Fej vagy írás

Frissen főzött kávé illata lengte be a cukrászdát. A sarokban két barátnő ült egymással szemben. Mindketten franciakrémest ettek, előttük gőzölgő feketék illatoztak. Lopva egymásra pillantottak.

– Na, mi volt? Mesélj!

– Te még túl fiatal vagy ehhez – mondta a másik kaján mosollyal.

– Ne szórakozz velem! A nyakadba öntöm a kávét! Hol találkoztatok?

– Az aluljáróban, de végül a strandon kötöttünk ki.

– Te nyomultál?

– Naná! – vágta rá, és finoman kidüllesztette formás mellét.

– Gondolhattam volna. Ne gyötörj tovább, nyögd már ki!

– Jól átvert a hapsi. Fehér bottal a kezében várt rám, és mindvégig eljátszotta a vakot.

– Nem is rossz kezdés! Folytasd!

– Eleinte totál bevettem a színjátékot. Most viszont erős kétségek gyötörnek.

– Na, ki vele! Részletesen!

– Úszkáltunk egyet a nagymedencében, majd kifeküdtem a partra barnulni. Ő visszament tempózni. Teljesen elaléltam a testemet simogató, lágy napsugaraktól, mintha lekapcsolták volna körülöttem a világot. Arra riadtam fel, hogy egy hideg férfikéz megfogja a combomat. Gondolhatod, felsikítottam!

– Na, persze! – vigyorgott a képébe a barátnője. – És?

– Képzeld el, a magát vaknak kiadó pasi tenyerelt rám.

– A napnál is világosabb: bejelentette rád a területigényét. Sima ügy. Megadtad a helyrajzi számot?

– Hülye vagy! – nevetett, majd folytatta: – De a lényeg, hogy a szemébe sütött a nap, és egyáltalán nem zavarta.

– Persze, ha te voltál a napocska, hogyan is zavarhatta volna?

– Mindenesetre tök jó pasi volt, csak azok az emésztő kételyek...

Egymás szemébe néztek, majd belekortyoltak a feketébe.

– Most rajtad a sor!

A kérdezett arcán átsuhant a tétovaság. Nyelt egyet, majd tőle szokatlanul komolyan, magába mélyedve belekezdett:

– Mi is egy aluljáróban karamboloztunk. Kapásból javasolta, hogy ha nincs ellenemre, menjünk fel hozzá.

– Rácuppantál?

– Igen – válaszolta halkan.

– Ez kurva jó! Folytasd már!

– Mi mást tehettem volna? Fehér botot tartott a kezében.

– Ne csesszél már ki velem!

– Mondom: vaknak adta ki magát. Amúgy jó fickó volt. Értett a szófacsaráshoz, volt humora. Szóval levett a lábamról.

– Te meg bedőltél neki?

– Nem kellett, mert egyszer csak játszi könnyedséggel a karjai közé kapott, és beviharzott velem a hálóba.

– Ez azért nehezen hihető.

– Én is ekkor fogtam gyanút.

– És hagytad magad?

– Hirtelenjében azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány.

– Ha-ha-ha! És jó volt?

– Hétszer.

– Ne hülyülj! Tényleg sorozatlövője volt?

– Nem tudom, mije volt, mert végig a mennyországban lebegtem.

– Te szent angyal! – A barátnője nagyot nyelt. Fejében villámgyorsan átsuhant egy gondolat.

– Te... hogy nézett ki az a kurafi?

– Nálunk egy fejjel magasabb. Masszív alkat. Kissé kopasz. A teste meg szőrös, mint egy majomé.

– Tudod mit? – vette elő a pénztárcáját, és kivett belőle egy fémpénzt.

– Fej vagy írás?