Vidám napot / fordul a kocka...,

A megvezetett vakvezető.

Nem aprózom el a dolgokat. Húszkilós kutyatápot szoktam beszerezni, ha elkezdett apadni a készlet. Megérkezett az újabb szállítmány. Ilyenkor a vállamra kaptam a zsákot, és elindultam vele a pincébe.

Egyik alkalommal velem tartott a német juhász is. Beléptünk a pincelejáróba, becsuktam a teli ajtót, és szándékosan nem gyújtottam villanyt. Elindultam lefelé a lépcsőn. A kutya nem követett, mozdulatlanul állt odafent. Nem mondtam neki semmit sem. Kulccsal kinyitottam az alsó ajtót is. Ekkor szép óvatosan megindult utánam a szuka. Leérve már az árulkodó szagom vezethette őt, meg a zaj, amit óhatatlanul is keltettem magam körül. Miután mindent elrendeztem odalent, indultam vissza — eközben egy kukkot sem szóltam Kicsihez. Ő szorosan a nyomomban lépkedett mindaddig, amíg ki nem értünk a világos lépcsőházba.

Kicsi nagyon értelmes kutya volt. Egészen biztos vagyok benne, hogy ott a sötétben mindebből valamit összerakhatott abban az okos fejében. Talán, hogy: ő meg a sötétben láthat!