Ébresztő

Az álom álmában egy ismeretlen női arc jelent meg. Feje búbjától nyaka alsó vonaláig vált láthatóvá. Bájos arca lenyűgöző, letaglózó erejű. Rabul ejtő. Plátói szerelemérzésbe kergetően incselkedő. Az ágyból egy csuromvizesre izzadt férfi kúszott ki. Az eszmélés pillanata egy leírhatatlanul boldog, lebegőérzéssel ajándékozta meg: talpától feje búbjáig tele a mámor libabőrével. Az előszobafogashoz lépett, magára kapta ballonkabátját és a vágy az utcára űzte. Ahogy pergett az idő, úgy egyre gyorsabban ritkultak, végül belesimultak a férfi bőrébe a dudorok, de már nem bírt szabadulni az érzékiségtől. Sóvár szemekkel lesett bele a mellette elhaladó járókelők arcába. Villamosra szállt, ajtó csukódott. Kutató tekintete révbe ért. Alig gördült ki a jármű a következő megállóból, odaállt a leszállás oldalon lévő ajtóhoz, azzal félig szembefordult és nadrágja lehúzott slicce mögül ágaskodó hímvesszejét előkapta. A rajta lévő ballonkabát többnyire takarta a beinduló verébhajszát, de még így is feltűnt az utasoknak. Az egyik hölgy előresietett a villamosvezetőhöz és szóvá tette a férfi szokatlan viselkedését. A jármű középső, keskeny ajtaja menet közben váratlanul feltárult és a kitérőnél oldalvást egy nagyot rántott a villamos. A magával elfoglalt férfi a járműből a füves térségbe dobódott, majd a robogó jármű ajtaja becsukódott.

Valóságnak hitt érzet pereg már. Zöld színű, hidegen sütő szeme sok mindent elárult a középkorú hajadonról. Öltözéke az utolsó divat szerinti kifogástalan modell. Vacsora ideje. Baromfi illatozott előtte. Egyfolytában morgott, de ez nem zavaró. Kedvére van a nagysága. Ő látszólag rá sem hederít. Mindketten felajzva várták a fejleményeket. Eközben nem kerültek közelebb egymáshoz. Mindenre készen állt a vágy, ő továbbra is hason feküdt. Nem hívta maga mellé. Érezte, patt helyzet alakult ki. Kissé megbiccentette a fejét. Erre fel, a nagysága orra előtt illatozó vacsora megmozdult és szép lassan elkezdett távolodni előle. Az addig kordában tartott izgatottság bősz méltatlankodásba csapott át. Talpra ugrott és torkaszakadtából beleüvöltött a vágy képébe — ekkor élesen kirajzolódott a bengáli tigris dühös pofája — és az aléltság sötétje váltotta.

A zebra innenső oldala előtt egy mentőautó várakozott. Egy hatalmas csattanást követően a jármű hátsó, kétfelé nyíló ajtói egyszerre kivágódtak. A kocsi belsejéből a hordágy a rajta fekvő alélt beteggel együtt kirepült az utca kövezetére. Feltárult a mentőautó két elülső ajtaja. A sofőr és a mentőorvos a már tudatánál lévő beteghez siettek, pár szót váltottak vele, majd Hordágyastól visszatették a járműbe. Zöldre váltott a közlekedési lámpa fénye és az útkereszteződésből tovarobogott a vöröskeresztes jármű — az ágyában alvó ember megfordult és újfent hortyogott.