147. ERDŐ MÉLYÉN —
zöld (2005.)
Alig, hogy
hivatalosan kijelölték az északi-zöld túraútvonalat, harmadmagammal útra
keltünk. Jártunk olyan helyen, éppen a magyar-szlovák országhatárt jelző
határköveken átlépdelve, hogy a nehéz terepviszony miatt, még a célba
megérkezés előtt ránk sötétedett és a tervezettnél egy településsel előbb
kellett lejönni róla. De akadt egy olyan meredeken lejtős szakasz is —
Tolvaj-hegy — melyen a két látó túratárs az első néhány tíz métertől
eltekintve, a könnyebbség okán, teli talppal csúszva haladtak, majd fától fáig
ereszkedve kapaszkodtak. Én ezt veszélyessége miatt nem mertem bevállalni — az
elmúlt bő tíz év alatt ez lehetett a legnehezebb terepszakasz számomra. Erdő
mélyén megbúvó turistaház mellé érkeztünk, melynek közelében viharvert Csepel
teherautó parkolt.
Évekkel később,
Borsod tájait rendszeresen felkerestük, Katival. Hamarosan rátaláltunk a régről
ismert teherautóra, róla beazonosítottam az ismerős helyet. Nem kellett sokat
várni rá, hogy rendszeres vendégeivé válhassunk a gyönyörű természeti
környezetben megbúvó turistaháznak. A hatvanas évek elején a bányászoknak
építették rehabilitációs céllal, legfőként a jó levegő miatt. Egészen közel
hozzá egy barlang is található. Az épület belsejét lepusztult állapotban
találtuk. A szobákban a két ágy mellet, a vendégek egymás mellett csak féloldalasan
férnek el. A csomagnak csak az ágy alatt van hely. A korszerűtlen fűtésrendszer
és az áramszolgáltatás elavultsága miatt, jóformán csak a melegebb hónapokban
akadt néhány vendég. Mi persze élveztük a hideg, havas teleket is, bár ilyenkor
a turistaházban tíz Celsius foknál aligha lehetett melegebb. De a gondnok
konyhájában ott tüzesedett a sparhert, melytől méter távolságban ücsörögtünk.
Többször is
felkapaszkodhattam a viharvert Csepel teherautó vezetőfülkéjébe, és élvezhettem
a lankákon való hosszas döcögést. A járgányra vízszállítás céljából volt
szükség, alkalmanként három köbméter volt a rakomány. Eközben az idilli
környezetben fekvő turistaházon jelképesen kint volt az eladó tábla.
- Ezt senki nem
fogja megvenni — mondogattuk egybehangzóan a párommal.
Nem véletlenül nem
volt eddig telitalálatos nyereményünk a lottón. A turistaházat hosszú idő után megvásárolta
egy tehetős család. Már az első alkalommal összefutottunk az új tulajdonossal.
Csak az egész házat adja ki — tudtuk meg tőle. Veszett fejsze nyele lett
számunkra a lak. Mi mást tehettünk volna? — beletörődtünk.
Ha Borsod eme táján
pihenünk, minden alkalommal felkeressük az erdő mélyén megbúvó turistaházat.
Megidézzük a régi szép, feledhetetlen emlékeket. Tőle pár száz méterre
található az a kilátópont, ahonnan a legszebb panoráma nyílik a lankás tájra.
Ez vált a legkedvesebb helyévé, Katinak.