Érzés — ahol nincs semmi sem
A 425-ös lárnakai busz egyik végállomása a reptér, a másik Dekelia. Városátszelő járat két euróért. Dekelia nem más, mint szöges betonkerítésekkel határolt, hatalmas kiterjedésű angol katonai körzet. Tábla tiltja a fényképezést. A végállomástól Lárnaka felé a főút szélében négy kilométert kellett gyalogolni, hogy utána balra lekanyarodhassunk a tenger felé. Elképedésünkre a dűnék között hatalmas alapterületű, vegyes kínálatú üzlet. Lakóépület sehol. Vajon honnan a forgalom? Közelében festővászonra kívánkozó partszakasz. Az indigókék öböl mindkét végében markáns fehér szikla. Félkaréjalakú homokos partja fáktól zöldell. Lassan mélyülő meder.
Élelmiszert és főtt ételt elfogadható áron kínáló üzlet biztosítja a komfortos pihenést. A víz minősége kifogástalan, mind Lárnaka és vonzáskörzetének mintegy 25 kilométerén. Tisztaságát kék színű zászló jelzi. Itt még nem, de távolabb hét és fél euróért napernyőt béreltünk. A napágyakat ingyen lehetett használni. A lágyan hullámzó víz 17 fok. Lábszárig gázoltunk bele.
Két óra elteltével véget vetettünk az áprilisi hurrá nyaralásnak, és útra keltünk. Pálmaerdőben hűsölő apartmanházak, nívós szállodák és magánrezidenciák váltogatták egymást. Széles választékával kitelepült a vízi eszközöket kölcsönző szolgáltató. Meglepő módon kiírta az árakat. A kisebb kondiparkban a csípőkilazító mellett nem mentem el. A vízpart homokos és köves változatban variálódott. Néhányan a lágy hullámokat vető vízben sütkéreztek. Élményszámba ment a felfedező séta. Helyiek által közkedvelt lacikonyha hordóasztala mellé telepedtünk le. Sokan fogyasztottak. 630 milliliteres pilseni típusú sör mellett döntöttünk. Ketten ittuk meg.
Az itt töltött egy hét alatt ekkor volt a legmelegebb,