88. ÉSZREVÉTLENÜL
UTOLÉRT — kopogtató előszél (2017.)
Egyik kedvenc
túraútvonalunkhoz, a csillaghegyi HÉV állomáson is lehet csatlakozni. Aki nem
színtévesztő,a piroson nyomon követhet minket. Évbúcsúztató
túrára indultunk, Katival. Úgy beszéltük meg, hogy a Lukács-árok közelébe érve
nem Dömös felé vesszük az irányt, hanem balra, a sífelvonó felé. Akinek kedvére
való a kihívást jelentő meredek legyűrése, érdemes arrafelé próbálkoznia. Odáig
bő húsz kilométer a távolság. A szem és a lélek számára lenyűgöző a kaptató íve,
pláne a fél úttól további szakaszé. Itt mindig a párom megy
elöl, mivel csak szűken vett két láb a járható út szélessége. Egy tempóban
szoktunk haladni. Ezúttal is így történt, körülbelül a táv feléig. Éreztem, elfogy
az erőm, meg kell állni. Okát nem értettem, semmilyen előzmény nem utalt rá. Ilyesmi
ritkán, de elő szokott fordulni velem. Úgy gondoltam, erőre kaptam. Nekigyürkőztem,
túl lehettem a fél távon, megint elfogyott a szusz. Álltam és vártam. Ezalatt a párom kérdőn nézhetett vissza rám. Nagy sokára
ismét meglódultam, de a végéig még legalább négyszer megálltam. Felérve a
jelképes gyalogút tetejébe, nem éreztem magam kellemetlenül. Valamiért ma
nagyon nem ment. Innen a szokásos tempóban elindultunk a közelben lévő Dobogókő
felé.
Másnap negyven fok
feletti lázra ébredtem: előbb gyomorrontásra utaló jeleket tapasztaltam, később
bejelentkezett az influenza is. Előző nap ennek a kopogtató előszele ért utol a
hegyoldalban.