Vidám napot / emberi viszonyok...,

A diszkréció betartása mellett.

Olyan régen történt, hogy talán már csak én emlékszem rá. Harmincévesen nagy örömmel vettem birtokba az első önálló tulajdonú lakásomat: az új építésű házba beköltözők mindegyike így lehetett ezzel. Ekkoriban kezdtem el seftelni, ezért a szokásosnál nagyobb rálátásom nyílt mások életére: híreket soha nem vittem magammal tovább. Sőt, ha egy-egy hölgy megkérdezte tőlem, hogy hogyan áll rajta ez meg az a gönc, az érintettség okán őt átküldtem a szomszédasszonyhoz tanácsért. Alkalom is nyílhatott volna egy-két igéző szoknya alá bekukkantani, de soha nem kevertem össze a szezont a fazonnal.

A közeli kocsmába időnként betért három apuka egy-két korsó sör elfogyasztására. A másodikon lakó inkább foglalkozott az országosan megpezsdülő politikával, mintsem az asszonnyal és a gyerekekkel. Meggömbölyödött az asszony hasa, és szintúgy az első emeleten lakó férj feleségé is. Egy-két hónap eltéréssel érkezett meg a gólya: mindkét helyre egy-egy fiút pottyantott bele a kéménybe, és keresztnevük is egyezett. Nevük beszédessé vált, mert az első emeleten lakó apuka keresztnevét viselhették egy életre szólóan. Hamarosan kiderült, hogy nem véletlen az összecsengés. A másodikon lakó apuka tajtékzott a dühtől, és okolta a harmadikon lakó apukát, hogy miért nem szólt a dologról: ő persze egyszer sem tartotta a gyertyát. Az első emeleten lakó apuka alacsony termetű és cingár figura volt. Apósa viszont épp az ellenkezője. Nem csoda hát, hogy amikor kettesben összefutottak a ház alagsorában, a fiatalabb húzta a rövidebbet. Utána kéken-zölden felment a lakásba, és pár ruhával távozott az időközben a másodikról gyerekestől elköltözött asszonyhoz.

A másik figyelemre méltó eset egy család története. A férj első házassága tragikusan végződött. Felesége orvosi műhiba következtében ikerszülés közben életét vesztette, és az újszülötteket sem lehetett megmenteni. A szülészetre örömmel siető férj a mennyország helyett hamarosan a pokol kínkeserves tornácán találta magát. Csak hosszú idő eltelte után tért magához annyira, hogy bármire is képesnek tartsa magát. Idővel másodszorra is megházasodott. Ebből a kapcsolatból két gyermek született. A régmúltat azonban soha nem tudta feledni. Idegei végérvényesen tropára mentek. Ez mindennapi konfliktus helyzetet eredményezett náluk. A férj szóban folyamatosan hitet tett a felesége és a még nem iskolás korú gyerekei mellett, de nem volt képes magától eldobni a múlt embernyomorító terhét. Végül is az a megoldás született meg náluk, hogy az asszony a gyerekekkel elköltözött otthonról. A férj minden hétvégén meglátogatta őket, és anyagilag is maximálisan mellettük állt. Ilyenformán együtt maradtak, és bár nem a szokásos minta szerint élték a házasságot, de általa mindannyiuk számára elfogadható életmódra találtak.