Fiai meg az unokái — pálcatánc

Volubilis romvárosba tartunk. Az Atlanti-óceánnal párhuzamos terület Marokkó éléskamrája. Zöldellő földek és olajfaligetek maradnak el mögöttünk. Itt-ott mélyszegénység – összeeszkábált viskók. Az országút mentén a nagy semmiben feltűnik egy-két nejlonzsákot cipelő, szemetet gyűjtő ember. Látjuk, de nem értjük. Kiderült, hogy bárki szedhet szemetet, és ha az arra kijelölt helyen leadja, pénzt kap érte. Mintapéldája a munkára nevelésnek. Az országút mellett juhok, szarvasmarhák és szamarak legelnek felügyelet mellett: anya négy gyermekkel, székre kiültetett öregasszony. Térjünk vissza az országút témára. Marokkóban 2500 kilométert buszoztunk, melyből 50 kilométertől eltekintve, kifogástalan minőségű aszfalton haladtunk. Ha már közlekedünk, essen szó a vasútról is. A gibraltári szorosnál fekvő Tangertől Casablancáig nagy sebességű vonattal is utazhatunk (280 kilométer/óra). Zajlik a Casablancától Marrakeshig tartó szakasz felújítása (190 kilométer/óra). Ennyire nem gyors a buszunk, de megérkeztünk az ókori rómaiak talán legjobb állapotban fennmaradt városához.

A történészek feltételezése szerint Volubilist a punok alapíthatták. Az ókori rómaiak a Földközi-tenger partjaitól akár 300 kilométer mélységben is fejlesztettek városokat. Igen, fejlesztettek, nem újakat hoztak létre. Időszámítás előtt a III. században érkezhettek ide a latinok. A város 200 körül élhette fénykorát. Húszezren lakhatták. Köztársasági rangot kapott Rómától, egyenrangúvá vált vele. Folyamatosan lakott település maradhatott mindaddig, amíg Moulay Ismail szultán (XIV. Lajos kortársa) a közeli pusztában ki nem jelölte Meknes helyét. Az új főváros felépítéséhez szükséges építőkövek egy részét az életet teljes lendülettel élő Volubilisből szállították oda, az épületek visszabontása árán. A XVIII. századig prosperáló kereskedővárosból eddig 40 hektár lett feltárva. Az angol régészek révén továbbfolytatódik a munka. A település egykori gazdagságát jól szimbolizálja az ezer négyzetméter alapterületű villa, fürdővel. Volt itt kupleráj is, ahová a csatából visszatérő katonákat meghívták a rokonok. A szolgáltatóházban kutyacsontvázra találtak. A város életét fedett vízvezeték-hálózat könnyítette. Az asszonyok számára vízfolyásos mángorlót alakítottak ki kőből, ahol a szennyest moshatták. Több tucat malomkő is előkerült. Aki kidolgozta magát vagy degeszre tömte a gyomrát, megcélozhatta a nyilvános vécét. Hogy a dolgukat ráérősen végző, megkönnyebbülésre vágyó polgárok beszélgetését ne érthessék az arra járók, az objektumhoz dalos kedvű békákat telepítettek. A városszerkezet kialakítása megfelelt az akkori elvárásoknak. Ennek egyik példája az épen megmaradt diadalív, amely alatt átsétáltunk. Hosszát nem léptem le, de a fórumra bevezető kapu oldalfalának vastagsága fél méter. Épen maradt oszlopok és kapuboltívek. Élvezettel sétáltunk alattuk, és a kevésbé látványos romok között is. A hely szellemisége erősen megérintett, és nem én lehetek az egyetlen, aki végtelenül sajnálja az élő, viruló város megalomániából fakadó lerombolását. Az ókori Római birodalom egyetlen teljes épségben megmaradt városa lehetett volna Volubilis.

