204. ELLENTÉTELEZÉS – természetgyógyászat (2001)

Nem vitás, sok baromságra képes a gyerek. Ha többen vannak együtt, talán még többre. Az elkövetett csínyért nem szívesen vállalják a felelősséget, de ha erre rákényszerülnek, egy egész életre tanulhatnak belőle.

A vakáció idejére szervezett barlangász-túratáborban közel húsz gyerek feledte a város zaját, bűzét. Egyszerű falusi környezet. Kiváló lehetőség a lazulásra. Nagyfokú szabadság szolgálta a gyerekek javát. A legtávolabbról érkező táborlakó az Atlanti-óceán túlsó partjáról származó, magyar szülők lánya volt. Hamarosan kiderült, sportos múltja és jelene miatt ő a legedzettebb. Az örömben azért üröm is szokott vegyülni, allergiás volt a rovarcsípésre. Az életveszéllyel is járható vészhelyzet kivédésére gyógyszeralapú spray-t hozott magával.

A táborban egy felsős fiú is jelen volt. A közeli patakban békák után koslatott. Amennyiben talált egyet, megfogta és bicskájával – nem étkezési célból – miszlikre aprította. Egy-két gyermek érdeklődve nézte az alkalmi boncmester igyekezetét, a többiek megvetették érte. Kedvelt időtöltése lehetett a tűzre rossz fát tenni. Jópofaságból vagy nem, de a rovarcsípésre allergiás lány flakonjából az összes ellenanyagot kifújta. Híre ment a vérlázító galádságnak. Mivel a természet lágy ölén töltöttük a napokat, ezért a probléma természetalapú lerendezése látszott a leginkább tájba illő megoldásnak. A táborlakók között volt egy a nagykorúságot betöltött fiatalember is. Életkora miatt inkább a gyerekek közé osztotta be magát. A rosszalkodásból való kigyógyításra vonatkozó terv megszületett a fejében.

Mi, felnőttek, a szállásnak szolgáló egykori iskola udvarán álló asztalt ültünk körbe. Megjelent a tervével előállt fiatalember, mire a táborvezető ülőhelyet változtatott. A többi jólelkű gyerek kíséretében odament a rosszcsont kölyökhöz, és nyakon ragadta. A megszeppent fiút odakísérte az udvar szélében burjánzó csalánbokorhoz. Az időközben rémültté váló fiú felsőtestéről lekapta a pólót, és tíz percig tartó csalánfürdőt alkalmazott gyógyírnak. A magasságos égig is elhangzott a gyógykezelésben részesülő, rövidnadrágos fiú óbégatása. Hiába rimánkodott mielőbbi szabadulásért, az előzetesen meghatározott penzum nem szenvedhetett csorbát. Eközben a többi gyerek – közöttük a sérelmet szenvedett lány is – körbeállta a magas szintű természetgyógyászat helyét: egyikük sem érzett sajnálatot a gyógyulófélben lévő társuk iránt, inkább drukkoltak a sikeres rehabilitációért. Tíz perc elteltével véget ért a test és lélektisztító kúra. A bömbölő kölyök egy lépcsőfokon ülve jajgatta bele fájdalmát a nagyvilágba, orrán-száján folyt a takony és a nyál. Néha-néha odamordult a gyógyfürdőt alkalmazó szakembernek, aki erre kilátásba helyezte a tisztítókúra folytatását. Ez hatott. Egy órába is beletelt, mire elmúlt a fiú szipogása. Csendesen elvonult az ágyára, már nem kellett a békáknak az életükért aggódniuk.

Az egyik túrán történt. Én a három részre szakadt csapat végével együtt haladtam. Arra lettünk figyelmesek a dimbes-dombos tájon, hogy a legelöl tartók egyszer csak futásnak erednek. Gondolhattuk volna, szórakozásból egy kis versenyt rendeznek maguk között. Ám amikor a sprint helyére érkezett a második osztag, ők is hasonlóképpen tettek. Mi is odaérkeztünk, és láss csodát, mi is eszeveszett száguldásba fogtunk. Miért?

Az elöl haladók közül valaki véletlenül belerúghatott egy a földön lévő darázsfészekbe, mire a rovarok mindenre elszánt támadásba lendültek. Mérges fullánkosok lévén a többi arra járó emberen is megtorolták az őket ért sérelmet. Visszatérve a szállásra, mindegyikőnk megszámlálta a testén fellelhető csípésnyomokat. Én a kedvezményezettek közé tartoztam a tucatnyi piros folttal, de akadt közöttünk olyan szerencsés is, akinek húsznál több jutott: az erre érzékeny lánynak szerencsére nem lett semmilyen baja.