Vidám napot / füstölgés...,

Füstölgés, de nem ahogy gondolhatnánk elsőre.

Tavaly pár napra egy kórházban vendégeskedhettem okkal. A lehetőség nem dobott fel annyira, de mivel a többi bentlakóhoz képest én csak egy jöttment lehettem, nem sajnálkoztam magamon. Tőlem két fekhellyel arrébb egy volt katonatiszt nyomta az ágyat: nem rózsás állapotban leledzett. Ahogy ilyenkor szokott lenni, előbb-utóbb megered a szó.

Tőle tudhattam meg, hogy sokáig Tokajban volt a tanyája. Mivel egészségi állapota őt egyre többet gátolta a tevékeny élet folytatásában, eladta a vízparti ingatlant. A vevő kárpátaljai illetőségű magyar származású férfi volt, aki Záhonyon túl igazgatói állást töltött be nyugdíjba vonulásáig. Miután letette a lantot, áthonosítatta magát a határon, és itt egyben az ottani fizetését is honosították, aminek következtében a magyar államtól havonta százötvenezer forint nyugdíjat kap: és nem mellesleg, volt miből megvásárolnia magának a halásztanyát. Bár konkrétan nem esett szó a betegtárs nyugdíjának összegéről, de mindezt kesernyés, füstölgő hangon hallhattam tőle.