Meknes. Itt lakott és uralkodott az egyik legkegyetlenebb szultán, aki jó eszű, művelt és kiváló hadfi hírében állt. Leszállva a buszról a bazár forgatagában nézelődhettünk. Fadobozból három bűvölésre váró kígyót hengerítettek a kövezetre. Ritkán, de előfordul, hogy egy csörgőkígyó, melyet jelentős summáért vásárolt a gazdája, halálos marást ejt rajta. Az utcai kirakodóvásár, a berber makákókkal együtt is, még csak ébredezett. Beléptünk a kézművesség és a zene műtárgyait bemutató Dar Jamai múzeumba. Ezzel egyben a vaskezű szultán egyik palotáját is megismerhettük. Madárdalos udvar teremtett hangulatot, arab zene fokozta. Vállamról lekaptam a hátizsákot, összeraktam a felvevőt. Odabent népi hangszerek. Figyelmünket mégis a pár perces dokumentumfilm kötötte le. Autentikus berber dalokat hallhattunk. Aligha fogott meg közülünk bárkit is az erőteljes, dallamtalan és kissé fülsértő produkció. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a felvétel egyszerű technikával készülhetett, amelyet standard lapos monitor közvetített.

Újabb célpont felé tartottunk. Matuzsálemkorú, bentlakásos korániskolával ismerkedtünk. Nézegettük-nézegettük a kétszer két méteres cellát, valamint a lőrés nagyságú ablakocskát. Nem bírtuk elképzelni, hogyan láthattak tanulni a diákok. Világítóolaj? Megfogalmazódott bennem a sajátos válasz: először a fejben kell fénynek gyúlnia, a további már csak részletkérdés. Meknes egykori uralkodójáról néhány árulkodó sor. A pusztában építette fel az új fővárost. Ha valahol valamilyen munkálat elakadt, fejek hulltak. Az épülő országközpontot Volubilissel 42 kilométer hosszú alagút kötötte össze. A visszabontott köveket földalatti folyosókon szállították a rabszolgák. Az ókori római romvárosban épen megmaradt márványoszlop tejtestvére, Meknes egyik palotájának bejáratánál magasodik. A 49 négyzetkilométer alapterületű földalatti börtönben harmincezer rabszolga sínylődött. Köztük keresztények is. A rabszolgák fiúgyermekeit kőművesnek kitaníttatta az uralkodó, biztosítva a gigantikus méretű építkezés szakember-utánpótlását. Ám ő egyben hadúr is volt. A tizennégy éves lányoknak házasodniuk és szülniük kellett, mert szükség volt katonára is. Ez az uralkodó állítólag egyszer azt kérdezte, hogy vajon valaki képes lesz-e az ő épített művét lebontani? Ötvenöt év uralkodás után kiderült. Lett. Mégpedig a fiai meg az unokái. Emiatt a semmiségért kellett elpusztulnia Volubilisnek. Megkérdeztem az idegenvezetőtől: kit tartanak kiemelkedő történelmi személyiségnek a marokkóiak? Megvonta a vállát. Meknesben megkaptam a választ. Pénteken a mauzóleumban a szultán sírja előtt a Koránból népes baráti férfitársaság verseket énekelt – a szenthelyet, az uralkodó igazoltan egyenesági leszármazottja üzemelteti és felügyeli. Tehát mindegyik királyi városnak megvan a településhez köthető kedvenc történelmi alakja.

Fez és a VIII. század óta pezsgőéletű, kilencezer-négyszáz utcácskából álló Medina a következő állomás. Az egymillió-kétszázezer lakosú város a Középső-Atlasz lábánál terül el. Az óvárosba tartva szétnéztünk a dimbes-dombos város fölé emelkedő magaslatról. Innen a vele szemben lévő ormon emelkedő erődítménybe alagúton át is el lehet jutni. Kora délelőtt vágtunk neki Medinának. Első sikátorbeli utunk parádésan alakult, mert velünk szemben málhát cipelő szamár érkezett gazdájával. Helyben vagyunk. Egy-és kétemeletes házak között bolyongtunk. Kínáltak itt mindenfélét, de kínait nem. A világ egyik legrégebbi bazárjában nézelődhettünk, ahol a termék ára alku tárgya. Aki rákérdez, máris potenciális vásárlónak számít. A kereskedő elsőnek mondott összegét legfeljebb a felére engedi lealkudni. Aki ennél fukarabb, annak már az eredeti áron sem adja. Ezeket szentkőbe íródott ősi kereskedői törvénynek vehetjük.

