Vidám napot /elfutunk magunk mellett...,

Pedig éppen magunkat keressük.

Én is voltam kiskamasz, meg nagykamasz, sőt még fiatal felnőtt is. Igaz, én is próbálkoztam ezzel, meg azzal a megoldással — keresgélve önmagamat. Ezek a kísérletezgetések sok sikert nem hoztak a konyhára. Az élet gördített elém egy olyan emberpróbáló kihívást, amelyet hosszú évek következetes munkájával sikerült null szaldóra kihozni.

A mai fiatalság is keresi, keresgéli önmagát. Hogyan történik meg ez a futópályán? Mielőtt felfednék két általam megismert megoldás-félét megjegyzem, a csekély számú kisebbségről fogok szót ejteni. Közöttük sokan etikailag elfogadható doppinggal próbálkoznak magukból még jobb időeredményt kicsiholni. A hanglejátszó füldugóját betolják a fülükbe, csutkáig felnyomják a hangerőt, nemtől függetlenül bősz bikaként leszegik a fejüket, és uzsgyi: se látnak, se hallanak. Vélem, ilyenformán nem nehéz saját maguk mellett elfutni. Egyébként, tisztában vagyok ennek a spéci módszernek az eredőjével.

Pár évig saját indíttatásból eljártam ergométer edzésekre. Ott tapasztalhattam meg — a nálam jóval fiatalabbak között — hogy vad és ordító zene-féle által inspiráltatják magukat leginkább, egyre jobb teljesítményre törekedve. Ez a teljesítmény-fokozó összességében nem káros a sportoló egészségére, de a mellette edző kolléga dobhártyájának és idegrendszerének leamortizálására, hatásos módszer. Nem azért mondom, de én legtöbb esetben — szerintem — hatékonyabban húztam a fogantyúban végződő zsinórt, mint a fiatalok. Nem árt tudni hozzá, hogy ehhez az edzési formához leginkább karra, lábra és kitartásra van szükség: az én karerőm elhanyagolható mértékű, a másik kettővel valamicskével jobban állok, leginkább az utóbbival. Én a következő amatőr módszerrel próbálkoztam: a kerek egy órás edzést másodperc sebességgel végigszámoltam, miközben egyenletes, de magamhoz képest intenzív tempóval végeztem a feladatot. Mivel ilyenformán többször is edzettem, és a csapás szám végeredmény szinte mindig megegyező volt, sikeresnek tekintettem a módszert. A számszaki eredmény ezernyolcszáz lett, amely annyit tesz, hogy egy-egy húzás hajszálpontosan két másodpercig tartott, mégpedig a legelején és a legvégén is. Hozzátartozik a teljes igazsághoz, hogy a valós eredményt az adott idő alatt elért folyamkilométer-hossz adat adja meg, amelynek végső számadatát jelentősen befolyásolja, a szélkerékre ható légáram nagyságának előzetesen beállított mértéke is. Az erőgép szélkerekének messzire elhangzott a hangja, és ezt a földszinten tartózkodó sportemberek is kiválóan hallhatták. Az egyenletes zaj pedig beszédes. Utána felvetették előttem, hogy külföldön van időre történő verseny, amelyen akár el is indulhatnék — a kedves invitálást mosolyogva megköszöntem.

Térjünk vissza a margitszigeti futópályára. Akadnak olyan széllel-bélelt alakok is közöttünk, akik futás közben valamelyik okos eszközüket nyomkodják — nemtől függetlenül, egyikük sem a saját fejét. A minap egy lány feledkezett bele a kütyüjébe. Régóta nem lehetett kint a szigeten vagy nagyon belefeledkezhetett a felhőalapú, szédületes virtuális világba, mert a futópályán egy olyan részhez ért, amelyet építkezés miatt ideiglenesen pár hete elkordonoztak. Szerencséjére, egy vele szemből érkező fiú az utolsó pillanatban hatásosan rákiáltott, így a lány megúszta, a korlátra való mosott ruhaként való felcsavarodást.

Ez az eset is azt bizonyítja a számomra — koránt sem biztos, hogy az én zsebemet húzza a bölcsek köve — hogy önmagunk keresése és felépítése akkor történhet meg a leghatékonyabban, ha annak építőköveit magunkból bányásszuk elő. Ez nem könnyű szellemi kihívás, de senki számára nem lehetetlen: mindenkinek meg van a magához való esze.