: ÉDES — olykor sokféléből tevődik össze (2008)

A történet ott kezdődik számomra, hogy az évezred végén egy pályázatra sikeresen bejelentkeztem. A nyertesek közé sorolódtam, de mást kaptam, mint amit kértem. A számítógépet felajánlottam azon nem látó gyerekek egyikének, akiket maguktól eldobtak a szülők. 

Az intézetben lakó madárcsontú lányka örömmel vette az ajándékot. Előtte már beszélgettem vele hosszasabban. Tőle tudom, hogy édesanyja kétszer is kereste telefonon, de mire szív repesve odaért a folyosó végében falra felszerelt nyilvános készülékhez, üres volt a vonal. Szüleit nem ismerhette meg, és minden valószínűség szerint, már nem is fogja.

Sorsának sajátos bélyege erősen rányomta lenyomatát. Szavát nem hallani, feltűnően visszahúzódó felnőtté vált. Hála az odafigyelő intézetnek és az állam anyagi támogatásának, az egyik észak-pesti lakótelepen önálló lakáshoz jutott. Egyik közös ismerősétől tudom, hogy máig tartóan szokása maradt: amennyiben csokoládéhoz jut, az asztal alá elbújva eszi meg — édes keserv élet.