Elnevette magát — gurulóidő

A British Museum is ingyenesen látogatható. Viktória királynő idejében az angolok a fél világot uralták, leigázták, és ami mozdítható volt, hazavitték. Ezen nincs mit szépíteni. Az angolok persze büszkék a gazdagságukra, de az nem az ötórai teák bevételéből jött össze. De mint mindennek két oldala van. Emiatt is térjünk be a falak közé. Másfél óra nem nagy idő, de majd csak futja valamire.

Elsőre a tizenötezer szem gyógyszer halomba öntött látványa tárul a látogató szeme elé. Ennyi egy kevésbé egészséges ember életen át tartó fogyasztása. Az Egyiptomban talált Rosette-kövön görög, helyi nyelven írott és hieroglif írásjelek. Egy francia nyelvésznek hosszas és kitartó kutatómunkával sikerült teljes körűen megfejteni, a hieroglif írásjelek jelentését. I. e. 900 körül kialakult az asszír birodalom. Írni és olvasni még a király sem tudott, annál inkább harcolni, így gyilkolni, rabolni, rabszolgát láncra verni. Mindezekről a szinte teljesen épp, precíz kőfaragások mesélnek, amelyek az asszír mesteremberek kivételes művészi képességeiről tanúskodnak: megbűvölten állt előtte a feleségem. Az egyik angol lord nagy mennyiségű antik görög márványra tette rá a kezét, a demokrácia őshazájában. A felbecsülhetetlen tárgyi emlékeket, az újkori görögországi olimpia idején, eredménytelenül megpróbálták visszaszerezni a görögök. A jelképes széljegyzetben jelezték az angolok, amennyiben a lord nem hozta volna magával, az országba bevonuló török katonák szétverték volna az egészet, mert a csapoláshoz használt ólomból puskagolyót akartak önteni. Így legalább megmaradhatott az utókor számára. Helyben is akadtak világraszóló leletek. A huszadik század elején egy jómódú angol hölgy felkért egy oxfordi végzettségű régészt, hogy a birtokán lévő dombokat ássa fel, mert alattuk történelmi jelentőségű kincsek rejlenek — hitt a környéken terjengő legendákban. Az illető ráállt az ügyletre. A megrendelő kérésétől eltérően, nem a legnagyobb halomnál kezdte a feltárómunkát, de a kiválasztott domb alatt rátalált, a feltételezhetően utolsó angolszász pogány király temetkezési hajójára. 28 méter hosszú és 4,5 méter széles vízi járműről van szó. A hajótest dugig volt rakva a király személyes tárgyaival, amelyek rendkívül jó állapotban, ezer éven át a föld alatt szunnyadtak. Ma már a British múzeumban tekinthetők meg. Ennek előzménye, hogy az angol jog végül a feltárómunkát végző régész ellenében, a földbirtokos tulajdonába juttatta a történelmi kincset. Elkezdődött a második világháború. A biztonság kedvéért, a teljes leletet az államnak odaajándékozta a legendákban szerencsére hívő hölgy. A végére egy teljesen másféle érdekességet hagytam. Faliórák között bolyongva találtunk rá az 1820-as elmés szerkezetre. A falióra jobbra-balra billenő tányérlapján, labirintusszerű fémútvesztőben acélgolyócska gurul. A labirintus egyik végétől a másikig kereken egy perc alatt teszi meg az utat. Ekkor egyet előre ugrik az óra percmutatója — mosolyogva elnevette magát Kati.