15. Füttyögő — Törökország (2023)

Az 1970-es években Anatólia tengerparti sávjában kamionok ezrei gördültek a Közel-Kelet felé. A kisgyerekek váratlanul a járműszerelvények elé ugrottak, hogy a sofőröket megállásra kényszerítve,édességet, rágógumit kunyeráljanak. Hiába fékezett egyikük, a tragédiát nem kerülhette el. Segítségnyújtás céljából kiszállt a járműből, agyonverték a falusiak. Az eset után a csendőrség a kamionosoknak megtiltotta a közúton történő megállást. Csak az arra kijelölt, fegyveresek által őrzött parkolóban tehették. Amennyiben útközben esemény történt, az első ellenőrzőponton jelenteni kellett. Azóta nagyot fordult a helyzet. A katonai junta végétől kezdődően, 1980 óta országszerte ezerszámra megjelentek az építőiparban használt daruk. Az évezredforduló táján egy rohamosan fejlődő országról számolhattak be, a turisták. A diktatúra óta megduplázódott a lakosok száma. Jelenleg 85 millió. Körutazásunk során Isztambultól Ankarán és Antalján át Isztambulig 3600 kilométer hosszan nyugat-európai színvonalú autópályákat, településeket és tengerparti üdülőkomplexumokat láthattunk, a feleségemmel. Az országutak ellentétes irányú sávjait kertészek által virágokkal teleültetett, gondozott leanderekkel és fákkal gazdagított, széles, öntözött zöldfelületek osztják ketté. A települések lakóházai közelében az anatóliai lankák déli lejtésű oldalain kiterjedt napelemparkok. A közepes vagy nagyvárosok lakótelepei között tömérdek dús vegetációjú közpark. A kényelmes padok felett napárnyékoló. Nem hiányoznak a kondi gépek sem. Irigylésre méltó. A közelmúltban Kelet-Anatóliában járt utastársaink ugyanilyen szintű fejlődésről számoltak be. Eldobott szeméttel az ismerkedés szintjén sem találkozni. Végeláthatatlannak tűnő utunk során csak egy felüljáróoszlopon fordult elő graffiti. Akit ilyen önmegvalósító absztrakt művészeti alkotás elkövetésén kapnak, fél évre bevágják a dutyiba. Vallásukból adódóan az utcán változatos színű fejkendőt viselnek a nők. Kevesebbjük eltakarja az arcát, de fejkendő nélküli lányokkal és anyákkal is találkoztunk. Essen szó a legtöbb országban problémás köztéri mosdókról. Több tucatban megfordultunk, Katival. A patikatisztaságú helyiségekben orrunkat sehol nem csavarta szag. Mindenhol volt vécépapír és folyékony szappan. Nyilvános helyen a szolgáltatásért nem kell fizetni. Elővigyázatosságból érdemes palackozott vizet fogyasztani. Jobb félni, mintsem illemhelyért imádkozni. A törökországi fejlődés ütemére álljon itt egy eklatáns példa. 2 év alatt készült el az új isztambuli nemzetközi repülőtér. 3 műszakban 60 ezer ember építette. Jelenleg is tart a bővítése. Pár év múlva a világ legforgalmasabb légikikötőjévé válik. Évente 100 millió utas fogadására lesz alkalmas.

A köztársaság kikiáltását követően, a katonailag nehezen védhető Konstantinápoly helyett, 1923 óta az ország középső részén lévő Ankara az új főváros. Lakosainak száma 8 millió. A körutazás kezdetekor a parlament ellen robbantásos merényletet hiúsítottak meg. Napjaink politikai szösszenete után tekintsünk vissza a gazdag emlékű múltra. Az ankarai Anatóliai Kultúrák Múzeuma régi mecsetből lett kialakítva. Kertjében 7,5 méter magas obeliszk tör az ég felé. A történelmi falak között időrendi sorrendben ismerkedhettünk meg a tárgyi emlékekkel. Néhány különlegesség közülük. Kelet-Törökországban található a Göbekli Tepe régészeti terület. Jelenlegi ismeretünk szerint, az emberiség legrégebb óta emelt építményei láthatóak ott. Az őslelet a vadászó, halászó és gyűjtögető életmódot folytató eleink korából származik. Korát 12,5 ezer évre becsülik. A világ legelső 2 szintes épületeinek maradványaira is Anatóliában találtak, melyben fagerendák képezték az emeletek alapjait. Ezen a tájon fordult elő első ízben, mégpedig időszámítás előtt 7. században, hogy a lüd nép pénzének értéke nem a pénz valós értékén alapult, hanem az ország (Lüdia) gazdasági erején, és hitelességén. A hettiták birodalma évszázadokat ölelt át. Jelentősége meghatározó fontosságú Anatólia történetében. Évekkel ezelőtt még igen, de látogatásunkkor már nem találkozhattunk azzal az ezüsttáblába vésett, ékírásos szerződéssel, amelyet 3. Hattusilis hettita király 2. Ramszesz egyiptomi fáraóval kötött. Ezt tartják az emberiség első fennmaradt békeszerződésének, amely Isztambulban tekinthető meg. A Hettita birodalom a tengeri népek támadásainak következtében összeomlott. Következő állomásunk Hattuszasz. Az egykori Hettita birodalom fővárosa, mely a mai Bogazkale közelében található. A régészeti területen lévő építményeket időszámítás előtt 14-13. században emelték. Hegyes-völgyes, vízfolyásokkal tagolt területen, ősi település romjaira építkeztek. A vaskorban Anatólia középső részén éltek a harci kocsisaikról híres hettiták. Magukat az ezer isten népének vallották. Fő istenségük Teszub viharisten volt. Elsőnek a kőfaragásos sziklaszentély falat tekinthettük meg. A nem vagy alig látható domborulatait csak a képzelőerő fokozhatta élménnyé. Emelkedőn busszal felkapaszkodva az oroszlános kapu előtt álltunk. A viszonylag kopár fennsíkon, régen a növényzetben és prédában gazdag tájon párducok, oroszlánok vadásztak. Magas tornyokkal tagolt fal védte a felsőváros déli oldalát, ahol 3 kapu magasodott: az Oroszlános kapu, a Király kapuja és a Szfinxek kapuja. A sziklába vésett oroszlán fogatlanságát abból vezette le az idegenvezető, hogy barátságos állatnak tartották a helybeliek — ekkor eszembe jutottak a Lánchíd kőoroszlánjai. Arról nem szólt a fáma, hogy az agyagba, valamint a kőbevésett hattuszaszi ékírások és hieroglif írások foglalkoztak-e az oroszlánkérdéssel? Nevsehir. A nap végén a szálloda környékével ismerkedtünk, Katival. A milliós város parkjai és játszóterei irigylésre méltóak. A főútvonaltól egy sarokkal beljebb találtunk rá a város központi mecsetjére, melynek környezete, mint a mese. Itt sikerült elsőnek a törökországi müezzin imára hívó énekét rögzíteni, melynek sikeressége 2 másodpercen múlott — ez is egy élmény.

