15. EXPRESSZ —
szavak hitele, hiteles szavak (1991.)
Se barátok, se
önálló közlekedés: hogyan lesz így barátnő? Fogas kérdés volt: sokat rágódtam,
tépelődtem rajta a legelején. Szorult helyzetben az embert gondolkodásra,
öntevékenységre kényszeríti a sors. Mivel a jövőt továbbra is komplett
családban képzeltem el, gyermektelen látó partnert szerettem volna. De mi lesz,
hiszen a vizuális inger hiányában nem látom a nő testét: talán nem is gerjed
bennem vágy?
A viszonylag önálló
kapcsolatteremtés egyetlen járható útjának az újsághirdetés tűnt, de azt megfogalmazni
nem volt egyszerű feladat. Két dolgot tartottam fontosnak. az egyik, hogy
gyengén látónak jelöljem meg magam, a másik pedig a jelige. Végül a Szavak
hitele és a Hiteles szavak fordulatot választottam. Úgy véltem, ha eleve vaknak
titulálom magam, az behozhatatlan hátrányba hoz. Mivel az orrom hegyét még épp,
hogy láttam, a lelkiismeretem tiszta maradt. Csörrent a telefon, de én is
válaszoltam hirdetésekre — a beszélőkémmel nem volt baj. Ha sikerült randiban
megállapodni, gyengén látó voltomra hivatkozva azt javasoltam, hogy a házunk
kapuja előtt találkozzunk. Oda egymagam is le tudtam menni, a hölgy érkezésének
várható irányába fordultam és vidám arcot vágva várakoztam. Az első percek az
ilyenkor megszokott koreográfia szerint zajlottak, majd előálltam a
javaslattal: vagy felmegyünk hozzám, és ott beszélgetünk, vagy sétálunk egyet,
de akkor hadd fogjam meg a kezed, mivel beszélgetés közben esetleg elnézem, hol
kell lelépni. Mindkét variációra bőven akadt példa.
Ha sétáltunk, az
alkalmi partnert egyvalamire feltétlenül meg kellett tanítani: a le- és
fellépések pontos jelzésére. Ez pofonegyszerű volt: azt kértem, hogy
közvetlenül a szintkülönbség előtt kissé szorítsa meg a kezemet. Ennyi, és nem
több. Mivel a környéket már három évtizede ismertem, mindig én mondhattam, hogy
merre forduljunk, hogyan térjünk vissza a kapualjhoz.
Így sétálgatva
érdekes felfedezésre jutottam. Ha két, egymásban szimpátiát kereső ember
először találkozik és a késztető ok miatt máris kéz a kézben indul valahová, a
nő mereven tartja a kezét. Ez a tartózkodás el nem téveszthető jele: nincs
benne semmi különös, kivetni való. A séta, beszélgetés közben folyamatosan
változik a partnerek viszonya. Ha a nő benyomása negatív vagy semleges, a
kéztartása ilyen is marad, de ha a sétapartner felkelti érdeklődését,
önkéntelenül is enged a merevségből, a keze ellazul és belesimul a másik
tenyerébe. Ez egyáltalán nem tudatos: a nő talán fel sem figyel rá, a partner
viszont további térnyerésre használhatja fel az árulkodó jelet — így
kovácsoltam ismét előnyt a hátrányból.
Meglepett, hogy az
első percek után a hölgyek többsége a lakásban kívánta folytatni az ismerkedést
— persze nekem is ez a változat volt a szimpatikusabb. Hogyan is oldottam meg?
Mivel a lépcsőház kapubejárójától mindössze három méterre várakoztam, könnyen
eljutottam a lakásba. Addigra már több ezerszer nyitottam a kaput — a kezem
magától rátalált a kulcslyukra, és a továbbiakban még ennyire sem hiányzott a
látás. Bár közlekedni nem tudtam önállóan, a randikat teljesen egyedül bonyolítottam
le. Amikor hidegre fordult az idő, elkértem és az orrom előtt láthatatlanul
megbúvó fogasra akasztottam a hölgy felöltőjét, búcsúzáskor pedig feladtam rá.
Közben is körültekintően viselkedtem. Sosem ültem a hölgy mellé: kissé távolabb,
vele szemben foglaltam helyet. Ha a beszélgetés a látásomra terelődött, akkor
már nem gyengén, hanem rosszul látónak tituláltam magam. Ha ezt konkretizálni
is kellett, kartávolságban elhúztam a szemem előtt a kezemet, és azt mondtam,
hogy a kézmozgást még látom. Hogy ezt melyikük miként képzelte tovább, az már
az ő dolga volt. Így törtem ki reménytelennek ítélt pozíciómból, tértem át az
aktív partnerkeresésre.
A találkák sokat
hoztak a konyhára. A tapasztalatok hozzásegítettek, hogy önmagamat is mérlegre
tegyem. A beszélgetések koreográfiája és időtartama meglehetősen hasonló volt.
Egy-egy hirdetéssorozat feladása után egy hónapig bőven akadt dolgom, méghozzá
a nekem legmegfelelőbb formában. Amikor ezt elkezdtem, már több mint egy éve
nem láttam. A partnert, akire annyira vártam,
vágyódtam, egészen más módon találtam meg.