Fordítva jelenítették meg — fanatizmus

A sevillai székesegyház mellett tör az ég felé a Giralda-torony, amely az egykori mór mecset mellett emelt minaret mai változata. A harangtorony tetejébe rámpán lehet feljutni, és csak a legvégén kell néhány lépcsőfokot venni. Útközben a fali ablakokon át, valamint a tetejéről az egész város belátható. Közelben, a székesegyházzal szemközt található az Alcázar palota. Tulajdonképpen ez egy olyan komplexum, amely különböző korszakok épületeinek összessége, és egy erődített palotát eredményez: jellegében a Granadában lévő Alhambrához hasonlítható. A díszkertek és medencék mellett a csempézett falai, továbbá a díszes homlokzata számottevő még. Belső falai között csak egyvalami élénkítette meg a figyelmünket. Az egyik teremben hat erősen megfakult nagy méretű falikép. A szőttesek mindennapi életképeket tárnak a látogatók szeme elé: állapotos nő, kutyáját sétáltató férfi, állathajtás, sokárbócos vitorlás, kezdődő csatajelenet, utcai viszály és más efféléket. Közülük legizgalmasabb a földrajztérképet megjelenítő ábrázolás. Középpontjában az Ibériai-félsziget, amely fölött Észak-Afrika partvonala és városai láthatók. Ebben az a furcsa, hogy a napjainkban megszokott észak-dél irányokat fordítva jeleníti meg.

Induljunk el az egykori zsidónegyed felé, amelyet korábban fallal vettek körül, és a mai templomok egy része is zsinagóga volt (ma mindössze három lelhető fel belőlük az ibériai országban). Sok évszázaddal ezelőtt itt élt Spanyolország legnagyobb számú zsidó közössége. Az új Kulturális Központ bemutatja a város szefárd, és spanyol zsidóinak történetét. Fedett folyosója a Patio az Alcázar Judería irányába vezet. Kiemelt nevezetessége a Pilátus háza — állítólag élethű mása a jeruzsálemi eredetinek. Szökőkút a belső udvarban, tágas lépcsőház, a közlekedőterek apró mintás csempével borítottak. Az emeleten négyszögletes körfolyosó, valószínűleg onnan nyíltak a lakóterek ez a rész nem volt látogatható. Főudvara tipikus mudéjár stílusú, szabálytalan boltívekkel körbevett terasszal megépítve. A földszinten néhány bútorozott szoba. Külleme miatt egy karosszék és egy általam füstölőnek gondolt, míves fedeles fémedény tetszett meg — annak hasznavehetőségét másban látta Kati, de emiatt nem kaptunk hajba ezúttal sem.

A Barrio Triana és a Santa Ana-templom környéke nevezetes az itt készülő kerámiacsempékről, valamint a flamencóról. Jellegében hasonló Santa Cruz negyedhez, de kevésbé felkapott a turisták körében. Régebben itt kellett lakniuk a város tengerészeinek, torreádorainak, és flamenco táncosainak, mivel nem engedték be őket a falakon belülre. Napjainkban a szűk, macskaköves utcácskáiban tapas és flamenco bárok látogathatók. A negyed éke az Esperanza de Triana, és az 1276-ban gótikus stílusban épült Santa Ana-templom — zárva találtuk. Környezete a sárga színnel díszített fehér házak között kígyózó szűk utcácskák labirintusa, amelynek hangulatát a gyermekzsivajtól hangos általános iskola fokozta. Legmagasabb épületének egy kétemeletest találtunk, amely szállásként üzemelt. Zsákutcába torkolló sikátorba tévedtünk nézelődés közben. Minden lakást laktak, nem irigyeltük őket érte.

Sevilla jelképe az Aranytorony és Haditengerészeti Múzeum, amely a Guadalquivir folyó partján magasodik. Itt található a városi kikötő, ahonnan anno a vitorlások az Új világ felé indultak. A települést már a mórok idején, az 1135-ös években erődfalak védték. A tornyot 1220-ban építették a dokkok védelmére. A felső minitornya a tizennyolcadik századból származik. Az első emeleten Haditengerészeti Múzeum kapott helyet. A körfolyosón jobb felé tartva, Kolombusz idejétől napjainkig bezárólag, különböző hajómodellek révén mutatja be a hajózás fejlődésének utolsó ötszáz évét. A falon festmények egészítik ki mindezt, továbbá tárgyi relikviák. Az épület közeléből indulnak a városnéző buszok: a belváros egy része a katedrálistól startoló konflisokkal is felfedezhető. Mi pedig betérünk a közeli, több épületből álló, feltehetően egykori kúria épületeiben kialakított Art múzeumba.

Nagyot nem tévedek, ha legemlékezetesebb dobásának a főépület emeleti ablakán át kilógatott alkotás látványát jelölöm meg. Az egyik teremben a legkülönbözőbb kreációk központi alapeleme az anyaföld-motívum — art kiállításon ilyen koncepcióval nem találkoztunk még. Legyen rá egy példa: a sírhantként felhalmozott föld oldalaiból gyökerek törtek elő. Teremről teremre jártunk. Másféle elgondoláson alapuló elem: A magas szekrényhez, majd rá, egy sárga színű vászon futott fel. Harmadiknak legyen a 180 fokban körbeforgó diavetítő, amely a félkörívű falra egy futókutyát vitt fel teljesen elmosódottan. A magát leginkább adó tárgy egy férfibábú, amely sokféle arcot (álarcot) vett fel. Az egyik épületben szarkofágok egymásutánja, mindegyik fedelét márványszobor díszítette. Összességében volt jobb nála.

A város északi részének legújabb attrakciója a Metropol Parasol. A világ legnagyobb faszerkezete, amely hat darab 20 méter magas építmény. Tetején étterem, sétány és kilátó. Hat hatalmas kiterjedésű fémgombaforma a tetőzet, amelyek egyrészt a magasban összeérnek, másrészt az utca fölé kiterjednek. Továbbá régészeti kiállításnak, 3D-vetítésnek, éttermeknek és különböző élelmiszerpiacoknak tere. Legérdekesebb elemnek a gombaformákat tartottuk.

A Santa Cruz negyed közelében található a Plaza de España, amely az 1929-es Ibér-Amerikai világkiállításra épült. A félkörívben megépített, tornyokkal feldobott épületkomplexum a mudéjar, és a hagyományos andalúz építészeti stílus kombinációja. Az épület előtt üresen álló lekövezett terület, amelyet csónakázásra is alkalmas lagúna bolyong be. A parkba öt lezárható kőkapun lehet bejutni. Napjainkban fontos kormányzati hivataloknak a helye. Az egészet csalódásként élte meg a feleségem, mert nem volt növényzet rajta. A szomszédban lévő Mária Luisa parkot bombafenyegetettség miatt zárva találtuk: állítólag ez a legszebb zöldterület a városban.