Egész napos kappadókiai programsorozat vette kezdetét. Ez a tájegység attól különleges, hogy az idők folyamán különböző anyagú lávarétegek rakódtak egymásra. Keménységük eltérő. Ezt követően évmilliók alatt végezte dolgát az erózió. A puhább rétegeket kimosta, a keményebbek megmaradtak. Ettől a természetátalakító munkától elképesztően egyedi táj kerekedett. Ismét meggyőződhettünk róla, hogy a természetnél nincs nagyobb alkotóművész. Réges-régi kitöréseikért 3 tűzhányót illet dicséret. A lávák meghatározó tartalma, a laza szerkezetű tufa. Nem csak az ezerarcú időjárás bánt el könnyedén vele, hanem az ember teremtő keze is. Négy helyet fogunk felkeresni. Kappadókiában a legismertebb földalatti város Derinkuyu. Előzetes adatgyűjtésem alapján nagyon sokat vártam a 35 méter mélységig lenyúló barlangvárostól, de őszintén be kell vallanom, óriási csalódást okozott. Akár 16 ezer ember és állatok (ló, szarvasmarha, juh, lábas jószágok) 3-12 hónapra való befogadására alkalmas, gigantikus építményben gondolkodtam. Bár csak fele, 8 emelet mélységben volt bejárható, valamint sok oldalelágazását a beomlás veszélye miatt befalazták, de az egészet inkább egy szűköcske alacsony lejt aknához tudnám hasonlítani, mintsem egy földalatti gigaváros labirintusszerű utcaszerkezetéhez. Igazi érdekességnek egy szellőzőaknához volt szerencsénk, mely még manapság is tökéletesen működik. Ezek olyan egybefüggő rendszert alkottak, melyeket szükség esetén könnyen és gyorsan lehetett szakaszolni. A kürtő kijárati nyílása dús növényzettel fedett, nehezen megközelíthető magaslati helyen lett kialakítva. Az állatokat az első szinten tartották, onnan lehetett a trágyát legkönnyebben eltávolítani. A föld alatt kocsma és imahely biztosította a mindennapi szokások gyakorlását. A temetkezési helyet a legalsó szinten jelölték ki. Vajon miért nem tudták a keresztényeket a túlerőben lévő hódítók kifüstölni? A földalatti városba való bejutást csak belülről nyitható, 600 kilós malomkerék nagyságú kőkorszaki ajtó zárta el. Odáig eljutni, csak az egy személy szélességű, derékban előre hajolva testhelyzetben járható, 10 méter hosszú alagúton lehetett eljutni. Az ajtó mögötti széles térben egyszerre több katona is őrködhetett. Ilyenképpen kizárhatóvá tették a behatolás lehetőségét. A veszély elmúltával visszatértek eredeti lakókörnyezetükbe, a keresztények. Nem kellett sokat utazni a következő helyig. . Igazi különlegesség a 2-3 emelet magasságú, felfelé kissé beszűkülő, találóan tündérkéménynek nevezett tufaképződmény. Némelyik tetejében bazaltból gombakalapra emlékeztető sapka. Oka, hogy azon a helyen a földréteg nagy keménységű követ is tartalmazott. A magasba törő formák belül üregesek, melynek okára sajnos nem kérdeztem rá. A tündérkéményekben bérelhető lakótereket alakítottak ki. Következzen a 3. látnivaló. A Zelve-völgyben a korai kereszténység idejében készült sziklatemplomokat, kolostorokat és barlanglakásokat lehet felkeresni. A kápolnákban 8-13. századi primitív freskók. Sziklákba vájt kamrákban éltek a szerzetesek. Hogy betevő falatjuk legyen, földműveléssel is kellett foglalkozniuk. A sziklás talajon nem volt egyszerű kihívás. A galambok völgyének nevezett területen galambokat tenyésztettek és ezek guanóját használták trágyaként a sovány földek feljavítására — a szárnyasoknak kis fészkeket vájtak a sziklafalakba. Felkerestük a ma már néptelen falu fölött sziklába vájt templomot, ahol tiltották a falfestmények fotózását. Utána a főutcán nagyobb lapos kövön helyet foglaltam, Kati pedig nagyjából körbevágtázta a közel 2 kilométer hosszú, a 20. század közepén még lakott területet. Legvégül a Templomok völgye. Ami 1600 évvel ezelőtt templomnak számított, az manapság inkább kápolna. A Templomok völgye pedig igaz úgy, hogy a völgyből lépcsőkön jó magasra fel kell gyalogolni, hogy a fél tucat szenthelyet felkereshessük. A belső falakon a freskók annyira megkoptak, hogy tilos a fotózás. Az oszmán időkben az épületek funkciót váltottak, de a történelem viharait épségben túlélték. Az ókorban fontos tudásközpontnak számított. Itt folyt a bibliaoktatás és a szövegmagyarázás is. Régisége és épsége miatt érdemes a számtalan lépcsőt bevállalni, mert a tömeg ellenére is, valamit megérezhetünk a 4. század világából.

