16. EGYRŐL KETTŐRE – mi fán terem a szerelem? (1964)

Ha nem is fán, de bennem minden bizonnyal terem. Ám a fahasonlat mégis jogos lehet, mert a szerelem csírája vagy ősmagja velem együtt jött a világra.

Első kibontakozásának és kiteljesedésének ideje ovis korszakom második felére datálódik. Többek között volt egy Jutka nevű leányzó játszótársam is. Édesanyja helyben, takarítónőként dolgozott. Alacsony, sötét és göndör hajú asszonyságnak emlékszem rá – egy sokszor megnézett fotó emlékképe alapján. Jutka nevű lánya félhosszú fekete hajat viselt. Az óvodát fenntartó üzem kultúrtermében a gyerekeknek bábelőadást tartottak Mikulásra. A nyúl és a farkas vitték a prímet. Én szemüvegben és szájtátva lestem a katartikus fejleményeket, a mellettem bal oldalt ülő szerelmem pedig aranyos kis fejecskéjét a bal vállamra billentve, ujját szopogatva, elmélyülten nézte a mesejátékot. Idill a javából.

Elsős lettem. A középső sor végében ült Zsófi. Szemüveges, kissé duci teremtés, okossága vitathatatlan. Nem hinném, hogy valóban szemet gyönyörködtető virágszál lett volna, de valamiért mégis magára vonta a tekintetemet. Óra közben többször is hátrafordultam, hogy láthassam. Egész éven át hevítette a szívemet, aztán elérkezett a nyári vakáció ideje.

Amikor második osztály elején rápillantottam Zsófira, még a fellobbanó gyufaláng legkisebb szikráját sem éreztem iránta. Egy karikacsapásra mindennek vége lett köztünk.