Vidám napot / egy sínen egymással szemben haladó vonatok...,

De olyan esetre is akadt példa mégpedig hazánkban, hogy egy sínen egymás után közlekedő vonatok ütköztek össze. A vasúti baleset szempontjából nem mindegy, hogy melyik történik meg. Az utóbbi esetben egy a nyílt pályán várakozó személyvonatba botlott bele egy inter city. Mivel az ütközés összeadódó sebessége egyenlő volt az álló szerelvénybe hátulról fékezve belecsorgó vonat lassúságával, ezért lényegében emberi egészségben nem esett kár. Még ennél is visszább kattogok az időben: hatvanas évek? Akkoriban még bakterházak sorakoztak a nyílt pálya mentén is. Párás idő volt, két személyvonat összeütközött, és haláleset is történt. A szerelvényekről felháborodva leszálló utasok közül páran visszamentek a közeli bakterházhoz, és ott meglincselték az általuk bűnbaknak kikiálltott vasutas hölgyet: mindkét vonatnak zöldet mutatott a szemafor. Hosszú idő eltelte után — hasonló esetek tükrében, de baleset nélkül — kiderült a vizsgálódó szakemberek számára, a párás-ködös idő képes volt önmagától átállítani a szemafor fényjelzését: nem kiérlelt technika.

A minap Calabria tartományban egymással szemben száz km-s sebességgel haladó négy kocsiból álló személyvonatok ütköztek frontálisan. Ilyenkor a vonatok eleje a mögöttük lévő és beléjük futó vagonoktól összegyűrődnek, a hátsó kocsik pedig megemelkednek, és leesnek a sínről. Aki vonattal utazik, biztonságáért legjobban teszi, ha a szerelvény közepe táján utazik rajta.

Évtizedekkel ezelőtt Ausztriában százhatvannal közlekedő vonatok csapódtak telibe. A fékező mozdonyvezetők kiugrottak a gépből, de így is életüket vesztették. Egy V43-as villanymozdony — közismert példányok hazánkban — nyolcvan tonna súlyúak. A szomszédos országban ennél jóval nagyobb tömegűek voltak a mozdonyok, mégis pár méteres darabokra összelapultak.

Kissé eltávolodva A földtől. A hetvenes években egy jugoszláv repülő kilencezer méter magasból lezuhant. A szerencsétlenséget az egyik légi utas kísérő túlélte...