Újabb napra ébredtünk. Sultanhani karavánszeráj. A 13. században a szeldzsuk időkben épült szálláshely biztonságos időzést nyújtott a karavánoknak. A falak között elférhetett 50-100 sivatagi hajó málhával, meg az úton lévők. A védett pihenőhelyek 40-50 kilométerre épültek egymástól, az uralkodó jóvoltából. Egymástól való távolságukat a tevék napi járóképességéhez igazították. 3 napig lehetett a falak között tartózkodni, nem kellett fizetni érte. A következő nap reggelén, a kapun kívül találta lábbelijét a feledékeny utazó. A tárgyi és személyi biztonság miatt fontos helyek voltak. Különösen itt a selyemút mentén, ahol a kelet és a nyugat közötti kereskedelmet áruban gazdag karavánok bonyolították. A szerájban a nyitott részek mellett különböző rendeltetésű szobákat, termeket és tereket tartottak fenn az utazóknak, állatoknak. Jelentős részük szinte az eredeti állapotában tekinthető meg. A karavánszerájok egyben erődök is voltak, nem véletlenül. A robusztus, 3 emelet magas és vastag falak, 7 hónapig állták a tatárok megújuló rohamait. Délen Egyiptomig, nyugaton hazánkig pusztítottak a kutyafejűek. Az épületet bejárva a falakra aggatott szőnyegek keltették fel az utastársak érdeklődését. Közülük az absztrakt mintásat szívesen hazahozta volna, a feleségem. Konyába érkeztünk. Magas lakóházak dzsungelében került elénk a harmonikus megjelenésű Mevlána Múzeum. Központi része felett zöld kupola. Alatta nyugszik a kerengő dervisek rendjének alapítója, Mevlâna Jelaleddin Rumî. A közösség filozófiáját a következőképpen lehetne összefoglalni: amit az istentől kapnak, azt átadják a népnek. Puritán életet éltek a rend tagjai. A jelentkezők közül keveseknek sikerült 5-30 év várakozást követően, az emberpróbáló feltételeket teljesíteni. A beavatás után megtarthatták eredeti foglalkozásukat. Szabad kijárásuk volt a családjukhoz vagy máshova. Jövedelmük egy negyvened részét adakozásra kellett szánniuk. Az alapítót ma is szentként tisztelik. Mohamed próféta állítólagos szakállának egy darabját ereklyeként itt őrzik. A dervisrendet a Török Köztársaság kikiáltása után Kemál Atatürk betiltotta. 1980 óta újra működhet. A hosszas buszút alatt maradt idő nézelődésre. Ahol termőföld került elénk, ott jellemzően kukorica és búza szökkent szárba. A Taurus-hegy felé tartva eperültetvény és dinnyeföld gazdagította a termékskálát. A hegy omladékos kőzetből állt össze. Az országutat a kőgörgetegtől magas támfalakkal, és hálózással védték. Papírkartonból élethű rendőr és rendőrautó került az országút mellé. A gépkocsi imitáció felett valódi villogó próbálta szabályos közlekedésre késztetni, a gyér forgalmú autóút sofőrjeit. A közelgő ivókutat közlekedési tábla jelezte — nem rossz. Törökországban az utóbbi 4 évtizedben megduplázódott a népességszám. Néhány évtized múlva eléri a 100 milliót. Havi 500 euró az átlagkereset. Ebből bajosan lehet a mai kornak megfelelő minőségű lakást vásárolni. A török állam szociális bérlakás-rendszert hozott létre (TOKI). A szegény nagycsaládok számára 90-120-150 négyzetméteres bérlakásokat épít. A havi törlesztő részlet 100 euró. Aki 30 évig fizeti, saját tulajdonába kerül. Aspendosban felkerestük a világ legnagyobb épségben megmaradt, és még napjainkban is működő ókori színházát. A rómaiak, hettita kori elődje helyére húzták fel. A korabeli drámák előadásait, és a gladiátorok véres összecsapásait, 15 ezren izgulhatták végig. A kiváló akusztikájú épület kulturális programok színhelye. Falai között minden évben opera és balettelőadásokat rendeznek. Itt ért utol minket a körutazások átka, az időhiány. Egy-két órát szívesen eltöltöttem volna a nézőtéren üldögélve, aközben elmélkedve. Egyedülálló környezeti hely a befogadó, gondolkodó ember számára. Isztambultól Ankarán át megérkeztünk a Földközi-tenger partjára. A belvárosi szállodában több éjszakát töltöttünk, amelynek mindenki örült.

