24. EGYSZER VOLT — lenyűgöző (2004.)

Hétköznap. Egy túratárssal és a vakvezetővel vágtunk neki a Pilis hegység csapásainak. Klastrom-puszta irányából Piliscsévre az országos kéken ereszkedtünk alá. A falu innenső szélén, eső vagy olvadás után kizárt, hogy ne hatalmas sártenger fogadja a vándort. Utána hosszasan aszfalt következik. A német juhász a bal lábam mellett enyhe húzással vezetett, a túratárs tőlem jobbra lépkedett. A templom felé tartottunk. A szakmunkát végző német juhász bal irányba tartva az úttestről le akart vinni.

— Mit csinálsz?! — morcosan.

— Hagyd a kutyát! — tanácsolta a túratárs.

Vajon mi történt? A közelben lévő egyik ház előtt kamion parkolt. Mögéje tartott a rajzos szuka. A jármű takarásában a Nehéz-járom söröző húzódott., Egyszer voltunk ott a vakvezetővel, méghozzá három hónappal ezelőtt. Odavezetett a kocsmába felvezető lépcsőhöz és ha már ott voltunk, betértünk a csehóba.

Máskor is bizonyította élénk emlékezőtehetségét. A lakástól a tüdőröntgen helyéig metróval, majd hosszas gyalogolás után lehetett célba érni. Első alkalommal vezényszavakkal irányítottam. Eltelt egy év, újra útra keltünk. A főútról a mellékutcába bekanyarodás után kíváncsiságból nem utasítottam semmire sem. Ment, ment, aztán a kellő helyen balra bekanyarodott a boltíves bejáró alá, azon túljutva kivezetett az udvarba, ott pedig balra fel a lépcsőn. Helyben voltunk.