Fej vagy írás

Frissen főzött kávé illata lengte be a cukrászdát. A sarokban egymással szemben két barátnő foglalt helyet. Egyikőjük franciakrémest evett, a másik ugyanazt. Orruk előtt fekete illatozott. Lopva egymásra pillantottak.

— Na mi volt? — mesélj.

— Te még túl fiatal vagy hozzá — kaján mosollyal.

— Ne szórakozz velem, mert nyakadba öntöm a kávét.

— Hol találkoztatok?

— Aluljáróban, de a strandon kötöttünk ki.

— Te nyomultál?

— Naná — és finoman kidüllesztette formás mellét.

— Gondolhattam volna.

— Ne gyötörj tovább, mesélj.

— Jól átvert a hapsi. Kezében fehér bottal várt rám, és mindvégig eljátszotta a vakot — mire elnevette magát a másik.

— Nem is olyan rossz kezdetnek — te jössz.

— Eleinte totál bevettem a színjátékot, most viszont erős kétségek gyötörnek felőle .

— Na, ki vele — részletesen.

— Úszkáltunk egyet a nagymedencében, majd kifeküdtem a partra barnulni. Ő visszament tempózni. Teljesen elaléltam a testemet simogató lágy napsugaraktól és magam körül lekapcsoltam a világot. Arra riadtam fel, hogy egy hideg férfikéz megfogja a combomat — gondolhatod, felsikítottam.

— Ja, éppen te — vigyorogta képébe a másik.

— És?

— Képzeld el, a magát vaksinak kiadó tenyerelt rám.

— A napnál is világosabb, bejelentette rád a területigényét — sima ügy.

— Megadtad a helyrajzi számot?

— Hülye vagy! — majd folytatta:

— Lehet, de szemébe sütött a nap és nem zavarta.

— Persze, ha te voltál a napocska, hogyan is zavarhatta volna?

— Mindenesetre tök jó pasi volt, csak azok az emésztő kételyek.

Egymás szemébe néztek nyíltan, majd belekortyoltak a feketébe.

— Most rajtad a sor!

A kérdezett arcán átsuhant a tétovaság. Nyelt egyet, majd tőle szokatlanul magába mélyedve belekezdett:

— Mi is egy aluljáróban karamboloztunk és kapásból javasolta, ha nincs ellenemre, menjünk fel hozzá.

— Rácuppantál?

— Igen — halkan.

— Ez kurva jó!

—Folytasd már.

— Mi mást is tehettem volna, fehér botot tartott a kezében.

— Ne csesszél már ki velem.

— Mondom, vaksinak adta ki magát. Amúgy ő is jó fickó volt. Értett a szófacsaráshoz, volt humora. Szóval a nők nyelvén kerített.

— Te meg bedőltél neki?

— Nem kellett, mert egyszer csak játszi könnyedséggel a karjai közé kapott és beviharzott velem a hálóba.

— Ez azért nehezen hihető.

— Én is ekkor fogtam gyanút.

— Hagytad magad?

— Hirtelenjében azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány.

— Egy zöldfülűnek mutatkozó tacskó szuka.

— Ha-ha-ha.

— Jó volt?

— Hétszer.

— Ne hülyülj. Tényleg sorozatlövője volt?

— Nem tudom hogy mije volt, mert végig a mennyországban lebegtem.

— Te szent angyal! és nagyot nyelt.

Fejében villámgyorsan átsuhant egy gondolat:

— Te, hogyan nézett ki, az a kurafi?

— Nálunk fél fejjel magasabb volt. Másfélszer olyan súlyú, mint mi. Kissé kopasz. Teste szőrös, mint egy majomé.

— Tudod mit? — és a pénztárcájából elővett egy érmét:

— Fej vagy írás?