Ébresztő

Az álom álmában egy ismeretlen női arc jelent meg. Feje búbjától a nyaka alsó vonaláig vált láthatóvá. Bájos vonásai lenyűgöző, letaglózó és rabul ejtő erőt árasztottak, plátói szerelembe hajszoló, incselkedő hatással. Az ágyból egy csuromvizesre izzadt férfi kelt ki. Az eszmélés pillanata leírhatatlanul boldog, lebegő érzéssel ajándékozta meg: talpától a feje búbjáig tele volt a mámor libabőrével. Az előszobafogashoz lépett, magára kapta ballonkabátját, és a vágy az utcára űzte. Ahogy telt az idő, a libabőrös dudorok egyre gyorsabban ritkultak, végül belesimultak a bőrébe, de az érzékiségtől már nem bírt szabadulni.

Sóvár szemekkel leste a mellette elhaladó járókelők arcát. Villamosra szállt, az ajtó csukódott. Kutató tekintete révbe ért. Alig gördült ki a jármű a következő megállóból, a férfi a leszállásoldali ajtóhoz lépett, félig szembefordult vele, és nadrágja lehúzott slicce mögül előkapta ágaskodó hímvesszejét. A rajta lévő ballonkabát részben takarta a férfi alsótestét, ám így is feltűnt az utasoknak. Az egyik hölgy előresietett a villamosvezetőhöz, és szóvá tette a szokatlan viselkedést. A jármű középső ajtaja menet közben váratlanul feltárult, és a kitérőnél a villamos nagyot rántott oldalra. A magával elfoglalt férfi a járműből a füves térségre repült, majd a robogó szerelvény ajtaja becsukódott. Snitt.

Zöld színű, hidegen sütő szeme sok mindent elárult a középkorú hajadonról. Öltözéke az utolsó divat szerinti, kifogástalan modell volt. Vacsora ideje közeledett, baromfi illatozott előtte. A gyönyörű teremtés egyfolytában morgott, de ez nem hatott zavaróan; a férfi kedvére való volt ez a viselkedés. Ő látszólag

rá sem hederített. Mindketten felajzva várták a fejleményeket, ám eközben nem kerültek közelebb egymáshoz. Mindenre készen állt a vágy, ám a zöld szemű továbbra is hason feküdt, és nem hívta maga mellé. A férfi érezte, hogy patthelyzet alakult ki. Kissé megbiccentette a fejét, mire a nagysága orra előtt illatozó vacsora megmozdult, és szép lassan elkezdett távolodni. Az addig kordában tartott izgatottság bősz méltatlankodásba csapott át. Talpra ugrott, és torkaszakadtából beleüvöltött a vágy képébe – ekkor élesen kirajzolódott a bengáli tigris dühös pofája –, majd az aléltság sötétje váltotta fel a képet.

A zebra innenső oldala előtt lassított a mentőautó. Egy hatalmas csattanást követően a jármű hátsó, kétfelé nyíló ajtói egyszerre kivágódtak. A kocsi belsejéből a hordágy a rajta fekvő, alélt beteggel együtt kirepült az utca kövezetére. Feltárultak a mentőautó elülső ajtói is; a sofőr és a mentőorvos a beteghez siettek, pár szót váltottak vele, majd hordágyastól visszatették a járműbe. Zöldre váltott a közlekedési lámpa, és az útkereszteződésből tovarobogott a vöröskeresztes jármű – az ágyában alvó ember pedig megfordult, és továbbhorkolt.