: ÉLETRE-HALÁLRA — én szóltam (2015.)

Az egyik hölgy ismerősöm nagykorúsága küszöbén válhatott cukorbeteggé. Veszélyességére hiába hívta fel figyelmét a családja, mit sem törődött vele. Közel járt a negyvenhez, mire tényleges látását elvesztette. Közös ismerősünk révén, Ekkor találkozhattam vele első alkalommal. A látásvesztés feldolgozásában lehettem a javára, sikerrel. A cukorbetegség ellen nem volt hatásos ellenszerem. Pár évvel később, hetente háromszor kellett dializálásra járnia. Innentől nincs visszaút.

Cukorbeteg Túratárs mesélt a barátjáról. A nyugdíjas kor előtt álló férfinak három irigylésre méltó autócsodája rozsdásodott a ház garázsában. A cukorbetegség tette tönkre a látását. Hallgattam a történetet, a végén merő jóindulattal megjegyeztem:

— amennyiben nem vigyázol magadra, hamarosan te is a nyomdokában fogsz járni!

Száját nagyra tátva, felfortyant. Itt most mellékes ok miatt, sokáig nem találkoztunk egymással. Amikor újra összefutottunk, akkora hasa volt, mint egy kilenchónapos kismamának. Minden zsíros falatot lenyelt, utána unicumot, sört hörpintett. Az ő látása is egyre csak romlott, ekkor újból felidéztem a múltbeli jövőlátást. Egy év múlva felhívott telefonon: hogyan kell a vakok személyi járadékát intézni? Ekkor őszintén bevallotta magától, hogy nem hitte volna, hogy ez vele is megtörténhet. Késő bánat. A plusz anyagiakat nem élvezhette sokáig. Valamiért lement a boltba, elesett, eltörött a csípője. Az orvosok nem tehettek mást, feltették a műtőasztalra. A legyengült szív az altatással járó megpróbáltatást nem bírta ki, többé nem ébredt fel.

Egy másik túratárs is szeretett zabálni, meg piálni. Ebben vélte nagycsávós önmagát megvalósítani. Nála is erősen kopogtatott a cukorbetegség. Hogy ennek vagy más okán, fogínysorvadás miatt az összes fogát ki kellett húzatnia. Ennek egyetlen egy előnye lett a számára, megszabadulhatott a jelentős túlsúlytól. Mivel vele évek óta nem találkoztam, közös ismerőstől tudok a továbbiakról. Az egyik túrán az úttest túloldalán lévő kandelábert már nem látta meg a piás haver. Az utóbbi időben többször is bevérzett a szemfeneke. Itt is elgondolkodva hallgattam a fejleményeket, majd a következőt mondtam: évtized múlva ő sem fog látni, és ha dializálásra kerül sor, utána tíz évnél nincs több hátra.

A végére pozitív példát hagytam. Az egykori matektanár túravezető volt a Gyopár Természetjáró Szakosztályban. Rendkívül értelmes és nagyívű, igazi embert ismertem meg benne. Ő is cukorbeteg volt, aki komolyan vette a kórt. Mindig kiszámolt kalóriájú eledelt hozott magával, a beltartalomra is körültekintően odafigyelt. Ebédidőben kedélyesen lakmározott a természet lágy ölén. A német juhász vakvezető az ő elemózsiáját is számon tartotta. Amennyiben maradt egy fölös falat a közkedvelt túravezetőnél, odanyújtotta a kutyának, ha nem, elnézést kért tőle, hogy most nem tehet a kedvére. Lassacskán tizenöt éve ismerem a nyolcvannyolcadik életévét taposó embert. A cukorbetegséget mind a mai napig kordában tartja. Igaz, az alzheimer-kór ellen neki sincs ellenszere.