Vidám napot / furfangos papagáj...,

Záróra előtti helyben megoldandó házi feladat.

Lassan tíz éve járjuk a hazai állatkerteket mikrofonostól a barátommal. Rengeteg élménnyel ajándékoztak meg minket az állatok. A nyíregyházi állatkertben egy külföldről beszerzett papagáj is szemlélődött a rácsozat mögül.

Közeledett a délután hat óra, egyre kevesebb látogatóval találkoztunk. Mi is elindultunk a kijárat felé. Egy nagyobbacska térségen vágtunk keresztül, amikor a hátunk mögül valaki ránk köszönt: — Hello! — Ez meg kicsoda? — fordultam a haverhoz. Ő erre hátra nézett, és kissé meglepetten ennyit felelt: — Nincs itt egy fia lélek sem! Tovább mentünk, de ismét tisztán halhattuk: — Hello! Beindult a logikai alapokra helyezett nyomozás: — Biztosan az egyik papagáj szórakozik velünk! — hangzott a feltételezés. Visszamentünk a közeli madárketrec sorhoz.

Rátaláltunk a feltételezésünk szerinti jómadárra, a szürke papagáj személyében. Leraktam a háromlábú mikrofonállványt, és vételre készre állítottam a felvevőt. Vártunk, vártunk, de semmi kapás. — A francba szórakozik ez velünk! — dohogtam. Hónom alá csaptam az állványt, és elindultunk a kijárat felé.

Tíz méterre járhattunk a megkukult madártól, amikor legnagyobb megrökönyödésünkre ismét felhangzott a már jól ismert angolszász üdvözlés. — Te, ez a madár szórakozik velünk! — hallhattam a havertól. Visszamentünk a szürkepapagájhoz, a kalitka elé letettük a bekapcsolt hangfelvevőt, és mint, akik jól végezték a dolgukat, újra elindultunk a kijárat felé. Bejött a csel!

A madár ismét beszédes lett, és mivel mi nem álltunk meg az első szóra, egyre hangosabban és bőbeszédűbben kiabált utánunk: mi pedig jót nevettünk rajta. A nagy erőlködéstől a berekedés elkerülése érdekében idővel megszántuk őt, és visszatértünk a hangfelvevő rendszerhez: megérkezésünkre egyből elhallgatott a madár. Összepakoltunk, útra keltünk, és jót mosolyogtunk a kétségbe esett szürke papagáj helyén való trükkjén!