16. EGYRŐL KETTŐRE —
mi fán terem, a szerelem? (1964.)
Ha nem is fán, de
bennem minden bizonnyal terem. Ám a fahasonlat mégis jogos lehet, mert a
szerelem csírája vagy ősmagja, velem együtt jött a világra.
Első
kibontakozásának és kiteljesedésének ideje ovis korszakom második felére
datálódik. Többek között volt egy Jutka nevű leányzó játszó
társam is. Édesanyja helyben takarítónőként dolgozott. Alacsony, sötét és göndör
hajú asszonyságnak emlékszem rá — egy sokszor megnézett fotó emlékképe alapján.
Jutka nevű lánya félhosszú fekete hajat viselt. Az óvodát fenntartó üzem
kultúrtermében a gyerekeknek bábelőadást tartottak mikulásra. A nyúl és a
farkas vitték a prímet. Én szemüvegben és szájtátva lestem a katartikus
fejleményeket, a mellettem bal oldalt ülő szerelmem pedig aranyos kis
fejecskéjét a bal vállamra billentve, ujját szopogatva, elmélyülten nézte a
mesejátékot. Idill a javából.
Elsős lettem. A
középső sor végében ült Zsófi. Szemüveges, Kissé duci teremtés, okossága
vitathatatlan. Nem hinném, hogy valóban szemet gyönyörködtető virágszál lett
volna, de valamiért mégis magára vonta a tekintetemet. Óra közben többször is
hátrafordultam, hogy láthassam. Egész éven át hevítette a szívemet, aztán
elérkezett a nyári vakáció ideje. Amikor második osztály elején rápillantottam
Zsófira, még a fellobbanó gyufaláng legkisebb szikráját sem éreztem iránta. Egy
karikacsapásra mindennek vége lett köztünk.