Füles kuvik — jégkocka nélkül

Laganastól Zakynthos fővárosa, az ugyanolyan nevű település, 7 kilométerre van. A távolsági busz végállomása a tenger szintjétől jóval magasabban, kietlen szirt tetejében. Megérkezve szétnéztünk és fogalmunk nem volt róla, hogy vajon merre tovább? Útba igazító tábla sehol. A szem elől elrejtve, a távolban lépcsősor vezetett le a fővárosba. Az első árkádsor alá bemenekültünk. Először itt találkoztam a délszaki hal és tőkehús árusítás hogyanjával. A frissen fogott halakat műanyag edénybe teszik, rá a jeget, és így árusítják a napsütötte üzlet előtt. A tőkehús értékesítésének módja minden, csak nem eukomform. Húsfogasra akasztva lóg a negyed marha, legyek martalékául. A boltba betérő vásárló a szakembernek elmondja óhaját. A kért mennyiséget a negyed marhából lekanyarítja a mészáros, leméri, és fizetés után elköszönnek egymástól. Az 1953-ban bekövetkezett földrengés nem kímélte a fővárost sem. Azóta, a régi hangulatát meghagyva, újjáépítették. A főútvonal mentén hosszasan árkádos épületek. Mögötte az utcára nyíló egyterű házak világa. A parkokban egész napon át táblázó vagy más játékba belefeledkező nyugdíjasok csoportjai. Emlékház őrzi a görög himnusz atyjának emlékét, akit itt helyeztek örök nyugalomba. Aki szeretné a régmúlt korok ma is élő bizonyosságait megcsodálni, látogasson el Exo Hora falu központjába, ahol a becslések szerint kétezer éves termő olajfa terebélyesedik. Szemben vele, ötszáz éves platán növekszik.

Várakozással tekintettünk a zenés görög est elé. Igaz, a fakultatív programban szereplő véres-májas hurka nagyobb része mindenkinél a tányéron maradt. A zenészek viszont kitettek magukért. Amíg tartott a program, mindent megtettek a felhőtlen szórakozás érdekében. Az est fénypontjaként fiatal görög legény perdült középre. Cirkuszi műsorba illő akrobatikus táncmutatványokat produkált. Véletlenszerű kiválasztással-e vagy nem, de a széken ülők közül egy fiatal karcsú leányzót magával ragadott, és alaposan megforgatta, megpörgette. Slusszpoénként bemutatta tűznyelő tudományát.

A görög éjszaka kihagyhatatlan élmény. Egyik késő délután azért mentünk át Laganasba, hogy belekóstolhassunk az esti vízparti élet hangulatába, majd utána éjszaka a tájban szállásunkra visszasétálhassunk. Nagyon megérte. A laganasi öböl partján egymástól tisztes távolságban vendéglők. Mindegyikben ugyanolyan hangerővel szólt a zene. Ez tetszett. Igaz, a parton jóval többen tolongtak, mint ahányan a vendéglők teraszán fogyasztottak. Belegázoltunk a lassan mélyülő vízbe, hogy onnan rögzíthessek. Így, a zene és a sétálva beszélgető nyaralókon túl, a partot nyaldosó hullámok is meg lettek örökítve. Visszafelé tartva, és az öblöt elhagyva, kisebb meredeken kapaszkodtunk felfelé a csillagos ég által szűrten megvilágított olívafás tájban. Még halkan hallottuk az üdülőváros éjszakai moraját, annál hangosabban a közeli házőrzők csaholását, testközelből a kabócák ezreit. Mindez a forró mediterrán éjszakával és az illatokkal párosulva, egyenesen tökéletes. Alig hallható hangfoszlányra figyeltem fel. Eleinte nem tudtam hova tenni. Addig hegyeztem a fülemet, mígnem felismertem, hogy madártól ered. Bízva a rajtam lógó hangtechnikában, rögzítettem. Itthon a felvételt elküldtem a közismert ornitológus szakember ismerősömnek: füleskuvik szólt a tájban. Visszagondoltam a pár nappal azelőtti éjszakára. A település szélében harsogó diszkó közelében árva kabóca. A zene hangerejéhez alkalmazkodó, pár centi hosszú rovar olyan hangosan ciripelt, hogy fél méterről hallgatva, fél percen túl már fájóan bántotta a dobhártyámat. Kissé távolabb görög esküvő hangulata forrósította tovább az éjszakát. Táncoltak, kurjongattak, és nagyokat nevettek az örömködők. Legyen ilyen vidám az egész életük.