: CSONTI — krigli sör (1971.)

Cingár fiú volt, Csonti. Aligha kedvelhette a sört, felsőbe járt. Nem voltunk osztálytársak, de egy játszótéren nőttünk fel. Ügyesen kergette a labdát, de más érdekességgel is szolgált a pajtásainak, dadogott. Emiatt nem csúfoltuk, nemes egyszerűséggel, tudomásul vettük beszédhibáját. Egyszer megkérdeztem tőle:

— Miért dadogsz?

Papájával valahonnan hazafelé tartottak, eközben a felnőtt megszomjazott egy pofa sörre. Betért a Dagály utca elején lévő Gödör nevű csehóba. Ezalatt ő az utcán várakozott. Valahonnan észrevétlenül melléje somfordált egy kutya, aki váratlanul hangosan felugatott. Megijedt tőle, és utána már csak dadogva volt képes beszélni.

Tizennégyéves korunk óta nem találkoztunk. Mit sem tudok róla. Egy közepes szintű dadogással el lehet élni. Családot is lehet alapítani. De abban egészen biztos vagyok, ha apukaként megkíván egy krigli sört, gyermekét az utcán nem fogja egyedül hagyni.