Vidám napot / erdő mélyén...,

A       fogalom.

Alig, hogy cirka tíz évvel ezelőtt hivatalosan kijelölték az északi-zöld túraútvonalat, harmadmagammal céltudatosan útra kerekedtünk a nyomon. Jártunk olyan helyen rajta — éppen a magyar-szlovák országhatárt jelző határköveken átlépdelve, hogy a nehéz terepviszony miatt, még a célba megérkezés előtt ránk sötétedett, és a tervezettnél egy településsel előbb kellett lejönni róla. De akadt egy olyan lejtős szakasz is fél úton járva — Tolvaj-hegy — amin a két látó ismerősöm az első néhány tíz métertől eltekintve, a könnyebbség okán, teli talppal csúszva ereszkedtek alá. Én ezt a veszélyessége miatt nem mertem bevállalni —az elmúlt bő tíz év alatt, talán ez volt a legnehezebb terep a számomra. Egyik nap elmentünk egy az erdő mélyén megbúvó turistaház mellett is, amely közelében egy ütött-kopott Csepel teherautó parkolt. Kezemmel szeretettel végigsimogattam a viseltes jármű oldalát.

Évekkel később óta, a párommal rendszeresen felkeressük Borsodot. Hamarosan rátaláltunk a régről ismert Csepel teherautóra, és róla beazonosítottam az „ismerős” helyet. Nem kellett sokat várnunk rá, hogy rendszeres vendégekké váljunk a turistaházban. A hatvanas évek elején a bányászoknak építették rehabilitációs célból, legfőként a jó levegő miatt: egészen közel hozzá egy barlang is található. Az épület belsejét eléggé lepusztult állapotban találtuk. A szobákba a két ágyon kívül, a vendégek csak féloldalasan fértek el egymás mellett. A bőröndnek csak az ágy alatt jutott hely. A korszerűtlen fűtésrendszer, és az áramellátás elavultsága miatt, jóformán csak a melegebb hónapokban akadt egy-két vendég errefelé. Mi persze élveztük a hideg, havas teleket is, bár a turistaházban tíz-tizenöt foknál aligha lehetett melegebb ilyenkor. De a gondnok konyhájában ott tüzesedett a sparhert: mi meg alig egy méterrel arrébb ücsörögtünk. Többször is felkapaszkodhattam a viharvert Csepel teherautó vezetőfülkéjébe, és élvezhettem a lankákon való hosszas döcögést. A járgányra vízszállítás miatt volt szükség, alkalmanként három köbméter volt a rakománya. Eközben az idilli környezetben fekvő turistaházon jelképesen kint volt az eladó tábla. Ezt senki nem fogja megvenni! — gondoltuk kajánul a párommal.

Nem véletlenül nem volt telitalálatos nyereményünk a lottón eddig: a turistaházat megvette egy tehetős család. Ráadásul, már az első alkalommal összefutottunk az új tulajjal: csak az egész házat adja ki — tudtuk meg tőle. Veszett fejsze nyele lett számunkra a lak. Mi mást tehettünk volna? — beletörődtünk. Ha Borsodban pihenünk, minden alkalommal felkeressük az erdő mélyén meglapuló házat. Megidézzük a régi szép, feledhetetlen emlékeket — a párja nincs rejtekhelyen.