Folyótól a hegyig — lenni

A Moldva folyó közelében, a két ház közé beszorult lépcsős sikátor szélessége 75 centiméter. Akárhányszor jártunk arrafelé, sorban álltak előtte a turisták. Csehül Vltava néven említik a várost átszelő 430 kilométer hosszú, Elbába torkolló folyót. A délről észak felé tartó folyam nagyobb vízi járművek számára sekély. Ezt az adottságot kihasználva, belvárosi szakaszát az idegenforgalom szolgálatába állították. A muzeális korú hajótól a lábbal is hajtható sörhajón át az oldsmobile-kinézetű vízibicikliig, előfordul itt mindenféle vízi járgány. Néhány kisebb szigetet kell kerülgetniük. Egyikükre híd vezet be. A rakpart bakjához kikötve, vendéglőhajók tucatjai várják a sörözésre vágyó vendégeket (feltűnően sok a jókedvű, hangoskodó férficsapat). Szerencsére megismerhettük a folyó természetközeli arculatát is, mégpedig a vár felőli oldalon. A part menti vizekben hódok úszkáltak, majd hopp és már inaltak is a bokrok rejteke alá.

 Nincs ismeretem róla, hogy a második világháború harci cselekményei mennyire tizedelték meg a prágai házakat. Egyikükön tábla, miszerint 1708-ban épült. Senki ne higgye, hogy állaga utalt volna korára. Minden ház, mintha tegnap renoválták, festették volna. Zöld területből sincs hiány. Emberléptékű, emberarcú település. A város külső övezetében épültek meg a szocialista éra panel lakótelepei. A belvárosban magas épületnek egyedül, a Moldva szélében lévő „táncoló” házat említhetem. Elnevezésére egyedi alakja utal: a hétemeletes irodaház közepe, mint a derékban behúzott ruha. Tetejében kilátó.

Közelében található a Vysehrad városnegyed, sétáljunk oda. Mint ahogyan sejtetni engedi a neve, dombra épült. Várra asszociálva haladtunk a felfelé vezető főútvonalon, amelyen villamos csilingelt. Előttünk turisták, kezükben okos telefonnal tartottak irányt. Ám az egyik mellékutca magasában várra emlékeztető tornyocskákra lett figyelmes Kati. Uccu neki a kaptatónak. Eleinte újszerű, de már megrepedt falú nagyobb ház. Az utca másik oldalán az Addiktológiai Intézet, amely a legkülönbözőbb függőségi helyzetbe került emberek mentsvára. Felső végében különálló templom. Szemre érdekes ingatlan követte, amelyet előzetesen várnak gondolt a feleségem. A tizenkilencedik században klinkertéglából épült, tornyokkal, faragott díszítéssel, és lépcsőzetes tetőzettel, műemlék jellegű épület. A kapubejáró táblája szerint, Gyermek Onkológia. A rádöbbenéstől elhűlt Kati. Én viszont emlékeztető jelként fogtam fel, igazodásul az élethez. Visszatérve a főútvonalhoz, már nem tévesztettünk irányt. A 10 méter magas várfal nem hagyott kétséget. A hatalmas kiterjedésű belső területen, valószínűleg az idők folyamán, megfeketedett kövű tornyos épületek, óriási parkok, valamint rálátás az alatta hömpölygő Moldvára. Itt tárták fel a tizedik századra datált, a városalapítóknak tekinthető szláv népcsoport emlékeit. Ők nem a csehek voltak még. Azok röviddel később érkeztek, és felülkerekedtek rajtuk.