Felragyogott az arca — múló pillanat
Luangprabangtól körülbelül 30 kilométerre található a
türkizkék Kuang Si vízesés. A dzsungelből fátyolvízesésként hullik alá, mintegy
A vízesésig való eljutás előzménye, háromnegyed órányi
döcögés gyatra minőségű úton. Pár házból álló szegényes falvak mellett
gurultunk el, ahol élelmiszerárusok képviselték a kereskedelmi szakmát.
Áthatolhatatlan sűrűségű rengeteg övezte utunkat, az itt-ott munkagépekkel
szélesített sávon túl. Járműváltást követően megérkeztünk a gyalogos
kiindulóponthoz, a bazárba. Az egyre melegedő bensőnk hűsítésére, hideg kólát
szopogattunk. A megmaradt aprót, becseréltük magokra. Eközben magyar beszédre
lettünk figyelmesek, és mint kiderült, egy másik hazai iroda utasaival
találkoztunk. Miután megtudtuk tőlük az utaskísérő nevét, keresésére indultunk.
A közeli kávézó mélyén laoszi kollégájával feketét
szürcsölgetve találtunk rá. Szia Karcsi — üdvözöltük.
Előbb nem akart hinni a szemének, majd felragyogott az arca. Egy hónappal előbb
ő volt a nyugati parton járó csoportunk idegenvezetője. Egyik beszélgetésünk
alkalmával kiderült, hogy Indokínába is vezet utat. Elmondtam neki, hogy jövőre
tervezünk odautazni. Előző utunk első világvárosának belvárosában, a csoport
tagjait a fafojtó fügefa köré terelte, és annak különleges életmódjáról mesélt
Karcsi. Érdeklődésemet annyira felkeltette iránta, hogy hazatérve további
információért feltúrtam az internetet. A megszerzett ismeretekre alapozva,
megírtam a róla szóló szabadversemet. De nem is ez a legfőbb érdekesség vele
kapcsolatban. Az élősködő növény mellett állva elmondta, hogy Kambodzsában az
egyik Khmer templomegyüttest ennek a fának a léggyökerei ejtették rabul,
szőtték be. Akkor még szó sem volt erről az indokínai útról, mert ez csak
azután kerülhetett képbe nálunk, miután az iroda hírleveléből megtudva, a
jelentős összegű árengedmény csábításának ellent nem állva, egy évvel előrébb
hoztuk az utazást. Így történhetett meg, hogy egy hónap elteltével a világ
másik felén újból összetalálkozhattunk vele, és Kambodzsában kezemmel
személyesen is leellenőrizhettem az általa mondottak igazát. Nem utolsósorban,
a Repjegy 2. című kötet postaláda-borítófotóját ő lőtte.
A környezet valóban gyönyörű volt — feleségem
elmondása szerint. Közelben kerítéssel lehatárolt ki tudja mekkora terület.
Laoszban két jelentősebb ragadozó él: a tigris, és az ázsiai fekete medve.
Utóbbinak rezervátumkerítése mellől nézegethettük őket. A kifejlett állat teste
120-
Visszatértünk Luangprabangba. Szállásunk közelében két
6 év körüli kisgyerek kismacskát pátyolgat odaadó szeretettel. Bár a jószágot
előzetesen aligha kérdezhették meg eme tevékenység megkérdőjelezhetőségéről,
bízván hibátlan észjárásukban, egymást váltva bicajra pattanva, a kismacskát
ölükben tartva, jól megkerékpároztatták: látszatra mintha mind a négy lábával
kapálózva tiltakozott volna ellene — a tévedés jogát fenntartva. Feltétlenül
szót érdemel a szállásunk. Spanyol mintára ranchszerű kialakítású, óriási zöld
parkról van szó. A lakóépületek tágasak, kényelmesek. Olyan igazán mesébe illő
ideális környezet. Ennek ismeretében, orromat mintha megcsapta volna a heroin
általam még nem ismert illata. Ennyi pénzt kimért banán árából vagy éttermi
bevételből aligha lehetett összekaparni.