Élő istennő — nyáron fű télen rovar

Maradjunk továbbra is a fővárosban. 1382-ben Jayasthiti Malla lett a völgy ura. Ő alapította a Malla-dinasztiát. Három generációval később a korábbi országot egymás között megosztotta a három fivér és a húg, így Katmandu, Lalitpur, Banepa és Bhadgaon lett a négy főváros. Több pagodát és palotát építettek. A fővárosban található a világ legnagyobb sztúpája, és akad belőle egy kétezer éves is. Mégsem ezek váltak a legérdekesebb vallási épületté számomra. A világ egyetlen élő istennői a kumarik. Nepálban találhatók: szám szerint heten vannak. A kumari szó szerinti jelentése: szűz lány. Nepálban ezek az istennők olyan serdülőkor előtt álló lányok, akiket az isteni női energia földi megnyilvánulásainak tartanak. A kislányok kumari státusza a kiválasztástól az első menzeszig tart. Számos gyermeklány istennőt tisztelnek Nepál szerte, de a legjelentősebb a katmandui palotában, a Kumari Gharban élő Kumari Devi. Templomokban laknak. Ünnepek alkalmával ölben, trónszéken vagy szekéren viszik körbe őket a templom körül. Ilyen alkalmakkor hívek ezrei gyűlnek egybe. A kumarikat még csecsemőkorukban kiválasztják. Nem játszhatnak a szabadban, nem érintkezhetnek tisztátalan nőkkel. Helyben szolgáló papoktól kapnak oktatást. A legfelső zárt lakrészükben sétálhatnak is — lábuk elvben csak ott érintheti a talajt. A gonosz elleni védelmezőnek, valamint szerencsehozónak tartják őket. Az első menstruációt követően visszatérnek a hétköznapi életbe. A templom zsúfolásig tele turistával, a kumari megjelenésére várva. Éber felügyelők ügyelnek a „fényképezni tilos” rendszabály betartására. Még a kezemben lévő mikrofonokra is ferde szemet vetett egyikőjük. Az emeleti szinten 5-10 másodpercre láthatóvá váló — nekünk — kislányjelenség látványelemként maradt meg bennünk.
A főváros lakosainak számát 4 millióra becsülik. Igaz, csak szűk területen mozogtunk, de a látott lakóházak mérete alapján nehéz elképzelni. Akadtak igazi ínyencségek is. Amerre jártunk, ha éppen volt járda, az olyan volt, mintha az előző napon szőnyegbombázáson esett volna át. Az utcai kifőzde: rozsdás lábas, mocskos asztal, széknek festékes vödör. Az utcán kőkádban ruhát mosó asszonyra is rácsodálkozhattunk. Háztetőről a villanyoszlopra rézuszmajom ugrott, majd erősen megrázta — mármint az állat a villanyoszlopot és nem fordítva. Nézelődjünk tovább helyben, megéri. Hihető-e vagy nem, de a villanyoszlopon legalább száz bekötés: fürtben lógnak róla a kábelek. Nem azért, mintha annyi lenne az élő kábel, hanem a szükségtelenné váló kábeleket nem kötötték le róla.