24. EGYSZER VOLT —
lenyűgöző (2004.)
Hétköznap. Egy
túratárssal és a vakvezetővel vágtunk neki a Pilis hegység csapásainak.
Klastrom-puszta irányából Piliscsévre az országos kéken ereszkedtünk alá. A
falu innenső szélén, eső vagy olvadás után kizárt, hogy ne hatalmas sártenger
fogadja a vándort. Utána hosszasan aszfalt következik. A német juhász a bal
lábam mellett enyhe húzással vezetett, a túratárs tőlem jobbra lépkedett. A
templom felé tartottunk. A szakmunkát végző német juhász bal irányba tartva az
úttestről le akart vinni.
— Mit csinálsz?! — morcosan.
— Hagyd a kutyát! — tanácsolta
a túratárs.
Vajon mi történt? A
közelben lévő egyik ház előtt kamion parkolt. Mögéje tartott a rajzos szuka. A
jármű takarásában a Nehéz-járom söröző húzódott.,
Egyszer voltunk ott a vakvezetővel, méghozzá három hónappal ezelőtt.
Odavezetett a kocsmába felvezető lépcsőhöz és ha már
ott voltunk, betértünk a csehóba.
Máskor is
bizonyította élénk emlékezőtehetségét. A lakástól a tüdőröntgen helyéig
metróval, majd hosszas gyalogolás után lehetett célba érni. Első alkalommal vezényszavakkal irányítottam. Eltelt egy év, újra
útra keltünk. A főútról a mellékutcába bekanyarodás után kíváncsiságból nem
utasítottam semmire sem. Ment, ment, aztán a kellő helyen balra bekanyarodott a
boltíves bejáró alá, azon túljutva kivezetett az udvarba, ott pedig balra fel a
lépcsőn. Helyben voltunk.