51. EGY SIMA EGY
FORDÍTOTT — bumeráng (1972.)
Amikor szüleimmel
beköltöztünk az összkomfortos lakásba, kiderült, hogy apukám egyik volt
katonatársa is ugyanabban a lépcsőházban kapott lakást, családostól. Nekik is
volt egy fiuk, nálam négy esztendővel idősebb. A lakótelepi focipályán
kétkapuztunk. Az egyik lövésem kissé a „pipa” fölé ment a dróthálóra, de ezt a
fiú gólként jelezte vissza. Mivel szerintem nem volt gól, ezért kitartottam az
igazam mellett. Teljesen értetlenül álltam az egyre idegesebb sporttárs viselkedése
előtt, ami tettlegességig fajult, mert az úgynevezett szemtelenségért
pofonvágott. Lenyeltem a békát.
Évekkel később a
lakótárs fiú középiskolai osztálytársával együtt feljöttek hozzánk. Üzletelés
volt a cél: házi készítésű hangfal, fali naptár félmeztelen női fotókkal és
pénz. Úgy vettem ki szavaikból, hogy jól jártak a frissiben megkötött üzlettel
— később kereskedőnek tanultam.
Sok-sok évvel később
a következő jutott a tudomásomra. Az egykori lakótárs fiú hitelből autószalont
nyitott. A már szóba hozott barátja — a legjobb barátja — vezető beosztásban
dolgozott nála. A rendszerváltás után mindenki odavolt a nyugati autókért.
Beigazolódni látszott a vállalkozás sikeressége. A banánhéj nem volt
betervezve, nem szatócsboltot nyitott. Történt, az alkalmazottak szóltak a
tulajdonosnak, hogy a legjobb barátja az autók tankjából a benzin
jelentős részét gumicsővel leszívja. Utánanézett a dolognak. Az állítás
beigazolódott. Gyors döntést hozott az engem egykor pofonvágó fiú, azonnali
hatállyal kirúgta az enyveskezűt.
Hamarosan új szelek
fújtak az autószalon körül. A hitelből és bérelt területre felépített cégre
telephelyfelmondást jelentett be az arra illetékes hatóság. A cégvezető hiába
szaladgált fűtől fától a vargáig, a telephelyet a
talajszintig visszakellett bontania — a jelképes pofonért így vágott vissza a
volt barát.