209. FORDUL A KOCKA — helyzetcsere (2002.)
, Ha apadni kezdett
a kutyatáp, húszkilós kiszerelést rendeltem belőle. Megérkezett az újabb szállítmány.
Ilyenkor a vállamra kaptam a zsákot, és elindultam vele a pincébe. Egyik
alkalommal előre megfontolt szándékkal, velem tarthatott a vakvezető. Beléptünk
a pincelejáróba, becsuktam a teli ajtót és szándékosan nem kapcsoltam fel a
villanyt. Lefelé indultam a lépcsőn. A kutya nem követett, mozdulatlanul állt
odafent. Nem mondtam neki semmit sem. Kulccsal kinyitottam az alsó ajtót is.
Ekkor szép óvatosan elindult utánam. Lent már a szagomat követhette. Miután
mindent elrendeztem, visszafelé tartottam. Nem szóltam továbbra sem. Ő szorosan
a nyomomban lépkedett mindaddig, amíg ki nem léptünk a világos lépcsőházba.
Értelmes kutya volt Kicsi. Egészen biztos vagyok benne, hogy a pincében
történtek kapcsán valamit összerakott a fejében. Talán, hogy: én meg a sötétben
látok.