115. EBÉD — áthallás
(1989.)
A műtőasztal mérete
egy átlagos testalkatú emberre lett megtervezve. Oka, hogy a doktor könnyen
hozzáférhessen az operálandó testfelülethez. A szemműtétet végző orvos a beteg
feje mögött ül. Ilyen beavatkozás alkalmával, a hazai gyakorlatban a
kisgyerekeken kívül, nem szoktak altatni. Ettől függetlenül többünkkel
előfordult már, hogy az operáció közben egy rövid időre elszundítottunk. Hogy
ilyenkor ki mennyit alszik és ki miért ébred fel utána, az esetleges.
Az egyik páciens
késő délelőtt került a műtőasztalra. A lényeg, hogy egyszer csak békés horkolás
hallatszott a lepel alól. A beavatkozás gördülékenyen haladt. Igen ám, de a
műtő bemosakodó helyiségének oldalfalával szomszédos étkezdéből, a férfi osztály folyosójára kilépve jó hangosan elkiáltotta
magát a nővér:
— Ebéd!
A felhívást nem csak
a kórtermekben tartózkodó betegek hallották meg, hanem a műtőasztalon addig
békésen hortyogó páciens is. Horkantott egyet utolsónak, majd felébredve nagyot
kiáltott:
— Máris megyek,
nővérke! — és elkezdett feltápászkodni.
A meglepődött
operáló stáb a beteget csak nagy nehézségek árán bírta visszatartani. Hosszas
győzködés után értette meg az éber fülű páciens, hogy ezúttal nem vonatkozik rá
az ebédre szóló meghívás.