Vidám napot / elfújta a szél...,

Semmi irodalom.

Sokunknak akad gyenge pontja. Valamivel több mint tíz éve ezzel én is így vagyok a hangfelvétel-készítés okán. Ha elutazom valahová, a csomagban ott lapul a hangtechnika is: de leginkább a kezem ügyében tartózkodik.

A távoli szigetre nagy tervekkel érkeztem meg. Kilépve a repülőtér bábeli hangzavarban fürdőző épületéből, kavargó szél hűsítette a március végi zavartalan napsütést. Pár nap elteltével már tisztában voltam vele: ezen a szigeten mindhalálig fúj a szél. Bár az idefelé tartó repülőút fontosabb részleteit rögzítettem — az utastérben csak a légkondicionáló berendezés által keltett csekélyke légáramlással kellett megbirkózni,de a szigeten a kesztyűt nem vehettem fel az izmos szél ellenében. Nagy reményeket tápláltam előzetesen a helyi állatkerttel kapcsolatosan is, de ott a folyamatos légmozgás mellett, az állatok és a közönség közé emelt plexi fal is kegyetlenül utamat állta. Szerencsére, két kínai esernyő közé bebújva értékelhető felvételt készítettem a palackorrú delfinekről. Nem törtem le a kudarcsorozattól, mert mindent megtettem a magam elé kitűzött cél eléréséért. A sikertelenség nem rajtam múlott.

Egyvalamit viszont igencsak sajnálok. Talán egyedülállóan a világon, itt a startoló repülőgépekhez ötven méter közel lehet állni, mégpedig a felszállópálya teljes hosszában. A főépülettől egy u-alakú betonpálya lett kiépítve az induló járatok számára. A belső hosszú szár végétől egészen a másik szár alsó végéig, a starthelyig akadálytalanul gördülhetnek a repülők, amennyiben nincs érkező járat. Ebben az esetben az átkötő szakasz elejénél várakoznak. A starthelyen addig alapjáraton működtetett hajtóművek pár másodperc alatt teljes fordulatszámra felpörögnek: vele óriási robajló zajt keltenek maguk körül. A pilóta kioldja a kerékfékeket, és egyre gyorsuló száguldásba kezd a repülő — a fel- és leszálló gépekre is jellemzően szembeszél hat. . Dübörögve száguld mindaddig, amíg egy kilométer után eléri a kétszázhúsz kilométeres óránkénti sebességet, mert ekkor a pilóta felkapja az utasszállító orrát és elemelkedik a talajtól. A megfigyelt tucatnyi fapados gép legalább harminc fokos szögben kelt útra. A további emelkedés is erőteljes, hamarosan tizenegy ezer méter magasban találja magát az utas. Ennél feljebb azért nem tartanak a ma forgalomban lévő utasszállító gépek, mert ott már annyira elenyésző az oxigén mennyisége, hogy kevés lenne a hajtóművek számára, és hiányában leállnának.

A felszállás összes fázisát a kifutópálya szélétől fél focipálya távolságból, a duplasoros drótháló külső oldala mellől figyelhettem végig: tőlem tíz méterre, a hátam mögött ott locsogott a vulkanikus partot nyaldosó hűs óceán. Persze, ezt a váratlan és egyben páratlan hangfelvétel lehetőséget is elfújta a szél.