204. ELLENTÉTELEZÉS
— természetgyógyászat (2001.)
Nem vitás, sok
baromságra képes a gyerek. Ha többen vannak együtt, talán még többre. Az
elkövetett csínyért nem szívesen vállalják a felelősséget, de ha erre
rákényszerülnek, egy egész életre tanulhatnak belőle.
A vakáció idejére
szervezett barlangász-túratáborban közel húsz gyerek feledte a város zaját,
bűzét. Egyszerű falusi környezet. Kiváló lehetőség a lazulásra. Nagyfokú
szabadság szolgálta a gyerekek javát. A legtávolabbról érkező táborlakó, egy az
Atlanti-óceán túlsó partjáról származó, magyar szülők lánya volt. Hamarosan
kiderült, sportos múltja és jelene miatt, ő a legedzettebb. Az örömben azért
üröm is szokott vegyülni, allergiás volt a rovarcsípésre. Az életveszéllyel is
járható vészhelyzet kivédésére gyógyszeralapú spray-t hozott magával.
A táborban egy
felsős fiú is jelen volt. A közeli patakban békák után koslatott. Amennyiben
talált egyet, megfogta és bicskájával — nem étkezési célból — miszlikre
aprította. Egy-két gyermek érdeklődve nézte az alkalmi boncmester igyekezetét,
a többiek megvetették érte. Kedvelt időtöltése lehetett a tűzre rossz fát
tenni. Jópofaságból vagy nem, de a rovarcsípésre allergiás lány flakonjából az
összes ellenanyagot kifújta. Híre ment a vérlázító galádságnak. Mivel a
természet lágy ölén töltöttük a napokat, ezért a probléma természetalapú
lerendezése látszott a leginkább tájba illő megoldásnak. A táborlakók között
volt egy a nagykorúságot betöltött fiatalember is. Életkora miatt inkább a gyerekek
közé osztotta be magát. A rosszalkodásból való kigyógyításra vonatkozó terv
megszületett a fejében.
Mi felnőttek, a
szállásnak szolgáló egykori iskola udvarán egy asztalt ültünk körbe. Megjelent
a tervével előállt fiatalember, mire a táborvezető ülőhelyet változtatott. A
többi jólelkű gyerek kíséretében odament a rosszcsont kölyökhöz, és nyakon
ragadta. A megszeppent fiút odakísérte az udvar szélében burjánzó
csalánbokorhoz. Az időközben rémültté váló fiú felsőtestéről lekapta a pólót,
és tíz percig tartó csalánfürdőt alkalmazott gyógyírnak. A magasságos égig is
elhangzott a gyógykezelésben részesülő, rövidnadrágos fiú óbégatása. Hiába
rimánkodott mielőbbi szabadulásért, az előzetesen meghatározott penzum nem
szenvedhetett csorbát. Eközben a többi gyerek — közöttük a sérelmet szenvedett
lány is — körbeállták a magas szintű természetgyógyászat helyét: egyikük sem
érzett sajnálatot a gyógyulófélben lévő társuk iránt, inkább drukkoltak a
sikeres rehabilitációért. Tíz perc elteltével véget ért a test és lélektisztító
kúra. A bömbölő kölyök egy lépcsőfokon ülve jajgatta bele fájdalmát a
nagyvilágba, belőle orrán-száján folyt a takony és a nyál. Néha-néha odamordult
a gyógyfürdőt alkalmazó szakembernek, aki erre kilátásba helyezte a
tisztítókúra folytatását. Ez hatott. Egy órába is beletelt, mire elmúlt a fiú
szipogása. Csendesen elvonult az ágyára, már nem kellett az életükért aggódniuk
a békáknak.
Az egyik túrán
történt. Én a három részre szakadt csapat végével együtt haladtam. Arra lettünk
figyelmesek a dimbes-dombos tájon, hogy a legelöl tartók egyszer csak futásnak
erednek. Gondolhattuk volna, szórakozásból egy ki-ki futást
rendeznek maguk között. Ám, amikor a sprint helyére érkezett a második osztag,
ők is hasonlóképpen tettek. Mi is odaérkeztünk, és láss csodát, mi is
eszeveszett száguldásba fogtunk. Miért?
Az elöl haladók
közül valaki véletlenül belerúghatott egy a földön lévő darázsfészekbe, mire a
rovarok mindenre elszánt támadásba lendültek. Mérges fullánkosok lévén, a többi
arra járó emberen is megtorolták az őket ért sérelmet. Visszatérve a szállásra,
mindegyikőnk megszámlálta a testén fellelhető csípésnyomokat. Én a
kedvezményezettek közé tartoztam a tucatnyi piros folttal, de akadt közöttünk
olyan szerencsés is, akinek húsznál több jutott: az erre érzékeny lánynak,
szerencsére nem lett semmilyen baja sem.