Csoportos óvárosi sétára indultunk Antaljában. Útba ejtettük a római korból és a szeldzsuk időkből fennmaradt emlékeket. A 3 boltíves Hadrianus kaput 130-ban a császár bevonulásának tiszteletére emelték. Nem messze tőle szűk sikátorban oszmán időkből való mecset előtt álltunk meg. Régen középfokú oktatásban részesültek a janicsárjelöltek. Azoknak a kereszténycsaládoknak, ahol legalább két fiúgyerek fogant, az idősebbet janicsárnak kellett adni. Később ők képezték a szultán elitseregét. Busásan megfizette őket az uralkodó. Szolgálatuk letelte után jövedelmükből főúri életet élhettek. Ezt megirigyelte a török elit, és gyermekeiket megpróbálták beprotezsálni janicsárnak. Ezzel kezdetét vette a sziklaszilárd katonai alapzat erodálása. Tért nyert a megvesztegetés intézménye. Mindez hozzájárult a szultánság hanyatlásához, majd bukásához. A politikát váltsa a természet. Amiért érdemes felkeresni a Düden vízesést, nem más, mint a szemgyönyörködtető természeti környezet. A karsztos vidéken kilométereken át a föld alatt bujkáló kis folyócskák egyszer csak napvilágra törnek, egyesülnek, és létrehozzák a Düden vízesés. Két egymástól távol eső részét ismerhettük meg. Az északi vége számos lépcső közbeiktatásával, sétával felfedezhető. A vadregényes zöld környezet mindenkit megérint. A vízpára lecsapódása miatt a csúszásveszélyre mindvégig oda kell figyelni. Néhány kitüremkedő szikla miatt alkalmanként derékban mélyen meg kell hajolni, de semmi különösebb. Emberarcú élményre is találtunk. A természetvédelmi területre megérkezvén, a bejárattól pár 10 méterre felfigyeltem egy sztahanovistaszinten dalos kedvű madárra. Visszafele jövet nyomára akadtunk. Kerekesszékében ülő középkorú török férfi, miniatűr cserépkorsóra emlékeztető tárgyat árult potomárért. A csuprot félig feltöltötte vízzel, majd az egyik nyíláson levegőt fújt bele, a másik lukon ujjbeggyel ritmusosan ügyeskedett. A meggyőző bemutató alatt azon agyaltam, hogy vajon kinek kellene egyet ajándékba vinni. Akkor nem, de később persze eszembe jutott. A mestiai szállásadó 30 év körüli fia Down-szindrómás. Jótét lélek. Nagyon megkedveltük. Jövőre övé lesz a füttyögő. Buszra szálltunk, és A folyam végéhez tartottunk. A zuhatagot elhagyva a folyó kétfelé ágazik, és 40 méter magas sziklafalról a Földközi tengerbe ömlik. Jacuzzi kedvelők figyelmébe ajánlom. Perge Pamphülia régió központja volt. Történelme 2300 évre tekint vissza. Egyike volt annak a 4 nagyvárosnak, amelyek időszámítás előtt 12. században fejlődtek ki a régióban. Időszámítás előtt 1000 körül alapították a tengerpart közelében. Létrehozásának elsődleges célja, a partokat rettegésben tartó kalózok elleni védelem szavatolása volt. A Nagy Színház és a stadion, a romváros két legépebb állapotban megmaradt középülete, de a masszív, hellenisztikus-római kaputornyok is, melyek az oszlopsoros főút kezdetét jelezték, megcsillantanak valamit a dicső múltból. A városi fürdő szolgáltatásai fejlettek voltak: meleg, langyos és hideg vizű medencék. Agyagcsövön érkező hideg vízzel hűtötték a házakat. Beszálltunk a légkondis buszba. Antaljai szállásunkról sétára indultunk, Katival. A hotel közelében dekoratív reklámtáblával felvértezve, sztriptíz bár várta az erotikára kiéhezett vendégeket. A kikötő közelében, a vízre telepített farácsozatú napozóteraszon, muszlimba öltözött nő napozott, mezítlábasan — nem rossz kontrasztnak. Más is kitett magáért. Ideérkezésünk első napján 38 Celsius fokos hőség szakadt a nyakunkba. Az óváros faházai a régmúlt idők világát hozták vissza. Garázsboltban vásárolt behűtött török sörrel búcsúztattuk a napot.

Feladva eredeti tervünket, miszerint ezt a napot Antalja felfedezésére fordítjuk, ahelyett elszántuk magunkat az érdekesnek ígérkező fakultatív programra. Nem bántuk meg. Demre, és a Szent Miklós templom. A melegszívű Miklós atya a szegény emberek házának ablakán néhanapján bedobott némi aprópénzt, vagy oda csekély ajándékot tett a gyerekeknek. Lassacskán rájöttek a helyiek, hogy ki az ő istápolójuk. Porhüvelyét legalább 2 helyen tették sírba. A kereszténykor végén, az érkező muzulmán sereg miatt, a Demrében eltemetett Szent Miklós csontjait olasz halászok bárkájukba csenték, és Bariba szállították. Azóta városuk védőszentje. A róla elnevezett Szent Miklós bazilikában helyezték örök nyugalomra, ahol a falon rácson keresztül benyúlva, megérinthető a szent ereklye. Szent Miklós csontjainak további része az orosz cár kérésének megfelelően, Oroszországba kerültek. Ennek fejében rendbe hozatta a romos állapotban lévő anyatemplomot. Az utcaszintről 3 méter mélységben lehet a szentélybe belépni. Közel 2000 év alatt ennyi hordalékot összehordott a természet. A falakat freskók ékítik, de belőlük csak egy pompázik eredeti szépségében, a többi erősen kifakult. Vajon miért? A kérdés rövid, a válasz hosszabb. Először is. Az egyenetlen felületű falakat teljesen simára kellett alapozni. Utána felrajzolhatták a kép tartalmát. Következett a növényi festékekkel történő kifestés. Ez akár 30 éven át ismétlődhetett. Egy-egy készülőfélben lévő faliképet annyiszor kellett újraszínezni, amíg a fal már nem volt képes több festéket magába szívni. A templom a tenger közelében épült. A gyülekezet számára a bejárati ajtót többnyire nyitva tarthatták. Az időjárás és a párás sós levegő megtette a hatását. Az épségben megmaradt freskó annak köszönheti örökbecsű életét, hogy a helyiség ajtaját, melyben található, rendszeresen zárva tarthatták. Kekova-sziget felkeresése hajóval, az újabb élmény. A település egy része földrengés következtében elsüllyedt. Ókori lykiai városról van szó. Egyikünk sem kedveli az instabilitást, de szerencsére most minden gond nélkül megúsztuk a kalandos vállalkozást. A hajón csak a mi csoportunk tagjai tartózkodtak. A kapitány és a felesége vitték a boltot: rendezték a vízi járművet, főzték a kimondottan ízletes harapni valót. Szeptember vége ellenére, az öböl vize, ahol a vasmacskát fél órára a vízbe hajította a tengeri medve, 28 fok lehetett. Amióta nem látok, nyílt mély vízbe csak mentőmellénnyel merészkedek. Elsőnek csobbantam bele. Hamarosan követtek a többiek. Ennél azért jóval nagyobb létszámban úszkáltunk a kristálytiszta vízben, mert alattunk apró halak sziporkáztak. Valamiért nagyon bejött a lubickolás, mert szerfölött jól éreztem magam. A hajóút további része, a régi város vízszint felett lévő és a földrengést követően víz alá került tárgyi emlékeinek számbavételével folytatódott. A szárazon maradt épületek felfedezése rajtam kívül senki másnak nem okozott gondot, ám a víz szintje alatt lévő leleteket mindenki árgus szemmel leste. Mindent összevetve, Kati csalódottan számolt be a tapasztalatairól. Ő az előzetes beszámolók alapján ennél jóval többre számított. Van ez így. Ezzel még nem ért véget a kiruccanás. Myra. Az ókori színház mellett, a többemeletes lakóházak homlokzatára emlékeztető sziklafalba vájt sírkamrák elbűvöltek mindenkit. Itt a lüd nép élt, a Lüdiaiak, akiknél mint tudhatjuk már a történelem folyamán először jelent meg a pénznek a gazdaság erejétől és hitelességétől függő értéke. 4-8 négyzetméteres kamrákba temetkeztek a polgárok. A környéken mintegy 100 ilyen helyre találtak. Mindegyikben csak egy szarkofágot helyeztek el. Előzetes internetes kutakodás révén jutott tudomásunkra, hogy a belső falakra, akár az egész családot is faliképnek kőbe faragták. A legmagasabb sziklaház-temető 8 szintes. Ma már teljesen üresek. Ez a látványvilág kimondottan bejött, Katinak.

