() DÉL OLASZ TEMPÓ — csáó (2022.)

Bari óvárosának sikátorait dézsába ültetett növényekkel és fali rácsra akasztható cserepes növényekkel teszik még hangulatosabbá. A karácsonyi fényekkel gazdagon feldíszített utcakép kontrasztja, a lakóházak falán kívül alálógó száradó ruhák, melyek fölött kifeszített nejlonfólia, oltalmul a galambok ellen. Az emeletes házak utcaszintjén miniatűr boltocskák és lakások osztoznak, melyek falait cserepes növények díszítik gazdagon. Egy-két lakba sikerült bepillantást nyerni. A bejárati ajtó mögött a konyha, vele átellenben asztal székekkel, a belső térben a hálóhely. Másként aligha lehetne. Az egyik lakásból az utcára kezében vödörrel férfi lépett ki, egy kampó segítségével felnyitotta a csatornafedelet, és a vödör tartalmát oda beleöntötte. Ezekből a középkori lakásokból számtalan bérelhető. Ilyen esetekben árulkodó jel, hogy a lakást bemutató fotókon nincs ablak. Pár napra bevállalható,kibírható. A kevés ablak amúgy is jellemző errefelé. Mi negyven négyzetméteren húztuk meg magunkat, a szoba előtt erkélyajtó, így lehetet szellőztetni. Felfigyeltünk egy utcasarki pirinkó házikóra. Igaz, már csak az enyészet lakott benne, de a pár négyzetméternyi alsó és felső szint magáért beszélt. Az emeletre külső lépcsőn lehetett feljutni. Ez, amolyan emeletes üzletlakás lehetett. Kár, hogy nem bírtuk szóra bírni.

Sétáljunk el a közeli mellékutcában lévő kisebb templom felé. Odabent misézik a pap. Belülről megtámasztottam az ajtófélfát. Elkészült az első hangfelvétel, és mint aki jól végezte a dolgát, már mentünk is ki az utcára. Csakhogy onnan kétszer is visszatértünk. Miért? A hangulat miatt. Magával ragadott minket a lelkes, örömteli hangulat, mely önfeledt éneklésben csúcsosodott ki. Jellemzően a fiatalabb korosztály foglalt helyet a padokban.

A sétálóutca karácsonyi forgatagába igyekeztünk. Ember emberhátán. Egy középkorú férfi önmagánál nagyobb átmérőjű karikával brillírozott, a produkció vége után kalapozott. Hogy ezen idő alatt került-e Kati hátába, mondjuk Rossini bácsi, nem tudni, de feleségem hátizsákjának egyik cipzárja nyitva. Az enyves kezű nem örülhetett sokáig a zsákmánynak, mert az Covid maszkból és papírzsebkendőből tevődött össze: egészségedre, tolvaj szarka!

A sétálóutca egyik palotájában – kívül-belül pazarul kinéző kétemeletes épület – Dali kiállítás hívta fel magára a figyelmet. Mi úgy vélekedtünk odafent, hogy lakáskiállításon veszünk részt. Idős férfi fogadott minket, ő volt itt a meghatározó személyiség, rajta kívül figyelőemberek is köröztek a szobákban. Malagában Picasso, Bariban Dali. A látott alkotásokat sorra átbeszélve történt a mustra.

Az utcákon gyakran találkozni párosan járőröző rendőrökkel, melyek között sok a nő. Jól megfizetik őket errefelé, meg is becsülhetik a szakmájukat. Bevándorlóval elvétve találkoztunk, leginkább fiatal feketékkel. Közöttük többen kéregettek, vagy éppen az utcai szemetes edények legalsó fakkjából használt holmikat nejlonzsákba gyömöszöltek. Feltűnő volt, amikor egy hetvenes olasz férfi egy húszas éveinek elején járó tetszetős kinézetű fekete lánnyal kézen fogva léptek be a sétálóutca egyik üzletébe.

Újszerűnek hatott, ahogy az anyukák a páréves kislányokat szövetkabátba bújtatták, vagy mint egyiküket, bundába. A negyvenes nőkre volt jellemző még a szövetkabát, a többiek kortól és nemtől függetlenül, inkább sportosan öltözködtek. Egy vagy kétgyermekes családokkal találkoztunk leggyakrabban.

Utcakép: a napistennek öltözött élő szobor megmozdult, mire a kislány, aki az imént pénzt dobott a szobor kalapjába, felsikított ijedtében, erre az élő szobor az ölében lévő dobozból csokival kínálta, a szülők és a jelenetet látó korzózók jót derültek rajta. A közelben emeletes körhinta csábítja magához az apró népet, bízom benne, hogy a megmozduló szobortól megijedő kislány anyukájával együtt beültek a most ingyenesen igénybe vehető játékba. A közelben a mikulás várja az ő kis kedvenceit, hosszú a sor előtte, türelmesek a kölykök, negyed- fél óra várakozást megér egy-egy buksi simogatást, ajándékcsomaggal.

Itt már karácsony előtt elkezdődött az ötven-nyolcvanszázalékos árleszállítás. Ez persze a sétálóutca méregdrága boltjaira igaz, melyekben a leárazott cikkek még így is jóval drágábbak voltak, mint a mellékutcában lévő üzlet ugyanazon portékája.