Vidám napot / döglött egér...,

Minta példa.

Akarata ellenére gyermeknevelésre kényszerült adni fejét a párom. Lányánál járt a gimnáziumból való barátnője, akinek két leánygyermeke lett. Az apuka, ha külföldön dolgozik, otthonától hónapokra távol, ha idehaza, estére hazaér. Az anyuka pedig roskadozik a feladatok terhe alatt. A nagyobbik kislány — öt éves — feltűnően okos és legalább olyan mértékben erős jellem, a három éves húga, mint a szüli napra porcukorral és fahéjjal szépen feldíszített tejbegríz. A család két nagyobbik nőtagjának nem létező bajusza gyakran össze szokott akadni.

A terített asztalnál a két gyermek és a párom ült. Mindhárman meleg szendviccsel csillapították étvágyukat. Gondolt egyet a nagyobbik lány, és bohóckodásra adta a fejét. Szájából kilógatta az étel felét,  aközben fejét fel s le mozgatta. Mi sem természetesebb, őt azonnal utánozni kezdte a fogékony hugi. Mivel párom tisztában volt az előállt kóros helyzet ellenjavallatával, gyorsan a tettek mezejére lépett.

— Úgy nézel ki, mint egy kutya, akinek a szájából egy döglött egér lóg ki! — szólalt meg határozottan.  A gondolkodóba esett kislány szájából a falat az előtte lévő tányérra pottyant. — Éhes vagy még? — tudakolta tőle a párom. — Nem! — vágta rá nyomban az alkalmi kutyus. — Jó, akkor a tányért elviszem előled a pultra! — és tette, amit mondott. Hamarosan megszólalt a hoppon maradt kislány: — Éhes vagyok, szeretném ha visszaadnád a vacsorát! — kérte a páromat. Ő szó nélkül felállt, és a kislány a vacsorázás mintapéldányává vált.