Antaljából a Földközi-tenger partján elindultunk Isztambul felé. . Pamukkale-i karsztos vidék. Az ókori rómaiak az itteni természetes hőforrásokra alapozva hozták létre híres fürdővárosukat, Hierapolist. A városból nem sok maradt. Itt volt a temetkezési helye a gazdag római polgároktól, a gladiátorokig. Ennél érdekesebb a látványos természeti képződmények világa. A feltörő termálvíz különböző képződményeket, medencéket hozott létre, a mészkőben és gipszben gazdag vidéken. A sómedencékben pár éve még csörgedezett a víz. Benne mezítlábasan lehetett gyalogolni. De ez már a múlté. A források vízutánpótlása folyamatosan apad. Hogy mégis legyen valamiféle turistaattrakció, mesterséges medencéket építettek az elmaradó élmény visszacsempészésére. Aki akart, belehasalhatott a vízbe, aki nem, bokáig gázolhatott benne. 3 hónapos babájával anyuka is ott ügyeskedett, igen ügyeskedett, mert nagyon csúszott a járófelület. Fénykorában 50 ezren lakták a várost. Két színháza volt, a belvárosi, és a városszéli. Gazdag rómaiak jártak a messzi földön híres gyógyfürdőbe. A halálukon lévő patríciusok előrelátóan szarkofágot készítettek maguknak. Amennyiben hatékonynak bizonyult a fürdőkúra és velejárói, hátrahagyták. Maradva a vízforrásnál. Az ókoriak, ha tehették, szabadtéri fürdőket építettek. Az itteni neve, Kleopátra. Nem nagy, de érdekes. A 3 részre tagolt medencébe bővizű forrás zubogtatja a vizet. A termálvíz mélysége beülésre teszi alkalmassá. Az első két meder alja kavicsos, a legtávolabbié ókori kövekkel, oszlopokkal teleszórva. A délszaki növények igazi édenkertfürdőt varázsoltak belőle. Mindketten belegázoltunk a kellemes melegségű vízbe, és a babérkoszorúk hiánya ellenére is, megdicsőültünk. Egy újabb vágya teljesült Katinak.

Új nap, újabb élmények. Marmarisban a görög Rhodosz-sziget hajóval való felkeresése helyett, szabadnapot adtunk magunknak, mely nem láblógatással telt. A 100 ezres várossal ismerkedtünk. A török tengerpart ékköve jelzővel illetik. Egykor hetente több charterjárat szállította ide a nyaralni vágyó honfitársakat. Természetföldrajzi szempontból egyedi a környezete. Az öblöt a szárazföld felől hegykaréj öleli körbe. A viszonylag nagy öböl majdnem teljes szélességét szintén magas hegy zárja el, csekély helyet hagyva a vízfelületről járművel való kijutásra. Igen ám, de ott egy újabb hasonló víz- és hegyfelület duplázza, ahonnan már a nyílt tenger következik. Mindezt részben turistatérkép alapján írtam le. Amennyiben hozzávesszük ehhez, hogy a város és az öböl partja déli fekvésű, már sejthetünk valamit. Itt télen sincs 20 Celsius foknál hűvösebb. Az öböl nyugati részétől egyre szűkebb területen összpontosul a szállodasor. A hajókikötő felé továbbsétálva, kerekes székesek számára kialakított komplex strand. Segítségnyújtásra fiatalember áll rendelkezésre. Szélében tipp-topp mosdó. Egyenesen tökéletes. Természetvédelmi ráutalással, pár méter magas, fehérre meszelt törzsű fa, melynek alacsonyabb ágaira különböző színű nejlonzacskókat aggattak. Véget ért a szállodasor. A kikötő világa következik. Innen jellemzően 10 órától indulnak a kirándulójáratok például a közeli görög szigetre, Rhodoszra is. A kisebb-nagyobb magántulajdonú vízi járműveknek, se szeri se száma. Megérkeztünk a gyűszűnyi óvároshoz, mely magában foglalja a pirinkó várat. Az erődöt Herodotus görög történész írásai említik, aki azt állította, hogy időszámítás Előtt 3000 évvel építették. Más változat szerint, időszámítás előtt 11-6. század között. Az épület megjelenése a 8. századig változatlan maradt. Szulejmán uralkodása idejében újjáépítették. Ebben a formában maradt fenn a mai napig. Helytörténeti múzeum működik benne. Itt említem meg, hogy Törökországban a látássérült kísérőjével együtt,lényegében minden történelmi és kulturális helyre szabadjegyet kap. Igazolásnak elegendő a fehér bot felmutatása. Azért akadt olyan hely is, ahol tanakodás előzte meg a kiadandó belépőjegy fajtáját. Vajon mit láttunk a várban? Sorolom:árulkodó történelmi térképek, a régészeti lelőhelyek helyéről; kőkorsók; szobortorzók; cserépedények; 3 méter hosszú ágyú, a belevaló golyó átmérője 15 centiméter. Az óváros házacskái nem egységesen lettek felújítva, megmaradhattak sajátosságaik. Nem skanzen, hanem lakókörnyezet. Visszafelé sétálva betértünk a bazárba. Fedett piac a belvárosban, ahol utcákon átnyúlóan kereskedők garmadája próbál vevőt fogni. Mindenki markából kicsúsztunk. Ismét a szállodanegyedben vagyunk. Nem itt esett meg, de mégis idevaló. Az egyik autópálya melletti vendéglátóhelyen, mivel nem kértem italt, a pincér idővel meghívott egy pohár üdítőre. Térjünk vissza a jelenbe. A tenger hőmérséklete 25 fok lehetett. A víz nem teljesen átlátszó, melynek okát a jelentős vízi forgalommal, és a szűk öbölkijárókkal magyaráznám. Rövid időre megmártóztam benne, de a kekovai élmény töredékét sem okozta. Másnap továbbálltunk.

