Dáridós, vidám rekviemet
Az én napom már a zenitre hágott;
Sugártalan nap: a fénye engem
Sose látott.
És nemsokára el kell messze mennem,
Pedig még sok-sok apró dalcsolnak
Itt rekedt bennem.
Halálkarok magukhoz elkarolnak
S alig bocsátott csónakjaim szépen
Visszafarolnak.
Az életem tar rétjét egyre lépem
E két rossz lábbal. Lépett grániton
S mocsár vizében.
Mi lesz, mi lesz, ha majd egy szép napon
Halálos ajtaját szívemre
Unottan, csöndben rányitom ?
A Nagy sötét világosul szememre
És görbe ajkam végre felnevet:
Be szép, be jó lesz, Istenemre!
Temessetek kacagva engemet
Ha eljön drága mátkám, a Halál
S tartsatok dáridós, vidám rekviemet.
...Jaj, mi lesz, ha eljön, s engem nem talál?...