Csúszik mint a jég — hol legyen a leánykérés

Mestrében a kempingben szálltunk meg Katival. A háromágyas teraszos faház, Dióbél kisasszony és Hüvelyk Matyi párosra lett tervezve. Természetjáráshoz szokott emberek lévén bőven megfelelt esti hajléknak. A terasz vitte a pálmát.

Egy sétát mindenképpen megér a város. A lakótelepet gazdag vegetációjú parkok osztották élhető szigetekké. Az északról érkező fáradt vándort a számtalan zöld oázis magába szippantja. A főút mentén parányi, matuzsálemkorú villamos gördült csilingelve a városközpont irányába. Szállásunk felé visszakanyarodva végigsétáltunk a pár éve sportolásra kialakított, őrzött közparkon: futópálya, edzőgépek. A kempingtől és a közelében lévő szabadidőparktól helyi járattal mindössze két megálló a lagúnák fővárosa.

Velence erősen vitatott közelmúltbeli attrakciója a buszvégállomás felől érkezve kikerülhetetlen üveghíd. Alacsony lépcsősor vezet fel rá, majd le róla, hosszasan. Kigondolójának szeme előtt nevének várostörténeti szempontból való megörökítése lebeghetett, ennek oltárán simán feláldozta a praktikusságot. A súlyos, gurulós bőröndökkel csak kézben cipekedve lehet átjutni rajta. Nagy szerencséjük van azoknak, akik nem esős időben járnak arra, mert a lépcső nélküli szakasz száraz időben is csúszik, mint a jég. A híd mindkét végében bevándorlók várakoznak. Baksisért szívesen elvállalják a hórukkmunkát.