Ephesos közelében, a Koressos-hegyen található Szűz Mária feltételezett háza. Utolsó éveit tölthette itt. A Vatikán két jelenkori pápai látogatással, hivatalosan elismerte szenthelynek. Egy-egy olvasót hagytak ajándékba, üvegfal mögött láthatók. Jézusnak a szent szellem által megtermékenyített édesanyja keresztelő Szent János kíséretében érkezett ide, mely az egyik fő érv a hitelesség mellett. Az oszmán telekkönyvben Panagia (Szentséges Szűz) háromkapus kolostoraként volt beiktatva. Több dokumentum említi hogy Ephesosban járt Szűz Mária. Közülük legtekintélyesebb az ephesosi zsinat jegyzőkönyve (A Kaposvárhoz tartozó Kaposfüreden, az Állomás út 61/A szám alatt a világon egyedüliként felépítették Szűz Mária utolsó földi lakhelyének, az ephesosi háznak a pontos mását). Története. 10 ezer éve alapították a települést. Fénykorát a Római birodalom idején élte. 200-300 ezren lakhatták. A kultúra iránti igényüket a 18 ezer fő befogadására alkalmas színház is szolgálta. Ez volt az ókor legmeredekebb nézőterű ilyen épülete. Időszámítás előtt 6. században ezen a helyen állt az ókori világ 7 csodájának egyike, Artemisz temploma. A többször leégett, és végül lerombolt istenházából, alig maradt valami. Nem úgy a 300 fő befogadására képes, zárt, fagerendázatú tetejű parlamentből. Napjainkban kulturális programok helyéül is szolgál. Volt mit látni. Az oszlopokkal és épületmaradványokkal övezett díszes sétány végében, nagyszerű állapotban elénk tárult az ephesosi könyvtár homlokzata. Az oszlopokon látható furatok az esti kivilágítást szolgálták, sötétedéskor ide szúrták bele a fáklya nyelét. Korának 3. legnagyobb bibliotékája volt. Mellette üzemelt a városi bordélyház, melynek közelében közfürdőben áztathatták elgémberedett tagjaikat a felfrissülésre vágyó polgárok. A sétány baloldaláról induló kiépített útvonalon, a legvégén alapélményben volt részem. A régészek az egész domboldalt tartósan lefedték, alatta feltárták az egymás fölé épített villákat. A római birodalom 2. legnagyobb városának tehetős polgárai gyönyörű házakban éltek, ahol természetes volt a folyóvíz, a fürdő és az illemhely, de nem sajnálták a pénzt a művészetekre sem. A lakóházak falait virágokat és madarakat ábrázoló freskókkal ékítették. Itt már létezett a távfűtés. Egy-egy kazánnal akár 3 épületet is fűthettek. Fejlett vízvezeték-hálózat üzemelt a városban. Ha a ciszternában csökkent a vízhozam, akkor elsőnek a gazdagoktól vonták meg a szolgáltatást. Legutolsónak a közfürdőknek biztosítottak vizet. A városnak több fürdője volt: a kikötő mellett, a városközpontban és a szélén. A kikötőnél lévő fürdő a hajón érkező, esetleg betegséget magukkal hozó utasok számára, a megtisztulás lehetőségét kínálta. Ám a város felett jelképes viharfellegek gyülekeztek. Az Adriai-tenger végéből hódító szándékkal gótok érkeztek. Elfoglalták a várost, és felgyújtották a könyvtárat is. A megszállók kiűzése után rehabilitálták a települést, de egy földrengést követően végleg elnéptelenedett. A romvárosban éppen a 4 személyes közvécé feltérképezésével voltam elfoglalva. Mivel az eléje kifeszített zsineg miatt nem bírtam elég közel kerülni hozzá, erősen behajoltam. Balról az egyik csoporttárs tartott, míg jobb felől ismeretlen személy lett javamra, melyről illedelmesen lemondtam. A történet az isztambuli Nagy bazárban fog folytatódni, és befejeződni.

