Elmúlt a nyár

Amióta elröpült a maga kis vonatja

S itt maradtam árván, egyedül

Szívemet a keserűség mérge átitatja

S lelkemben a bánat hegedül.

De fájó az emlékezés az elmúlt napokra,

De fájó, hogy maga elosont.

A szívemen hervadoz az emlékezés bokra,

Rá könnyzáport fájó szívem ont.

Refrén: Elmúlt a nyár, elmúlt a nyár!

Az álmunk messze tűnt vele.

Elmúlt a nyár, nincs napsugár

Süvölt, süvölt az ősz szele!

Milyen jó is lenne, hogyha egyszer visszajönne,

Visszajönne majd egy szép napon,

Felszáradna a szívemnek tengernyi bús könnye,

Boldog lennék újra én nagyon.

Felkeresnénk újra az elhervadt rózsaparkot

És a többi emlékek sorát.

És ha már meglátogattunk minden régi sarkot,

Felnyitnánk a poros zongorát.

Refrén: Elmúlt a nyár, elmúlt a nyár!

Az álmunk messze tűnt vele.

Elmúlt a nyár, nincs napsugár

Süvölt, süvölt az ősz szele!

- 1922.