Vidám napot / földrengés...,

Különleges körülmények között átélve.

Hármasban utaztunk a tengerpartra. A hosszú nappal után a nemzetközi gyors észrevétlenül belevetette magát a koromsötét éjszakába. A fülkés vagonban kevesen tartózkodtunk, ezért mindegyikőnk végignyúlhatott egy-egy ülésen. Én is hanyatt dőltem: fejem alá egy  pulóvert kerítettem. Mivel a fülem számára mindig is éltető muzsikának bizonyult a vonatkerekek éles kattogása, ezért hamarosan nyugtató álomba szenderültem.

Arra eszméltem fel, hogy a robogó vonat — százhússzal haladhatott — oldalirányba és előre irányba is erősen rángatózik egyszerre, miközben észre vehetően rohamosan lassít. A vagon hangosan recsegett-ropogott körülöttem. Első pillanatban arra gondoltam, hogy a vasúti átjáróban egy a sínekre szabálytalanul érkező járművel összeütközött a szerelvény, és a közúti járművet a mozdony maga alá gyűrve vészfékez. Fél kábán felültem, lábamat tessék-lássék módra beledugtam a csukába, és miközben lehúztam a folyosón lévő ablakot, talpra kiáltottam a két cimborát.

Mire kidugtam a fejemet rajta, már egy helyben szuszogott a szerelvény. Jobbra nézve egy aprócska, egyetlen egy égővel kivilágított vasútállomást pillanthattam meg, ahonnét zseblámpás vasutasok rajzottak elő: éjfél körül járhatott az idő ekkor. Mindegyikőjük a szerelvény alá, a kerekek felé lesett: ezzel igazolva éreztem előzetes feltételezésemet. Pikantériája lett az esetnek, hogy az a vagon, amelyikben mi utaztunk, egy váltón úgy állt meg, hogy a kocsi vége az egyenesen érkező vágányon pihent, míg az eleje a menetirány szerinti baloldalt lévő  vágányon nyugodott. Hamar abbamaradt a virágládákkal teleaggatott vasútállomás szakembereinek mustrája, és visszahúzódtak az állomásépületbe: engem pedig az éjszaka hűs levegője visszakergetett a fülkébe, ahol álomra hajtottam a fejemet.

Kialudva ébredtem fel a délelőtt folyamán. Állt a vonat, mi több, jobbról és balról is egy-egy álló szerelvény dekkolt mellettünk: ezek szerint a határon lehetünk. Ám, nem így volt! Mindösszesen pár tíz km-re várakoztunk attól a helytől, ahol az éjszaka közepén felvert a vonat csörömpölő zaja. Ekkor derült fény a rejtélyes esetre: egy erős földrengés rázta meg az ország keleti részét. A vonatoknak pedig mindaddig várakozniuk kellett egy-egy nagyobb pályaudvaron, amíg a síneket le nem ellenőrizték a helybeli vasutasok: emlékezetem szerint, fél napot késhetett a nemzetközi gyors.