Építőköveit megszámozták — múló pillanat

A három Budapest nagyságú királyi területen kívül is épült szakrális hely. A Sivának ajánlott templom Angkorvattól 30 kilométerre északkeletre áll. 968-1001 között épült az egyik brahmana-főpap részére. Bantejszrei egészen kicsi. Méreteivel eltörpül Angkor más templomai mellett – a kutatók véleménye szerint azért, mert építtetője nem az uralkodó volt.

A legtöbb khmer templom mintájára Bantejszrei is keleti tájolású. A templom egésze négy zárt falból állt, amelyek kelet felé néző díszes kapuján áthaladva lehetett bejutni a három toronnyal díszített szentélyhez. A legkülső 500×500 méteres fal valószínűleg fából épült. Mára teljesen elpusztult. Egyetlen keleti, Indra alakjával díszített átjárója maradt ránk. E gopurán át jutunk a 95×110 méteres, illetve 38×42 méteres, díszes belső galériákhoz, amelyek között vizesárok húzódik. A külső és belső falak átjáróit összekötő, kelet-nyugati irányú töltésút, a hosszú folyosós galériákkal övezett harmadik udvarig vezet. Innen léphet be a látogató a 24×24 méteres körbefutó fallal határolt belső udvarba, amelynek közepén áll a „T” alaprajzú, 90 centiméteres talapzatra emelt szentély, valamint az északkeleti és délkeleti sarkokban egy-egy Könyvtár.

A szentély bejárata egészen alacsony, csupán 108 centiméter. Egyre magasabb pilléres kamrákra, úgynevezett mandapákra osztódik. Belsejében alacsony folyosó vezet a központi torony alatti belső terembe. A szentély középső és egyben legmagasabb tornya 9,8 méter.

A sötét rózsaszín homokkőből emelt épületet különösen szép és részletesen kidolgozott faragások ékesítik. Egyedülállóan látványosak a falakon körbefutó virág és levél ornamentikák, amelyek az alakokkal díszített kőlapokat elválasztják egymástól. A falakat körülbelül 70 centiméter magas dévatákat (istennőket), apszarákat (mennyei táncosnőket), és a hindu mitológia mennyországának lakóit ábrázoló teljes alakos domborművek borítják. A műalkotások oly tökéletesen életszerűek, mintha nem is faragták volna azokat, inkább varázsütésre megkövültek volna. A bejáratokat mitikus őrök, emberalakok és majomfejek vigyázzák. A lépcsők oldalán garudák sorakoznak. Az ajtók fölötti szemöldökfalakat és timpanonokat, a tornyok bejáratait, a gopurákat, továbbá a könyvtárak falait mitológiai jeleneteket bemutató (Siva életét idéző) alacsony reliefek díszítik – ábrázolásmódjuk erőteljes, rendkívül kifejező. Az aprócska templomra véletlenül találtak rá 1914-ben.

Annyit tennék hozzá, hogy szépségéért női citadellaként emlegették. A kapuk épek, és itt-ott falmaradványok emlékeztetnek a régmúltra. A terület vége épen megmaradt annak köszönhetően, hogy építőköveit megszámozva, az összes épületet szétbontották, majd stabil alapozást követően, az egészet újra összerakták.