Elsőnek egy 1650-ben épült zsinagógát kerestünk fel, amelyben a mai napig életvitelszerűen laknak. Imádok ilyen ódon épületekben körbeszimatolni, és a régi idők hangulatát magamba szívni. Földalatti részében csöppnyi fürdő, amely nem más, mint rém egyszerű mosakodásra kijelölt hely. Gondoljunk a lavórra. Kisebb szobák szolgálták a vallásos érzelmű zsidóság hitgyakorlását. Az emeletre felvezető szűk és alacsony belmagasságú, idő rágta lépcső megmászása nem volt egyszerű kihívás. A teraszról rálátás nyílt az ősi temetőre.

Kilépve az utcára, újabb érdekesség. Az üzlet előtt magasan futó villanyvezetéken átvetett cipőfűző azt jelentette, hogy odabent hasis kapható. A silány minőségűtől a legtisztább porig beszerezhető – hivatalosan tilos az ilyen szerek használata. Valahol olvastam, a helyi rendőrök előszeretettel vadásznak a kábítószerező nyugati turistákra, akik könnyen dutyiba kerülhetnek miatta: az ottani viszonyokat hagyjuk. A gyorsvonaton nyíltan füveznek a marokkóiak: azzal vágnak fel, hogy az ő szerük tiszta, míg a nyugatiak kevésbé jó minőségűt használnak. A hangulatot aláfestette a rádióból felhangzó arab zene. Én nem kábítószerre szoktam vadászni, hanem a szűk utcácskákra. Nos, itt az egyik sikátor legszűkebb pontja kereken 60 centiméter volt. Több helyütt is fedettnek tekinthető utcákon róttuk felfedező utunkat. Nyáron egészen biztosan jól jön az égető napsugarak ellen. Az más kérdés, hogy az alája beszoruló rekkenő hőségtől vajon hogyan lehet megszabadulni? – a legforróbb napokban 50 Celsius fok is lehet. A szenthely közelségére a kövezett járda fölött, a két egymással szemben lévő ház oldalfalába másfél méternél valamicskével magasabbra beépített, áthidaló keresztgerenda figyelmeztet. Aki nem szemfüles, annak könnyen fejébe vésődhet a rúd helye. A város történetéről röviden annyit, hogy az itt hömpölygő folyócska egyik partján épült a védőfallal körbevett őstelepülés. Idővel a túlparton is kialakult egy másik. Békésen éldegéltek egymás mellett az emberek. A két település idővel összenőtt. Fontos kereskedelmi utak csomópontjává vált. Karavánszerájok fogadták az úton lévőket. Felkerestünk egyet. A régmúlt idők világának szellemisége ezúttal cserbenhagyott minket. A szűk és embertömeggel teli utcácskákban nagyon kellett egymásra figyelnünk. Aki nem így tett volna közülünk, bizony nehéz helyzetben találta volna magát. A Medináról nem hogy nincs térkép, de még a GPS is totál csődöt mond.

Oktatási kuriózum következett. Hajdanán a Kairaouine (Károly) egyetemet szemelték ki azok a jómódú szülők, akik gyermekükből tudós embert szerettek volna faragni. Ez az iszlám világ legrégebbi felsőoktatási intézménye. Nem csak a szellemiség síkján lehetett kiteljesedni a fiataloknak. Más irányok is adódtak. Itt van példának a világhírű marokkói kézművesség. Több vonalon is megőrizte ősiségét. Ilyen volt a bőrcserző műhely (még ma is akad benne embertelen munka), megfordultunk a szövőszékes technológián alapuló növényi selyemszövőnél, a régi korok motívumait átmentő csempekészítőnél meg a rézművesnél. Vajon mi manapság a helybeli kitörési lehetőség? Házi készítésű süteményt árul a hatékony szemléletű kiskamasz. Tenyerét tartja a nála fiatalabb aprónép, a tömeg takarásából figyeli az anyja. Vajon mit tesznek szabadidejükben az óváros fiai? A lépcsős sikátorban a pár négyzetméter sík területen fociznak. Van előttük követendő példa, mert az idei futball világbajnokságon a marokkói válogatott negyedik helyezést ért el.