97. FURFANGOS
PAPAGÁJ — trükk (2019.)
Miután beindult az
állathangok gyűjtése, minden évben tavasz táján felkerestünk egy-egy
állatkertet. A keleti országrészben Miskolcon kezdtünk, és szép lassan
eljutottunk a Nyugat-Dunántúlra, Győrbe. Már a második kört róttuk a szemüveges
barátommal. Rengeteg élménnyel ajándékoztak meg minket az állatok.
Nyíregyháza.
Közeledett a záróra ideje, egyre kevesebb látogatóval találkoztunk. Mi is
elindultunk a kijárat felé. Tágasabb térségen vágtunk át, amikor a hátunk mögül
valaki üdvözölt minket:
— Hello!
— Ki köszönt ránk? — fordultam a haverhoz.
Hátra nézett és
kissé meglepetten ennyit mondott:
— Nincs itt egy fia lélek sem.
Tovább mentünk, de pár lépés után ismét tisztán halhattuk:
— Hello!
Beindult a logikai alapokra helyezett elméleti nyomozás:
— Biztosan az egyik papagáj szórakozik velünk.
Visszatértünk a
közeli madárketrec sorhoz. Rátaláltunk a jómadárra. Elrendeztem a hangfelvevőt.
Vártunk, vártunk, de nem történt semmi sem.
— A francba, ez szórakozik velünk! — dohogtam.
Hónom alá csaptam a mikrofonállványt és elindultunk a kijárat felé. Tíz
méterre járhattunk az imént még megkukult madártól, amikor legnagyobb
megrökönyödésünkre, ismét felhangzott a már jól ismert angolszász
üdvözlés.
— Ez a papagáj valóban szórakozik velünk! — hallhattam a havertól.
Visszamentünk a papagájhoz, a ketrec elé letettem a már bekapcsolt hangfelvevőt és mint, akik jól végezték a dolgukat, újra
elindultunk a kijárat felé. Bejött a cselvetés. A madár újra beszédessé vált. Mivel
nem álltunk meg az első szóra, egyre hangosabban és bőbeszédűbben kajabált
utánunk — mi pedig jót nevettünk rajta. Idővel megszántuk, visszatértünk hozzá.
Megérkezésünk elhallgattatta a sárgabóbitás kakadut. Összepakoltunk, útra
keltünk és elismerően mosolyogtunk, az újból kétségbe esett furfangos papagáj
okosságán.