Emberiség java — így kell ezt csinálni

Új nap, újabb célpont. Ahova mindenképpen el szerettünk volna jutni – utazásaink során ekkor került legközelebb hozzám az emberiség, és az emberiség története. Az újkőkori település, Hirokitía. Időszámítás előtt VII. és V. évezred között lakták. A Kelet-Mediterráneum egyik legkutathatóbb állapotban fennmaradt, és legfontosabb időszámítás előtti régészeti területe. 1934-ben fedezték fel. Az újkőkori település a Ciprusi Köztársaság Lárnaka kerületében, a déli tengerparttól mintegy hat kilométerre a Maroni folyó kanyarulatában lévő domb lejtőin helyezkedett el. A kora új kőkorban, i.e. 8100 körül vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népek érkeztek a szigetre, de röviddel később elhagyták. Az állandó lakosok i. e. 7000 körül, valószínűleg Anatóliából vagy a levantei partokról telepedtek át. Ez a kultúra alapította Hirokitíát is. A települést a folyón kívül erős, 2,5 méter vastag és 3 méter magas (a máig megmaradt legmagasabb pontján) kőfal védte. A falon feltehetően több kapun keresztül lehetett átjutni. A település épületei közül eddig húszat tártak fel. A kör alakú házak alapozás nélkül közvetlenül a földre épültek, közel egymáshoz. Külső átmérőjük 2,3 és 9,2 méter. A belső 1,4 és 4,8 méter között változik. Falai mészkőből, vályogból és döngölt agyagból készültek. Kívül többnyire kőből, míg a belső felület égetetlen agyag vagy vályogtégla. Tetejük lapos. Ágakra és nádra rakott agyagrétegből állt. Helyenként nyoma maradt, hogy a fal belső felületét kifestették. Beosztásuk az épület funkciójától függött. Odabent főzésre és fűtésre szolgáló tűzhelyek nyomaira találtak, valamint házimunka és pihenés céljára készített padokra, továbbá oszlopok maradványaira, amelyek felső szint létére engednek következtetni. A falakba ablakokat nyitottak. Feltételezik, hogy egy család több házat is lakhatott – kör alakú udvar köré építkeztek. Életterükben kézi malmokat, valamint kő- és csonteszközöket találtak: tűket, sarlókat. Vallási életükről kisebb kőből és agyagból készült emberfigurák tanúskodnak. A település népessége nem haladhatta meg a 360 főt. A férfiak átlagmagassága 160 centiméter, a nőké tízzel kevesebb. A csecsemőhalandóság magas lehetett. Az átlagéletkor a felnőttkort elért férfiak esetében harmincöt év, míg a nőknél kettővel kevesebb. Halottaikat összekuporodott testhelyzetben, a házak padlója alá temették. Hirokitía lakói elsősorban gabonafélékkel táplálkoztak, de a környéken összegyűjtötték a vadon termő fákról a pisztáciát, fügét, olívabogyókat és szilvát. Birkát, kecskét és disznót tenyésztettek, de vadásztak szarvasokra is. Időszámítás előtt VI. évezred közepén a települést ismeretlen okból hirtelen elhagyták. Évezreden át lakatlan maradt. Új lakói egy másik kultúrához tartoztak, amely a régi lakosokkal ellentétben már cserépedényeket is használt. A települést időszámítás előtt IV. évezred elején hagyták el véglegesen. A Lárnaka–Limassol autópályán expressz busszal is elérhető az archeológiai terület. Ahol leszállunk a járatról, a visszaúthoz ott kell felszállni. Az autópálya hídja alatt át kell haladni, tovább balra, és hamarosan ott állhatunk a bejárat előtt. A bemutató területen a feltárt lakóházak rekonstruált másolatainak segítségével és némi fantáziával kiegészítve elképzelhető, hogy milyen körülmények, valamint feltételek mellett élhettek itt eleink. A legkisebb épületekben az állataikat tartották. A nagyobbakat alvóhelyként használták. Utóbbiak szemöldökfa magassága 1,5 méter, falvastagsága fél méter, legnagyobb ablakmérete 60×40 cm. Mivel Lárnakában szimpatikus magyar családdal találkoztunk, lány és fiú mozgáskorlátozott gyerekükkel meg a nagymamával, ezért megjegyzem, hogy a terület fő látványosságát képező négy teljességében rekonstruált épülettől eltekintve, a többi látnivaló kipipálásához folyamatosan lépcsőzni kell. A terület legmagasabb pontján autentikus kőpad, ahonnan nemcsak a dimbes-dombos tájra nyílik rálátás, hanem az autópályára is.

Egymás mellett üldögélve Katival, elgondolkodtam azon, hogy a hátunk mögött sorakozó rekonstruált épületek eredetijei, az egyiptomi piramisok előtt több ezer éve álltak már. A helyi emberek legelső ismert megtelepedése a növénytermesztés korszakának eleje. Vele felvállalva a röghöz kötöttséget. Én pedig innen nézhetem az autópálya forgalmát. Ezek a járművek, és vele együtt a fokozatosan kialakuló technikai civilizáció összes terméke, az emberi gondolkodás, kreativitás és a munkára fogható kéz összeredménye. Anno, tárgyi molekulái a talpuk alatt, a föld mélyében rejlett még. Onnan bányászta ki, és mindenkori fejlettségének megfelelően összerakta az emberiség java – így kell ezt csinálni.