Futóáramlások — megrajzolt pillanat

A nap erejének csillapodásával egy időben elsétáltunk a strandra fürödni. Ekkor már felhők mögött rejtőzött a nappali csillag. A homokföveny lejárók alól vízpermet spriccelt fel a forró homok enyhítésére. Reggeltől kora estig népes a part. Utca felőli szélében mozgalmas életű futópálya. Sokan vesznek igénybe napágyat napernyővel,, de bőven akadnak homokra letelepedő strandolók is. A jól szituált cingár fekete férfi és a nála háromszor akkora debella felesége napernyők oltalma alatt strandoltak. Vízbe kívánkoztunk, ezért megkértük őket a földön hátrahagyott személyes holmink szemmel tartására.

Dívik a strandröplabda és a lábtenisz. Meglepetésre, egy kivételtől eltekintve, nem találkoztunk bármilyen zeneforrással, pedig nagyot lendíthetett volna a hangulaton. Nem akadtunk kitelepült büfére sem. Fiatalemberek vállukon, mint egy válltáskát hordták a behűtött limonádét tartalmazó hordókat. Fordítsunk hátat mindennek. Ha nem gömb alakú lenne a Föld, hanem lapos és a szemünk több ezer kilométerre ellátna, keletre a Dél-Afrikai Köztársaság nyugati partját pillanthatnánk meg. Riótól Fokváros 6060 kilométerre fekszik: fokváros jelképe az Asztal-hegy a kontinensvándorlás kezdetekor a mai Rio környezetétől szakadt le.

Figyelmünket fordítsuk a partra dübörögve vetődő fehér tarajú hullámokra. A víz hőmérséklete 27 fok. A vízben combközépig álló gyerekek azt játsszák, hogy megvárják az érkező hullámhegyet, majd hasassal rávetik magukat annak tetejére, és vele a partra kiszállíttatják magukat. Onnan pedig, uzsgyi vissza. Olcsó játék, okos gyerekeknek. A kisebbek szülői felügyelet mellett teszik. Kati csak bokáig merészkedett a habokba, én alapos megfontolást követően térdig gázoltam bele. Az érkező tajtékoknak féloldalt álltam, de még így is egyik-másik hullám akkorát taszított rajtam csípőtájékon, hogy a stabilnak hitt terpeszállásban lévő lábaimat egymásutánban kétszer is kivetette: jól megtermett, arányosan masszív alak vagyok. Ezek a fodrok 60 centiméteresek lehettek. Nyugisabb pillanatokban leguggolva nyakig megmártóztam. Az addigiaknál is hangosabb hullámok érkeztek, előlük a biztonság kedvéért kijjebb mentem. Érdemes volt. Nemrégiben a felszálló repülőgép annyira elkezdett rázkódni, hogy kissé belém költözött a félsz. Hazaérve felhívtam pilóta ismerősömet, akitől a jelenség oka felől érdeklődtem. Légköri ellenirányú futóáramlásokról mesélt. Nos, ezt a szituációt itt a vízben állva megtapasztalhattam a gyakorlatban. A sekélyebb részben az érkező hullámoknak féloldalasan álltam. Az érkező tajték a csípő táján egyet lökött rajtam, majd röviddel utána a part felől, hegyi patak sebességével a meder aljában visszaáramlott. Néhányszori ismétlődést követően éreztem, amint az ellenirányú áramlások hatására lábaim erősen berezonálnak. Ereszkedett a szürkület, sétára indultunk.

A kisgyerekesek szedelőzködtek, alig ritkultak a felnőttek. A part menti utak lámpafényei bevilágították a fövenyt.