Vidám napot / felásott lehetőség...,

Visszavonhatatlanul beleártották magukat a korszakalkotó tervembe.

Rám szállhatott egy lepke a játszótéren, én meg megfogtam. Sikerült addig nézegetnem az ujjaim fogságában lévő rovart, amíg reménytelen szárnyverdesésétől a rajta lévő por lehullt róla, emiatt pedig repülésre képtelenné vált: a mai napig így tudom. Sorsa visszavonhatatlanul megpecsételődött. Ekkor jött a nagy ötlet: egy átlátszó üvegcsébe kéne beletenni, elásnám valahol, néha-néha elővenném onnan és megnézném, hogy mi történt vele időközben? Szüleimtől sikerült egy üres gyógyszeres fiolát beszerezni, beletettem az egykori lepkét, és a lakáshoz közeli parkban az egyik bokor alá elástam. Hazaérve alig vártam a másnapot, hogy mindenre kiterjedő ebbéli gyermeki kíváncsiságomat első ízben kielégíthessem.

Nyári szünet ideje alatt reggel nem olyan álmos a gyerek: korosztályomból elsőnek jelentem meg a játszótéren. Kölyköket nem láttam ott ugyan, de serényen dolgozó felnőttekből annál többet. Mindegyikük kezében egy-egy ásó. Összeszorult a szívem ettől. Ilyen jelentős egészségi hátráltatással rohantam az én bokromhoz. Letörten álltam meg előtte, mert bár ott senkit nem találtam, de a föld mélyen felásva. Lehajtott fejjel, szomorúan kullogtam el onnan, céltalanul.

Mind a mai napig fehér folt maradt a konkrét tájékozottságomban, hogy: Miként porlad el egy lezárt fiolában lévő lepke?