Dal az ócska frakkról

 

 

Frakkom, te régi hű barát,

Kopott és fényes rossz kabát.

Te tépett szárnyú, bús madár,

a múltam benned vissza jár!

 

 Visszalibben ifjúságom,

 Pillecsók száz szép virágon

 Szerelmem száz, frakkom csak egy:

 A sorstól ez mily furcsa kegy!

 

 Emlékszel-é az első szép tavaszra,

 Ifjak, vidámak voltunk mind a ketten.

 Emlékszel-é a friss, vidám kamaszra:

 Minden virág minékünk nyílott Pesten.;

 

 Emlékszel-é a drága szép időkre,

 Emlékszel-é a borra, csókra, nőkre?

 Arany tavasz, parázsos éjszakák...

 Emlékszel-é, te rossz, kopott kabát?

 

De messze tűntek álmaink!

A múlt szép tarka árny int

keresztül évek kék ködén:

emlékeket derít fölém.

 

 Visszalibben ifjúságom,

 Pillecsók száz szép virágon...

 Emléke száz, frakkom csak egy:

 A sorstól ez mily fura kegy.!

 

 Emlékszel-é az ínséges napokra,

 A Táncsics-uccán kis padlásszobára.

 Üres zsebünkből hogy telt volna sokra:

 S hat pengő volt a műtermünknek ára!

 

Vizet kávéztunk reggel - és ebédre

 Kávét ittunk, vagy felnéztünk az égre.

 S nyeltük mohón a pörkölt friss szagát...

 Emlékszel-é, te rossz, kopott kabát?

 

Szerelmünk is volt, ó be hány!

Asszony, kokott és úrilány.

Volt mámorunk is: percre mért

És hogy bomoltunk két szemért!

 

 Szoknya libbent és nyomába

 Loholtunk az éjszakába.

 S volt aztán csók és ölelés...

 Csalódás is volt, egy kevés.

 

 Emlékszel-é az első lángolásra?

 Kis szőke lány volt: hófehér a lelke,

 Titkon csattant a csók, hogy meg ne lássa

 Emberfia... S a Staendchent énekelte

 

Hozzánksímulva lent a Duna parton,

Harang szavával hogyha jött az alkony

S egy holdas éjjelen megadta magát...

Emlékszel-é, te rossz, kopott kabát?

 

S ha jött az alkotási láz,

Munkába állt legott a ház.

Amíg tartott a szent roham,

Hát festegettünk boldogan.

 

 Meg se száradt még a festék,

 Hogyha jöttek téli esték

 Az "erdészlak" s a "Naplement"

 Szép sorjában füstbement....

 

 Emlékszel-é a hangos dáridókra

 A kis bohém-tanyán az orgiákra?

 Pohárcsengés, húrpengés közt a csókra,

 A sok kis nőre és derék barátra?

 

 A képeket mi részint eltüzeltük,

 A többiből bor lett s szépen lenyeltük,

 Néhány meg a henteshez ballag át..

 Emlékszel-é, te rossz, kopott kabát?

 

És jött az első nagy öröm:

"Kibújt az oroszlánköröm"!

Kiállítás és nagy siker,

Pénz és dicsőség! Még mi kell?

 

 Párizs, Róma: odavágyok

 És merészen nekivágok!

 Barát, nő, minden ottmaradt,

 Csak ez kísért el, ez a frakk.

 

 Nizza, Provence, sok vad szerelmi torna...

 Rómában munka nappal, éjszakára

 Bor s kártya jár... Calais, ... La Manche csatorna

 Pest és London közt telnek hosszú évek,

 Vajjon majd merre érek végre révet?

 

 Hajamra hinti már a tél havát,

 Megöregedtünk, vén, kopott kabát!

 

Tűnt ifjúságom, életem

Emléke vagy te énnekem.

Baj, hogyha bánt, öröm ha ér:

Oda nem adlak semmiért' !

 

 Elröpült az ifjúságom,

 Nincs többé gomblyukvirágom,

 Nem száll forrón sóhaj feléd:

 Kiszolgáltunk már, hű cseléd!

 

 Talán elköltözünk jövő tavaszra,

 Elmegyünk szépen, csöndben mind a ketten...

 Rám illesz most is, rám, a vén kamaszra,

 Megkoptál te és én megöregedtem...

 

 Velem voltál te mindig, rosszba', jóba':

 Kísérj el hát te hűn a koporsóba....

 Együtt kívánunk szép jó éjszakát,

 S elporladunk együtt, te vén kabát!...