147. ERDŐ MÉLYÉN — zöld (2005.)

Alig, hogy hivatalosan kijelölték az északi-zöld túraútvonalat, harmadmagammal útra keltünk. Jártunk olyan helyen, éppen a magyar-szlovák országhatárt jelző határköveken átlépdelve, hogy a nehéz terepviszony miatt, még a célba megérkezés előtt ránk sötétedett és a tervezettnél egy településsel előbb kellett lejönni róla. De akadt egy olyan meredeken lejtős szakasz is — Tolvaj-hegy — melyen a két látó túratárs az első néhány tíz métertől eltekintve, a könnyebbség okán, teli talppal csúszva haladtak, majd fától fáig ereszkedve kapaszkodtak. Én ezt veszélyessége miatt nem mertem bevállalni — az elmúlt bő tíz év alatt ez lehetett a legnehezebb terepszakasz számomra. Erdő mélyén megbúvó turistaház mellé érkeztünk, melynek közelében viharvert Csepel teherautó parkolt.

Évekkel később, Borsod tájait rendszeresen felkerestük, Katival. Hamarosan rátaláltunk a régről ismert teherautóra, róla beazonosítottam az ismerős helyet. Nem kellett sokat várni rá, hogy rendszeres vendégeivé válhassunk a gyönyörű természeti környezetben megbúvó turistaháznak. A hatvanas évek elején a bányászoknak építették rehabilitációs céllal, legfőként a jó levegő miatt. Egészen közel hozzá egy barlang is található. Az épület belsejét lepusztult állapotban találtuk. A szobákban a két ágy mellet, a vendégek egymás mellett csak féloldalasan férnek el. A csomagnak csak az ágy alatt van hely. A korszerűtlen fűtésrendszer és az áramszolgáltatás elavultsága miatt, jóformán csak a melegebb hónapokban akadt néhány vendég. Mi persze élveztük a hideg, havas teleket is, bár ilyenkor a turistaházban tíz Celsius foknál aligha lehetett melegebb. De a gondnok konyhájában ott tüzesedett a sparhert, melytől méter távolságban ücsörögtünk.

Többször is felkapaszkodhattam a viharvert Csepel teherautó vezetőfülkéjébe, és élvezhettem a lankákon való hosszas döcögést. A járgányra vízszállítás céljából volt szükség, alkalmanként három köbméter volt a rakomány. Eközben az idilli környezetben fekvő turistaházon jelképesen kint volt az eladó tábla.

- Ezt senki nem fogja megvenni — mondogattuk egybehangzóan a párommal.

Nem véletlenül nem volt eddig telitalálatos nyereményünk a lottón. A turistaházat hosszú idő után megvásárolta egy tehetős család. Már az első alkalommal összefutottunk az új tulajdonossal. Csak az egész házat adja ki — tudtuk meg tőle. Veszett fejsze nyele lett számunkra a lak. Mi mást tehettünk volna? — beletörődtünk.

Ha Borsod eme táján pihenünk, minden alkalommal felkeressük az erdő mélyén megbúvó turistaházat. Megidézzük a régi szép, feledhetetlen emlékeket. Tőle pár száz méterre található az a kilátópont, ahonnan a legszebb panoráma nyílik a lankás tájra. Ez vált a legkedvesebb helyévé, Katinak.