: DIPLOMÁVAL TÖNKRE VÁGOTT ÉLET — korrajz (1993)

Szüleim egykori szomszédja lesz a terítéken. A férfit az 1950-es évek környékén tették kétdiplomás villamosmérnökké. Igen, tették, mert a jelentős felsőfokú szakemberhiányt gyorstalpalók elvégeztetésével akarták megoldani. Az öt évhez képest a Három év eltelik úgy, mint a sicc. Bekeretezhetővé válik a diploma. A ripsz-ropsz tanulmánynak életre szóló kihatása lett, vélem, nem csak az ő esetében.

Már gyerekként feltűnt, hogy a bácsi arca tompa, semmilyen értelem nem kéredzkedik le róla. Felesége nagyon büszke volt rá, nem is köszönt az engem kétkezi munkájukért kapott fizetésből felnevelő szüleimnek. Tette gőgje tudatában mindaddig, mígnem 5 hónapos terhesen rosszul nem lett. A folyosó falába belekapaszkodva becsöngetett szüleimhez. Könyörögve megkérte őket, hogy amíg nem érkezik meg a mentő, egyikük menjen át hozzájuk segítségnek.

Térjünk vissza a főhőshöz. Szakmérnök létére a lakáscsengőt nem volt képes működőképes állapotba hozni. A segítségre felkért apukám csak mosolygott rajta. Ennek ismeretében nem csoda, hogy Munkahelyről munkahelyre vándorolt. Még két év múlva is, csak az ismerkedésnél tart — a róla írt személyzeti osztályvezető véleménye szerint.

Máshol, másként próbálkozott meg a kitöréssel. Otthonában akarta megvalósítani önmagát, de a fúrásra és kalapálásra alkalmas eszközök maximum, a lomtenger létrehozásában segítették. Nagyon nem érthette folyamatosan ismétlődő felsüléseinek okát. Mindenesetre agyasnak tarthatta magát, mert az egészségügyi minisztert a titkárságon tegező stílusban kérte telefonhoz — ott is nevet szerzett magának. Feljelentett mindenkit, a körzeti orvostól a fán csipogó verébfiókáig. Lankadatlanul forgott a gellert kapott észkerék. Taxit hívott, és egy szál szaros alsógatyában elvitette magát a szakorvosi rendelőbe. Ott is fogták.

Máshoz viszont volt esze. Feleségét folyamatosan gyötörte, és ha ő emiatt kinyitotta a száját, odaosont a bejárati ajtóhoz, amit szélesre tárt — hadd hallják a szomszédok. Leginkább a szeghez és a kalapácshoz érthetett, mert egyik éjszaka feleségének szobaajtaját a tokhoz odaszegelte. Az utcára lekiáltva kért segítséget az asztmás asszony.

Aligha lehettek barátai a kétdiplomás szomszédnak. Zagyva beszéde miatt mindenki fényévnyi távolságra kerülte. Bár a kapcsolatunk mindvégig stabilan nullponton volt, mégis azzal vágott fel az állítólagos haverok előtt, hogy áthozza tőlem a videót, és szexfilmmel tágíthatják a gatyájukat.

Felesége halála után egyedül maradt a lakásban. Nyáron éjjel kettőkor kezdett a takarításhoz, ami néhány vödör víz utcára kizúdítását is magában foglalta. A lakásban úgy hűsítette a nyár hevét, hogy napokon át teljes nyomással hideg vizet folyatott a fürdőkádba. Vesztét trehánysága okozta. Mezítlábasan mászkálhatott otthon, és beleléphetett egy rozsdás szegbe. Emiatt kórházba került, ahol a kivizsgálás után közölték vele: könnyen elképzelhető az amputálás. Egy óra múlva meghalt.

Én őt utólag egy szerencsétlen áldozatnak tartom. Miért? Elhitették az átlagosnál gyengébb szellemi képességű emberrel, hogy kétdiplomás szintű lángelme. De ő csak teddide-teddoda munkára volt alkalmas. Ám elhitte magáról a fából vaskarika képességet, ehhez mérten szabta meg önnön és a körülötte lévő emberek értékét. Az alapvetően téves felfogáshoz egy életen át sziklaszilárdan ragaszkodott, ami által kudarcból kudarcba bukdácsolt élethosszig tartóan. Amennyiben valós szellemi képességének megfelelő szakmát szerzett volna, abban megvalósíthatta volna önmagát, akár örömét is lelhette volna benne.