() ELFÚJTA A SZÉL — semmi irodalom (2017.)

Sokunknak akad gyenge pontja. Valamivel több mint tíz éve ezzel én is így vagyok a hangfelvétel készítés okán. Ha elutazom valahova, a csomagban ott lapul a hangtechnika is.

Lanzarotéra nagy tervekkel érkeztem meg. Kilépve a repülőtér bábeli hangzavarában fürdőző épületéből, kavargó szél hűsítette a március végi zavartalan napsütést. Pár nap elteltével tisztába lettem vele, ezen a szigeten mindhalálig fúj a szél. Bár az idefelé tartó repülőút fontosabb részleteit rögzítettem, az utastérben csak a légkondicionáló berendezés által keltett csekélyke légáramlással kellett megbirkózni,de a szigeten a kesztyűt nem vehettem fel a fenekedő szél ellenében. Nagy reményeket fűztem előzetesen a helyi állatkerttel kapcsolatosan is, de ott a folyamatos légmozgás mellett, az állatok és a látogatók közé emelt plexi fal is, kivédhetetlenül utamat állta. Szerencsére, két kínai esernyő közé bebújva valamennyire értékelhető felvételeket is készíthettem a palackorrú delfinekről. Nem törtem le a kudarcsorozattól, mert mindent megtettem a magam elé kitűzött cél eléréséért. A sikertelenség nem rajtam múlott.

Egyvalamit viszont igencsak sajnálok. Talán egyedülállóan a világon, itt a startoló repülőgépekhez ötven méter közel lehet tartózkodni, mégpedig a felszállópálya teljes hosszában. A főépülettől egy u-alakú betonpálya lett kiépítve az induló járatok számára. A belső hosszú szár végétől egészen a másik szár alsó végéig, a starthelyig akadálytalanul gördülhetnek a repülők, amennyiben nincs érkező járat. Ebben az esetben az átkötő szakasz elejénél várakoznak. A starthelyen addig alapjáraton működtetett hajtóművek pár másodperc alatt teljes fordulatszámra felpörögnek, általa óriási robajló zajt keltenek maguk körül. A pilóta kioldja a kerékfékeket, és egyre gyorsuló száguldásba kezd a repülő — a fel- és leszálló gépekre is jellemzően szembeszél hat. Dübörögve száguld mindaddig, míg kilométer után eléri a kétszázhúsz kilométeres óránkénti sebességet, mert ekkor a pilóta felkapja az utasszállító orrát és elemelkedik a talajtól. A megfigyelt tucatnyi fapados gép legalább harmincfokos szögben kelt útra. A további emelkedés is erőteljes, hamarosan, a gép méretétől függően, kilenc-tizenegy-ezer méter magasban találja magát az utas.

A felszállás összes fázisát a kifutópálya szélétől fél focipálya távolságból, a duplasoros drótháló külső oldala mellől figyelhettem végig: tőlem tíz méterre, a hátam mögött ott locsogott a vulkanikus partot nyaldosó hűs óceán. Persze, ezt a váratlan és egyben páratlan hangfelvétel lehetőséget is elfújta a szél.