vonultak. Végső szállásuk Rodostóban a
tengerparton lett kijelölve. Itt élt száműzetésben 2. Rákóczi Ferenc 1718-tól
egészen 1735-ben bekövetkezett haláláig. A rodostói Rákóczi emlékház másolata
Kassán felkereshető. Elfoglaltuk az isztambuli szállást. Éppen annyi időnk
maradt, hogy felkeressük a negyedóra sétatávolságban lévő Nagy bazárt. Mély
benyomást nem tett ránk. Szerintem nagyobb a füstje, mint a lángja. Hátam
mögött magyar beszédre figyeltem fel. Sajátos hangjelzéssel szóltam utánuk.
30-as pár állt szemben velünk. Kiderült, Ephesosban a közvécénél, a pár férfi
tagja akart második segítőnek lenni. Olaszországból induló hajóúton voltak. A
szerencse hozta úgy, hogy Törökországban 2 különböző helyen is találkozhattunk.
Útjuk végállomása Palermo volt. Javasoltam a bábszínház, és a Ferences rendi
katakombák felkeresését.
Ez a nap, és a következő is, Isztambulról szólt. Több
mint 18 millió lakosával, nem csak Törökország legnépesebb városa, hanem
Európáé is. Hossza
Elérkezett az utolsó nap. Délelőtt isztambuli
csoportos városnézésre indultunk: Aya Sophia, Kék mecset, Topkapi Palota.
Útközben a látványosságok közül először a Hippodromot tekintettük meg. A teret
az ókori rómaiak a 2. században építették. 2 obeliszk is magasodik rajta. A
rózsaszín gránitból faragott oszlop Egyiptomból származik. A 3 részben
ideszállított oszlopból csak az egyik rész maradt meg. Ma is ugyanott
magasodik, ahová a 4. században Theodosius császár állította. A másik
obeliszket a 10. században emelték és bronzlemezekkel borították. Az oszlop ma
is áll, de megtépázva néz ki, mert a keresztesseregek katonái a bronzlemezeket
ellopták. Aya Sofia mecset. A templom ma már nem aktív imahely, hanem múzeum —írhattam
volna pár évvel ezelőtt. Aktuálpolitikai okból újra mecsetként is szolgál.
Hatalmas méretei valóban lenyűgözőek. A nagy magasságban a fő kupola olyan,
mintha alig tartaná valami. 1000 éven át ez volt a világ legnagyobb átmérőjű
kupolája, 29,8 méterével. Évezred múltán, pár 10 centiméterrel, a második
helyre szorult. Az első kupola egy éven belül beomlott, újra kellett építeni. A
tragédia okát az óriási súly megtartására gyengének bizonyuló falakban találták
meg. Különleges volt a tartó oszlopok között, a korábbi földrengések
következtében balról jobbra elmozdult, ennélfogva ferde darabokat találni. Ezek
miatt kénytelenek voltak külső támasztópillérekkel utólag megerősíteni az
épületet. Lehetőség nyílt közelről megnézni a bizánci császárok kör alakú kövekből
kirakott koronázó helyét, amelyet errefelé a világ köldökének is szoktak
nevezni. A mecsetben a különböző korok uralkodói, a világ minden részéből
származó kincseket, szimbolikus tárgyakat és ereklyéket begyűjtöttek. Magyar
vonatkozású példával is szolgálhatok. Buda várából származik az a 2 nagy méretű
bronzgyertyatartó, amely az imafülke két oldalán áll évszázadok óta. Ezeket
Buda első török megszállása idején, sok más értékes tárggyal együtt,
Konstantinápolyba szállították a hódítók. Kék mecset. Annak ellenére, hogy
Isztambul egyik fő látványosságáról, a világ egyik leghíresebb épületéről van
szó, ami ma is aktív imahely, inkább külső képe mélyült el bennünk: formáinak
harmonikus megjelenése, és a 6 minaret. Ennyi minaretet igazából csak Mohamed
próféta országában szabadna emelni. Ember nincs, aki egyik palotába be, majd
egy másikba, és mindenre képes visszaemlékezni. A Topkapi Szeráj hatalmas
területen fekvő szultáni paloták együttesét jelenti. Az Oszmán birodalom
szultánjai évszázadokon át itt éltek családjukkal, ágyasaikkal, szolgáikkal,
egész udvartartásukkal. Az egyes épületeket az udvarokon keresztül lehetett
megközelíteni. Mindegyiknek külön kapuja volt. Egy-egy udvarba csak a szigorúan
megszabott feltételeknek megfelelő vendégek léphettek be. A hárembe csak
egyetlen férfi, maga a szultán. Egész eunuch hadsereg őrizte a rendet, és
vigyázott az uralkodó tulajdonára. A hárem első asszonya a szultán anyja volt,
őt követték szigorú hierarchiában a feleségek és az ágyasok. Minél előrébb állt
valaki a rangsorban, annál több földi jó járt neki. Ez a megkülönböztetés az
elhelyezés körülményeire is vonatkozott. A hierarchiában legmagasabb helyen
álló feleségnek és ágyasnak sokkal díszesebbek voltak a szobáik, bútorzataik,
fürdőszobáik, sőt a WC-jük is, mint a rangsorban alattuk lévőknek. Emlékezetes
volt végigjárni a hárem szobáit és fürdőit igaz, alig voltak korabeli tárgyak
bemutatva. Kevésbé díjaztuk a mindent beborító aranydíszítő elemek látványát, a
gazdagság tobzódását. Aranyrács mögül hallgatta a szultán nagy vezírjei
tanácskozását is, és azon koppantott, ha elege lett a sok beszédből. Autentikus
hírforrásom bizonyos tekintetben a hárem kapcsán kissé eltérően nyilatkozott. A
szultánnak maximum 4 felesége lehetett. A háremben 10 éves kortól 12 éven át szolgáló
szüzeket mindenfélére tanították: irodalom, művészet, zene. 22 évesen
eldönthették, hogy maradnak-e, esetleg örökös nyugdíj fejében elhagyják a
háremet, netán nőül mennek agához, pasához. E téren jelentős igény mutatkozott
irántuk, mert műveltek és szüzek voltak. Az egyik szultánnak éppen egy ilyen
vörös hajú lány vált a nagy szerelmévé, majd lett a felesége. A mai Ukrajna
területéről rabolták el. Apja pópa volt.
Vajon honnan származnak a törökök? A mai Észak-Kína,
Mongólia és Oroszország határainak területéről. 24 törzs indult el onnan, hogy
1000 körül egyikük megalapíthassa az Oszmán birodalmat. Azóta, köszönik szépen,
jól megvannak.