() DÉL OLASZ TEMPÓ —
csáó (2022.)
Bari óvárosának
sikátorait dézsába ültetett növényekkel és fali rácsra akasztható cserepes
növényekkel teszik még hangulatosabbá. A karácsonyi fényekkel gazdagon
feldíszített utcakép kontrasztja, a lakóházak falán kívül alálógó száradó
ruhák, melyek fölött kifeszített nejlonfólia, oltalmul a galambok ellen. Az
emeletes házak utcaszintjén miniatűr boltocskák és lakások osztoznak, melyek
falait cserepes növények díszítik gazdagon. Egy-két lakba sikerült bepillantást
nyerni. A bejárati ajtó mögött a konyha, vele átellenben asztal
székekkel, a belső térben a hálóhely. Másként aligha lehetne. Az egyik
lakásból az utcára kezében vödörrel férfi lépett ki, egy kampó segítségével
felnyitotta a csatornafedelet, és a vödör tartalmát oda beleöntötte. Ezekből a
középkori lakásokból számtalan bérelhető. Ilyen esetekben árulkodó jel, hogy a
lakást bemutató fotókon nincs ablak. Pár napra bevállalható,kibírható.
A kevés ablak amúgy is jellemző errefelé. Mi negyven négyzetméteren húztuk meg
magunkat, a szoba előtt erkélyajtó, így lehetet szellőztetni. Felfigyeltünk egy
utcasarki pirinkó házikóra. Igaz, már csak az enyészet lakott benne, de a pár
négyzetméternyi alsó és felső szint magáért beszélt. Az emeletre külső lépcsőn
lehetett feljutni. Ez, amolyan emeletes üzletlakás lehetett. Kár, hogy nem
bírtuk szóra bírni.
Sétáljunk el a
közeli mellékutcában lévő kisebb templom felé. Odabent misézik a pap. Belülről
megtámasztottam az ajtófélfát. Elkészült az első hangfelvétel, és mint aki jól
végezte a dolgát, már mentünk is ki az utcára. Csakhogy onnan kétszer is visszatértünk.
Miért? A hangulat miatt. Magával ragadott minket a lelkes, örömteli hangulat,
mely önfeledt éneklésben csúcsosodott ki. Jellemzően a fiatalabb korosztály
foglalt helyet a padokban.
A sétálóutca
karácsonyi forgatagába igyekeztünk. Ember emberhátán. Egy középkorú férfi
önmagánál nagyobb átmérőjű karikával brillírozott, a produkció vége után kalapozott.
Hogy ezen idő alatt került-e Kati hátába, mondjuk Rossini bácsi, nem tudni, de
feleségem hátizsákjának egyik cipzárja nyitva. Az enyves kezű nem örülhetett
sokáig a zsákmánynak, mert az Covid maszkból és papírzsebkendőből tevődött
össze: egészségedre, tolvaj szarka!
A sétálóutca egyik
palotájában – kívül-belül pazarul kinéző kétemeletes épület – Dali kiállítás
hívta fel magára a figyelmet. Mi úgy vélekedtünk odafent, hogy lakáskiállításon
veszünk részt. Idős férfi fogadott minket, ő volt itt a meghatározó
személyiség, rajta kívül figyelőemberek is köröztek a szobákban. Malagában
Picasso, Bariban Dali. A látott alkotásokat sorra átbeszélve történt a mustra.
Az utcákon gyakran
találkozni párosan járőröző rendőrökkel, melyek között sok a nő. Jól megfizetik
őket errefelé, meg is becsülhetik a szakmájukat. Bevándorlóval elvétve
találkoztunk, leginkább fiatal feketékkel. Közöttük többen kéregettek, vagy
éppen az utcai szemetes edények legalsó fakkjából használt holmikat
nejlonzsákba gyömöszöltek. Feltűnő volt, amikor egy hetvenes olasz férfi egy
húszas éveinek elején járó tetszetős kinézetű fekete lánnyal kézen fogva léptek
be a sétálóutca egyik üzletébe.
Újszerűnek hatott,
ahogy az anyukák a páréves kislányokat szövetkabátba bújtatták, vagy mint
egyiküket, bundába. A negyvenes nőkre volt jellemző még a szövetkabát, a
többiek kortól és nemtől függetlenül, inkább sportosan öltözködtek. Egy vagy
kétgyermekes családokkal találkoztunk leggyakrabban.
Utcakép: a
napistennek öltözött élő szobor megmozdult, mire a kislány, aki az imént pénzt
dobott a szobor kalapjába, felsikított ijedtében, erre az élő szobor az ölében
lévő dobozból csokival kínálta, a szülők és a jelenetet látó korzózók jót
derültek rajta. A közelben emeletes körhinta csábítja magához az apró népet,
bízom benne, hogy a megmozduló szobortól megijedő kislány anyukájával együtt
beültek a most ingyenesen igénybe vehető játékba. A közelben a mikulás várja az
ő kis kedvenceit, hosszú a sor előtte, türelmesek a kölykök, negyed- fél óra
várakozást megér egy-egy buksi simogatást, ajándékcsomaggal.
Itt már karácsony
előtt elkezdődött az ötven-nyolcvanszázalékos árleszállítás. Ez persze a
sétálóutca méregdrága boltjaira igaz, melyekben a leárazott cikkek még így is
jóval drágábbak voltak, mint a mellékutcában lévő üzlet ugyanazon portékája.