Feketén-fehéren — rezervátumország

Az Európából évszázadokkal ezelőtt kezükben kereszttel ideérkező hittérítők igencsak sokat imádkozhattak saját lelki üdvösségükért — jegyzem meg ironikusan. Noé esetéből kiindulva szemrebbenés nélkül levezették, hogy a feketék isten akaratából szolgának teremtődtek. Sok mindenre hasznos lehet egy furfangosan kiagyalt bibliamagyarázat. Akire nem hatott a helyi lelki atyamester kenetteljes szófüzére, azoknak a fehérek által behurcolt, a feketék körében ismeretlen betegség valamelyike adta be a kulcsot. A jelen is szolgáltat furcsasággal. A fehérek feketéket alig vettek igénybe rabszolgának, helyettük erre a célra a búrok malájokat hoztak be keletről. Ettől függetlenül, nem rúghattak labdába az őslakosok. Az apartheid gyalázatos fél évszázada végleg betett nekik. A jogi végzettségű Nelson Mandela, és az anglikán egyházi érsek Desmond Tutu, mindvégig kiálltak a feketék jogaiért. Később mindketten Béke Nobel-díjat kaptak. Az 1989-es választások után az elnöki székbe kerülő Clark elnök váratlanul bejelentette a faji diszkrimináció végét: világszerte felkapták fejüket a politikusok. Úgy gondolták a helyi pálfordulást végrehajtó honatyák, hogy négyévente váltva egymást a feketékkel, stabilizálják az ország politikai életét az elképzelésüknek megfelelően. Ebből nem lett semmi sem. A fokvárosi börtönből közel harminc évi raboskodást követően szabaduló Nelson Mandelát, 1994-ben első elnökükké megválasztották a faji diszkrimináció ellenesek (akár fehérek is). Most jön a csavar. Jó szándékúan, de kissé átgondolatlanul kitalálták, hogy a munkavilágában az ország lakosainak bőrszínarányát minden munkahelyen kötelező figyelembe venni. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy tíz munkavállaló közül nyolcnak feketének kell lennie, továbbá egy-egy fehérnek és más bőrszínűnek. Tetszhalott állapotából feltámadt az apartheid szellemisége. A fő baj mégsem ez vele — legalábbis meglátásom szerint. Kár tagadni, az elnyomás ideje alatt is csak a fehérek képviselték a kvalifikált munkaerőt — hogyan másként is lehetett volna: legyen szó a szakmunkástól a mérnökig. Megjegyzem, a rasszizmus idejében a Dél-Afrikai Unió rendelkezett saját fejlesztésű atombombával. A hatalomváltást követően, saját elhatározásból, a világon egyedüliként leszerelték. Piacképes alkotórészeit értékesítetté. 1994-től rengeteg fehér távozott az országból, de még így is sokan maradtak. Közülük jelentős számban kerültek utcára: az apartheid kapcsán erősen megosztottak voltak a fehérek. Az új időszámítás kezdetétől teljesen mindegy volt, hogy milyen képességű fekete foglalja el a fehér szakember helyét. Ezzel egy időben az oktatásba nem fektettek elegendő pénzt. Ennél még a 2010-es Futball Világbajnokság megrendezése is fontosabbnak bizonyult. Azóta a Fokváros-Pretoria-Johannesburg-Krüger Nemzeti Park között megépített nagy sebességű vasútvonal kihasználatlan. Igaz, az alapfokú oktatás kötelező és ingyenes tizenhat éves korig, csak hát a minőség. 2017-ben a felnőtt lakosság egyhetede analfabéta volt. A feketékre vonatkozó túlfoglalkoztatás több területen is visszaigazolódott a gyakorlatban: a szállodában a liftgombot nyomogató szakember; a hotel kijárati ajtajánál három köszöngető kolléga; az étteremben a vendég elől az alkalmazott elviszi az üres kávéscsészét, a terem másik végében feltölti feketével, majd a teli csészét visszahozza. A kereskedelem frontján: a műszaki áruházban nem volt vevő, de az összes pult mögött eladó ásítozott; a hatalmas élelmiszer áruházban malmoztak a pénztárosok, talán kicsivel kevesebben, mint ahány vásárló keringett a polcok között; a raktárban hahotázva szórakoztatták egymást az alkalmazottak. Értem én, hogy a jelenlegi korrupt politikai garnitúra szempontjából létfontosságú a feketék foglalkoztatása, de hosszabb távon visszaüthet az óriási rejtett munkanélküliség, párosulva a piacképes szakértelem hiányával. A politikai rendszerváltás óta az iskolarendszer fejlesztéséhez aligha nyúlhattak átfogóan, márpedig a diákok a naptári évnél nem nőnek gyorsabban. Mindehhez szorosan hozzátartozik, hogy napjainkban egyre kevésbé a számítástechnika világát éljük, mintsem a mesterséges intelligenciájáét. Gyorsan le lehet maradni, immár véglegesen. Ásványkincsekben és mezőgazdasági termékekben is gazdag az ország. Szép számmal érkeznek a külföldi beruházók. Sokatmondó, hogy a világon itt térülnek meg leggyorsabban a külföldi tőkebefektetések.

A valamilyen mértékű gazdasági és társadalmi fejlődést visszaigazolják a 30 négyzetméteresre becsült, egyszerű kialakítású mandelaházak. Évente mintegy kétszázezer épülhet belőle terv szerint a legszegényebb néprétegek számára.