A 10. nap Pergamonról szólt. Lifttel, majd felvonóval lehet a felsővárosba jutni. A 19. században német régészek tárták vagy inkább túrták fel az ókori város romjait. A török állammal kötött megállapodást a kutatók nem tartották be. Az egyharmad rész helyett vitték az egészet. A mai modern Bergama város fölötti dombon fekszik az Akropolisz. Időszámítás előtt 2. században a Római birodalomban Pergamon lett Ázsia provincia fővárosa. Az ókori település feltárt részét napjainkban, Törökország egyik legszebb látnivalójaként említik. Az őskorban már lakták. A görög és a bizánci időkben meghatározó jelentőségű településnek számított. Régészeti kincsei közül, 1980-ban a berlini Pergamon múzeumban, többek között a Zeusz-oltárt is láthattam. Itt már csak a hűlt helyét nézhették a látogatók. Az ókori anatóliai műkincsek és leletek java részét az országból egyszerűen kilopták az európaiak. Mielőtt felháborodna valaki, ez fordítva is igaz, mert az oszmán hódítások következtében töménytelen érték került török tulajdonba. A hellén világ második legnagyobb könyvtára a pergamoni volt. Időszámítás előtt 200 körül hozták létre. Ez volt a híres alexandriai bibliotéka legnagyobb riválisa. Hozzávetőlegesen 200 ezer irattal rendelkezett. Korának második leggazdagabb gyűjteménye lehetett mindaddig, amíg a római császár Kleopátrának oda nem ajándékozta a dokumentumok 80 százalékát. Később teljesen megsemmisült a bibliotéka. Sajnos, az alexandriai könyvtárat is lángra lobbantották. Érdekes adalék a múltból. Az egyiptomiak a pergamoniak számára idővel féltékenységből nem szállítottak papiruszt, melynek következtében a pergamoniak feltalálták a pergament, és erre írtak a továbbiakban. Ezen a vonalon haladva, a másnapi régészeti terület hozzáfűződik.

Időszámítás előtt 3000 és időszámítás után 500 között létezett Trója. A régészeti terület 9 rétegből épül fel. 3. idősávja a közismert trójai faló legendájának ideje, melyet időszámítás előtt 1250-1200 közé tesznek. Akkoriban a tengerparton élte világát a város, ma már attól 4-5 kilométerre található a romterület. Oka, hogy a folyó hordalékával fokozatosan feltöltötte a tenger sekély vízparti részét. Az ásatási régióban pallón lehet közlekedni. A terület 2 százalékát tárták fel eddig. Lényegében a semmit lehet megcsodálni. A mai korban megépített, látványvilágnak szánt falovon, összeomlott állapotában lehetett elszörnyülködni. Könnyen csalódást okozhat az idelátogatónak a régészeti terület, mivel a Schliemann-féle barbár ásatások során feltárt sok réteg között nem látni meg azt a Tróját, melyről Vergilius Aeneisében lehet olvasni. A keresett aranyat megtalálta a kalandor, ezzel teljesült fő célja. Vajon miért került sor Trója ostromára? Kereskedelmi szempontból kiváló helyen feküdt a város. Sorra érkeztek az áruval megpakolt, és a másféle áruféleséggel távozó kereskedőhajók. A vámok révén jelentős bevételhez jutott a település. Idővel ez sokak szemét csíphette. Egyszer csak felkerekedtek a spártaiak, idejöttek, és csellel vagy nem, de bevették Tróját. Régebbi olvasmányaimból merítve, azt olvastam, hogy a trójai háború után, az innen elmenekülő népcsoport eljutott a mai Olaszország területére, és keveredéssel belőlük nőtte ki magát az olasz nép. Végül egy történelmi találós kérdés: vajon lehet-e pozitív járuléka a tűzkakasnak? Az egyik trójai tűzvész megégette a nyers agyagtéglákat is. Ekkor jöttek rá, hogy a kiégetett agyagtégla sokkal erősebb építőanyag. Isztambulhoz közeledve betértünk a Rákóczi házba. A hazájából menekülésre kényszerült fejedelmet egyik európai királyi udvarba sem fogadták be 200 vitézével. Más lehetőség híján, a szultán meghívására Konstantinápolyba vonultak. Végső szállásuk Rodostóban a tengerparton lett kijelölve. Itt élt száműzetésben 2. Rákóczi Ferenc 1718-tól egészen 1735-ben bekövetkezett haláláig. A rodostói Rákóczi emlékház másolata Kassán felkereshető. Elfoglaltuk az isztambuli szállást. Éppen annyi időnk maradt, hogy felkeressük a negyedóra sétatávolságban lévő Nagy bazárt. Mély benyomást nem tett ránk. Szerintem nagyobb a füstje, mint a lángja. Hátam mögött magyar beszédre figyeltem fel. Sajátos hangjelzéssel szóltam utánuk. 30-as pár állt szemben velünk. Kiderült, Ephesosban a közvécénél, a pár férfi tagja akart második segítőnek lenni. Olaszországból induló hajóúton voltak. A szerencse hozta úgy, hogy Törökországban 2 különböző helyen is találkozhattunk. Útjuk végállomása Palermo volt. Javasoltam a bábszínház, és a Ferences rendi katakombák felkeresését.

Ez a nap, és a következő is, Isztambulról szólt. Több mint 18 millió lakosával, nem csak Törökország legnépesebb városa, hanem Európáé is. Hossza 100 kilométer. A mai napra szabadprogramot iktattunk be. Turistatérkép segítségével előző este kibogarászta Kati, hogyan tudunk a szállás közelében közlekedő 1-es villamos Ázsia területén lévő végállomásától, a szultánság legutolsónak elkészült palotájához eljutni. Felhőszakadás és ragyogó napsütés, ez a koreográfia ismétlődött egész nap. Dolmabahce palota. Az oszmán birodalom hanyatlásának idején, 1851-ben készült el. A nép kitartó tüntetése miatt, csak évekkel később adták át. Vajon miért volt a nagy felháborodás? Pár ezer négyzetméteren sok tonnányi arany lett a gazdagság hivalkodó jeleként felkenve mindenre, amire csak lehetett például öntöttvas radiátorra. Az épületben felhalmozott számtalan értékes tárgy, és műkincs felsorolása lehetetlen, értelmetlen is lenne. Ha valamiből sok van, vele könnyen elveszítheti különlegességét, szépségét. Más szempontból is tanulságul szolgált a magánkirándulás. A csoport nagyobb része fakultatív programon vett részt, melynek az általunk felkeresett palota, és a Boszporuszon hajókirándulás volt a tartalmi lényege. Mindezért fejenként 100 eurót kellett leszurkolni. Ők busszal indultak a palotához, mi villamossal. Amikor kissé bőrig ázva a palota udvarán befelé tartottunk, ők már kifelé jöttek. Tágra nyílt szemmel csodálkoztak ránk. Este közülük többen is sokra taksálták a fakultatív program árát. Van ez így, nem is ritkán. Délután már a szálloda környékével ismerkedtünk. Egy számottevő érdekességről számolhatok be. Bár kétheti költőpénzre potom 100 eurót váltottunk török lírára, de a summa nem akart apadni. Gondoltuk, ráverünk a fenekére. Ha tehetik az üzlettulajdonosok, portékáik egy részével kitelepülnek a járdára. Itt — magyarul fogalmazva — mackónadrágokat nézegettünk, melyből csak „török” márkájú volt. Ez azt jelenti, hogy a terméken, jó nagy méretben világhírű márkák logója látható. Az egyik nadrág méretre megfelelő volt. Próbára az alagsort ajánlotta a tulaj. Odalent 3 egymástól függönnyel elválasztott rész volt: hálóhely, konyha és mosdó.

