Ez már
történelem — skatulya
Az
észak-lengyelországi kikötőváros kényelmes felkeresését, a magyar fapados új
desztinációja tette lehetővé. Mivel történelmileg, és földrajzilag is érdekes
helyen fekszik Gdansk, könnyen ráálltunk. A Lech Walensa légikikötő
kijáratától, a 210-es busz megállójáig, kék sáv jelzést
festettek fel a járdára. A járat, melynek hatvannyolc megállója van, a központi
vasúti és buszpályaudvarig közlekedik. Bevett szokásunkká vált, hogy a belvárosban
foglalunk szállást. Ezúttal a Milestone diákszállást választottuk. Két
egymással párhuzamos, külön bejáratú, nyitható ablakú
szoba, plusz előszoba konyhasarokkal, valamint saját fürdőszoba. A napi 50
eurót megérte.
Az első napra egy programot terveztünk: a közeli Szent
Katalin-templomban 19 órától Chopin koncert minden nap. Velünk együtt mintegy
ötven külföldi foglalt helyet a hátsó traktusban, ahova a belépőjegy 20 euró. A
pénztártól kezünkben egy jeggyel kerülhettünk beljebb. Húszas évein túl lévő
kínai művésznő foglalt helyet a zongoraszéken. Egyórás koncertje inkább volt
művészi elgondolású, mintsem dallamos melódiák füzére.
A repülőtértől a belvárosig
tartó utazás ideje alatt világossá vált előttünk, hogy a közel félmilliós
Gdansk irigylésreméltó parkváros. A lakótelepi házakat tágas, harsogó zöld
füves területek választják el egymástól. A négy-tíz-tizennégy emelet magas
lakótelepeket pedig ligeterdő. A fonódó rendszerű tömegközlekedési járatok
megállóiba széles járdákon juthatnak el a lakók. Nem egy villamosnak akár
negyven megállója is lehet. A buszjegy a villamosjegy árának duplája.
Alkalmi utastájékoztató:
Gdanskból Sopotba és Gdyniába leggyorsabb az SKM városi gyorsvasút. A
belvárosból a városi strandra (Brzeźno strand) a 138-as busszal, Oliwa
városnegyedbe a 15-ös villamossal érdemes utazni. A nyári szezonban a
megnövekedett turistaforgalom miatt, Gdańsk, Sopot és Hel városai 2006-ban
létrehozták a vízi villamosokat. A kompok három vonalon közlekednek.
Érdekesség: az egész város tele hangos gyalogos közlekedési jelzőlámpával.
1980-81 között élelmiszer
kiskereskedelmi vállalatnál dolgoztam. Az egyik szombati napra hatósági,
édességipari termékekre vonatkozó kisebb áremelés volt előirányozva. Késő
délelőtt lefújták. Ekkoriban a gdanski Lenin Hajógyár munkásai
tömegtüntetésekkel, és kiterjedt sztrájkokkal nyomatékosították
elégedetlenségüket. Az öntudatra ébredt munkásság ellen keményen fellépett A hatalmon lévő párt vezetője, Gomulka. A sortűz után többen
vérbe fagyva maradtak az utcakövezeten. Lech Walensa vezetésével megalakult a
Szolidaritás Szakszervezet. A villanyszerelőből a demokratikus ellenzék
vezetőjévé váló fiatalember munkatársaival közösen, léket ütött a szocializmus recsegő-ropogó bárkáján.
A Szolidaritás téren
nézelődünk Katival. Velünk szemben az egykori Lenin Hajógyár felújított
főbejárata. Talpunk alatt a régi időkből átmentett, erősen egyenetlen felületű
bazaltkövezet. Közelben a meggyilkolt munkások előtt tisztelgő háromosztatú
emlékmű: tíz emelet magas vasbetonkeresztek, tetejükben vasmacska. A másik
oldalon több tucatnyi fekete-fehér, és kevesebb színes fotó mesél, a 45 éve
lezajlott viharos eseményekről. Végigvettük a hiteles forrásokat, és
megállapítottuk, igen, ez már történelem. Harmadik mementó az Európai
Szolidaritás Központ. Külsejének rozsdás színezete a hajótest árnyalatára utal.
Ötemeletes modern megjelenésű épület. Alsó szintje meglepetéssel szolgált: a
kőpárkánnyal határolt, földdel feltöltött talajból, több méter magas lombos
fák, üde zöld bokrok, és színes virágok szökkentek szárba. A zárt belső térben a továbbiakban gazdag kínálatú könyves standok. A
kiállítóterek az emeleteken lettek kialakítva. Aki szét szeretne nézni ott is,
belépőjegyet kell vásárolnia. A tetőteraszról rálátás nyílik az egykori
hajógyár hatalmas területére. Nagyobb részén parkosított környezetben, modern
lakó és irodaépületek. A régi munkacsarnokokat, és az égimeszelő darukat, a
biztonság okán körbekerítették. Idővel sor kerül rájuk is.
Pár percre innen, keskenyebb
csatorna. Partján sétálva szokatlan látvány fogadott bennünket: a csatorna
felett, de a gátakon nyugodva, egy nagyjából négyzet alapú, többemeletes
sátortetős épület ível át. Az előtte lévő táblára ez van írva: Maly Mlyn. A ház
üresen áll. Hazatérve mibenlétének kiderítésére nyomozásba fogtunk. Az 1400-as
években egy magtár épült itt, amelyet időnként átalakítottak. A második
világháborút követően új épület került a helyére, jelenleg irodaház.
Világháborús Múzeum. Piros
falú, üveglapokból kirakott, erősen jobbra dőlő épület. A nulladik szint az
utcaszint. A mínusz egyes szinten kialakított bejárathoz az utcáról lépcsősor
vezet le. Itt kapott helyet a konferenciaterem, mely teljesen üres térként
jelent meg. A mínusz harmadik szinten hozták létre a szóban forgó kiállítást,
de annyira fullasztó a levegőtlenség odalent, hogy többen is visszafordultak.
Az épület egyik szintjén sincs lehetőség megpihenni, ablakot nyitni. Tetszetős
külső megjelenése ellenére, belülről egy ultramodern koporsó. A belváros és az
óváros további megismerése helyett, a változatosság kedvéért, felszálltunk az
érkező 10-es villamosra. Vele a végállomásig, az Új Kikötőig tartunk.
Elsődleges segítőnk a
reptéren vásárolt turistatérkép, mely elsősorban a belvárosra fókuszál. Egy-két
emelet magas családi házas környezetbe érkeztünk. Zöld, és zöld mindenhol.
Egymással beszélgető középkorú férfiakhoz fordultunk. A térképre mutatva, az
1894-ben átadott világítótorony felől érdeklődtünk tőlük. Odáig