Fokról fokra — rezervátumország

1652-ben a Holland Kelet-indiai Társaság hivatalnoka Jan van Riebeeck, tábort hozott létre a vállalat számára a Jóreménység fokától északra. Ezen a helyen friss élelmiszerekkel tölthették fel hajóik készletét a kapitányok. A raktártelepből fejlődött ki a mai Fokváros. A fokozatosan terjeszkedő kolónia Fokföld néven vált holland gyarmattá. A terület őslakóinak a hottentottákat tartják. Egyediségüket a fura nyelvezetük jelentette. Szélsebesen beszéltek, csettintő és füttyentő hangokkal keverték. Ez a népcsoport ma már nem létezik.

Fokváros ikonikus jelképe az Atlanti-óceán fölé 1085 méterre magasodó Asztal-hegy, civil embere pedig az 1967-ben a világon az első sikeres szívátültetést végző Barnard professzor. Akinek kedve támadna a városból az Asztal-hegyre gyalogosan felmenni, megteheti (aközben találkozhat kötekedő elemekkel is), de a 400 méter magasan kialakított felvonó alsó végállomásától is célt lehet érni: megérkezésünk másnapján temették el a felvonó kitalálóját, lelki atyját. Fentről többek között látható: a 2010-es futball világbajnokságra emelt vécécsészére emlékeztető stadion, a felhőkarcolók világa, a maláj negyed színes házai, a zöld hegyek, az Atlanti-óceán, a kikötő és a strandok. A platón a panorámán kívül nincs más érdekesség. Kisebb sétával körbejárható. Útközben mély hasadékba tekinthet le a tériszonytól mentes bóklászó.

A városi botanikus kertben a protea száz különböző változatával ismerkedhettünk: fás, bokros és szálas. Az ország nemzeti növényének, a királyproteának 25 centiméter átmérőjű a virágja. A zöld tengerben életnagyságú fémdínók és ragadozómadarak utalnak a növény és állatvilág közös időbeli múltjára. Felkaptam fejemet a szalonnafa (elefántcserje) hallatán. Nem, mintha nem ismertem volna leírásból. Mivel savanykás, lédús termését előszeretettel fogyasztják az ormányosok, vettem magamnak a bátorságot, megkóstoltam. Semmi gond vele. A melegházban szürreális aloéfára csodálkozott rá Kati: teljesen csupasz szára és ágnyúlványai Csontváry közismert festményét juttatta eszünkbe. Tanulságos történettel is szolgált a parklátogatás. Utunkba esett egy forrás. Vize a lábunk alatt keresztben a járókövek között csordogált tovább. Alig értünk túl rajta, a járófelületet honfitársaink kisebb csoportja eltorlaszolta. Egy magával eltelt hölgy alaposan meglepett közlésével: Helyetted elestem — mondta kissé bánatosan. Nem értettem, hogy miért esett el helyettem, mert hát, ha van kedvem, magam szórakoztatására is eleshetek, másnak helyettem való elesésében pedig nem lelem örömömet. Persze tisztában voltam vele, hogy ezzel a szamársággal a fehér botomra célzott.

A Holland Kelet-Indiai Társaság rabszolgaháza következett. A hozzátartozó hatalmas területen zöldségtermesztéssel foglalkoztatták a maláj rabszolgákat. A tizenkilencedik század elején a lakosság összetétele a következőképpen alakult: huszonhatezer fehér, harmincezer rabszolga (maláj), húszezer bennszülött. Régebben a bíróság székelt benne, most múzeumnak ad helyet. Látványos parkban sétáltunk az Afrika múzeum felé. Útközben bátor kanadai szürke mókusokkal lehetett fotózkodni, de akadt közöttük egy fehér is, mutatóba. A padokon fekete hajléktalanok verődtek össze. Távolabb egy hasonszőrű fehér ült, tőlük elkülönülve.

Az Afrika múzeum kihagyhatatlan, pláne, ha bőven van idő rá. Elöljáróban érdemes szóba hozni, hogy A leletek alapján körülbelül 250 millió évvel ezelőtt ősállatok népesítették be a területet. 20-40000 évvel ezelőtt kiscsoportokban khoikhoi- és szantörzsek élték világukat errefelé. Kezdetleges szerszámokat használva vadásztak, halásztak. Belőlük nőtték ki magukat a busmanok, akik a mai napig a Kalahári-medencében élnek. Körbenéztünk a mesélő falak között: féltonnás meteoritkő; ősi busman sziklarajzok; emberméretű és miniatűr arcmaszkok; kitömött vízi és szárazföldi állatok. Kissé megkopott bundájú oroszlán. Fura kinézetű állat követte. Latin nevét lefotózta Kati. Hazatérve beazonosította: földimalac (érdemes fotójára rákeresni). Látható volt a már kipusztult kvagga egyik kitömött példánya is. A leölt állat bőrén húsnyomok maradtak. Mintát vettek belőle a szakemberek. Mivel bebizonyosodott, hogy az Alföldi zebra alfajáról van szó, ezért a faj egyik nősténye közreműködésével génmódosítással újrateremtették (többek között ezért is érdemes az oktatásba beruházni).

A közelben lévő erőd, amelyet egyszer sem sikerült bevennie az ellenségnek, a huszadik század elején funkciót váltott. A történelmi falak között Helytörténeti kiállítást nézhettünk meg. Az első portugál hajósról festmény emlékezik meg.

Mint említettem már, a város három börtönét is megismerhette az apartheid ellen következetesen küzdő Nelson Mandela. Másodjára a parttól 6 kilométerre lévő börtönszigeten került rács mögé. Kőbányászattal segíthették elő az idő múlását a rabok. A politikai váltást követően a kikötőből három hajó szállította oda az érdeklődőket. Azóta két jármű feladta. Egy jár még, de ha elromlik, vélhetőleg vége a viszonylatnak. Az egyik körzet rendőrségének szintén több helikopter állt rendelkezésére. Mostanra Csak egy használható. Így épül le fokozatosan mindaz, ami működik még.

Az óceánpartról a szállodáig felvezető kétszer kétsávos aszfaltcsík hűen tárta elénk az ország egymásnak ellentmondó viszonyait. A főút mellett egy ponton lehangoló informális telep alakult ki (sátrak, bódék, nejlonviskók világa). Arrafelé fehér ember nem jár, inkább kerül pár háztömbnyit. Közelében Ferrari autószalon várja a kuncsaftokat, bőrszíntől függetlenül. A szállodánk környéke már ismét tipp-topp: üveglakóházak, üzletek, irodaházak. Jól öltözött feketék sétáltak el mellettünk. Futócipőben iramlottak tova a fehér fiatalok.

Hout Bay-től a közeli fóka-szigethez turistahajó közlekedik. A negyedórás út végén hímfókákat lehet lencsevégre kapni. Eközben a helyhez illő produkció zajlott a parton. Műanyag vödörből, a már évek óta odaszoktatott fókát, hallal etette egy hatvanas fekete. Nem az állat szaga csavarta az ember orrát. Vége lett a műsornak. A fóka fogta magát, és fejest ugrott a vízbe. Körbenéztünk a zsibárusok standjainál is. Aki ilyen helyen szeretne ajándékot vásárolni, az elsőnek bemondott árból 40 százalékot simán lealkudhat, de a feléért is megkaphatja. Túljutva rajtuk, a biztonság kedvéért inkább visszafordultunk. Fókák úsztak az öbölben. Egyikük váratlanul kiugrott a partra, nem kis ijedtségére a bámészkodóknak.