Elérkezett az utolsó nap. Délelőtt isztambuli csoportos városnézésre indultunk: Aya Sophia, Kék mecset, Topkapi Palota. Útközben a látványosságok közül először a Hippodromot tekintettük meg. A teret az ókori rómaiak a 2. században építették. 2 obeliszk is magasodik rajta. A rózsaszín gránitból faragott oszlop Egyiptomból származik. A 3 részben ideszállított oszlopból csak az egyik rész maradt meg. Ma is ugyanott magasodik, ahová a 4. században Theodosius császár állította. A másik obeliszket a 10. században emelték és bronzlemezekkel borították. Az oszlop ma is áll, de megtépázva néz ki, mert a keresztesseregek katonái a bronzlemezeket ellopták. Aya Sofia mecset. A templom ma már nem aktív imahely, hanem múzeum —írhattam volna pár évvel ezelőtt. Aktuálpolitikai okból újra mecsetként is szolgál. Hatalmas méretei valóban lenyűgözőek. A nagy magasságban a fő kupola olyan, mintha alig tartaná valami. 1000 éven át ez volt a világ legnagyobb átmérőjű kupolája, 29,8 méterével. Évezred múltán, pár 10 centiméterrel, a második helyre szorult. Az első kupola egy éven belül beomlott, újra kellett építeni. A tragédia okát az óriási súly megtartására gyengének bizonyuló falakban találták meg. Különleges volt a tartó oszlopok között, a korábbi földrengések következtében balról jobbra elmozdult, ennélfogva ferde darabokat találni. Ezek miatt kénytelenek voltak külső támasztópillérekkel utólag megerősíteni az épületet. Lehetőség nyílt közelről megnézni a bizánci császárok kör alakú kövekből kirakott koronázó helyét, amelyet errefelé a világ köldökének is szoktak nevezni. A mecsetben a különböző korok uralkodói, a világ minden részéből származó kincseket, szimbolikus tárgyakat és ereklyéket begyűjtöttek. Magyar vonatkozású példával is szolgálhatok. Buda várából származik az a 2 nagy méretű bronzgyertyatartó, amely az imafülke két oldalán áll évszázadok óta. Ezeket Buda első török megszállása idején, sok más értékes tárggyal együtt, Konstantinápolyba szállították a hódítók. Kék mecset. Annak ellenére, hogy Isztambul egyik fő látványosságáról, a világ egyik leghíresebb épületéről van szó, ami ma is aktív imahely, inkább külső képe mélyült el bennünk: formáinak harmonikus megjelenése, és a 6 minaret. Ennyi minaretet igazából csak Mohamed próféta országában szabadna emelni. Ember nincs, aki egyik palotába be, majd egy másikba, és mindenre képes visszaemlékezni. A Topkapi Szeráj hatalmas területen fekvő szultáni paloták együttesét jelenti. Az Oszmán birodalom szultánjai évszázadokon át itt éltek családjukkal, ágyasaikkal, szolgáikkal, egész udvartartásukkal. Az egyes épületeket az udvarokon keresztül lehetett megközelíteni. Mindegyiknek külön kapuja volt. Egy-egy udvarba csak a szigorúan megszabott feltételeknek megfelelő vendégek léphettek be. A hárembe csak egyetlen férfi, maga a szultán. Egész eunuch hadsereg őrizte a rendet, és vigyázott az uralkodó tulajdonára. A hárem első asszonya a szultán anyja volt, őt követték szigorú hierarchiában a feleségek és az ágyasok. Minél előrébb állt valaki a rangsorban, annál több földi jó járt neki. Ez a megkülönböztetés az elhelyezés körülményeire is vonatkozott. A hierarchiában legmagasabb helyen álló feleségnek és ágyasnak sokkal díszesebbek voltak a szobáik, bútorzataik, fürdőszobáik, sőt a WC-jük is, mint a rangsorban alattuk lévőknek. Emlékezetes volt végigjárni a hárem szobáit és fürdőit igaz, alig voltak korabeli tárgyak bemutatva. Kevésbé díjaztuk a mindent beborító aranydíszítő elemek látványát, a gazdagság tobzódását. Aranyrács mögül hallgatta a szultán nagy vezírjei tanácskozását is, és azon koppantott, ha elege lett a sok beszédből. Autentikus hírforrásom bizonyos tekintetben a hárem kapcsán kissé eltérően nyilatkozott. A szultánnak maximum 4 felesége lehetett. A háremben 10 éves kortól 12 éven át szolgáló szüzeket mindenfélére tanították: irodalom, művészet, zene. 22 évesen eldönthették, hogy maradnak-e, esetleg örökös nyugdíj fejében elhagyják a háremet, netán nőül mennek agához, pasához. E téren jelentős igény mutatkozott irántuk, mert műveltek és szüzek voltak. Az egyik szultánnak éppen egy ilyen vörös hajú lány vált a nagy szerelmévé, majd lett a felesége. A mai Ukrajna területéről rabolták el. Apja pópa volt.

Vajon honnan származnak a törökök? A mai Észak-Kína, Mongólia és Oroszország határainak területéről. 24 törzs indult el onnan, hogy 1000 körül egyikük megalapíthassa az Oszmán birodalmat. Azóta, köszönik szépen, jól megvannak.